A tömeges bevándorlás kezdete óta sokunkat foglalkoztat a kérdés, mi motivál egy országot arra, hogy ölelő karokkal fogadja migránsok százezreit? Ráadásul az ország állampolgárainak majdnem negyede így is bevándorlók leszármazottja. Németország sosem telik meg, Németországban mindenki otthonra lel, a lényeg hogy ne mondhassák: valamelyik kisebbség elnyomás alá került.
Németország idén egymillió háromszázezer menedékkérőre számíthat, mondja az Expert Council kutatóintézet integrációs és migrációs szakértője. A külügyminisztérium munkatársai már nyolcszázezer menekültet emlegetnek. A német pontosságnak és kiszámíthatóságnak nyoma sincs, csak annyi biztos, hogy a délszláv válság óta nem érkeztek egyszerre ennyien az országba. Akkor körülbelül 475 ezer menekültnek adtak otthont a németek, ma akár ennek háromszorosáról is beszélhetünk. A Szövetségi Kancellári Hivatal dolgozói nyugodtak, hiszen Németországba mindig sok bevándorló érkezett, ráadásul van egy Angela Merkeljük, aki tető alá hozta az első németországi integrációs csúcsot.

Aggodalomra nincs ok, bármennyi migráns is érkezik, a prioritások nem változnak, a legfontosabb cél az integráció. Arra a kérdésre, hogy mégis hol van Németország befogadóképességének a határa, jön a mosolygós válasz: nincs kristálygömbünk. Pár utcával arrébb, a német külügyminisztériumban hasonlóan vélekednek. Itt már napi tizenhárom ezer bevándorlóval számolnak, a válság szó azonban nem hangzik el. A kommunikáción múlik a helyzet megítélése- hangoztatják a munkatársak, és elzárkóznak mindenféle becsléstől, hiszen az csak pánikot kelt. A közeljövőben Németország 150 iskolát nyit és 15 ezer tanárt fog alkalmazni azért, hogy könnyebb legyen a migránsok integrációja. Azt állítják, hosszú távon a német gazdaság profitálni fog a bevándorlásból. A Bundestagban már nem ennyire optimisták, pontos számok továbbra sem hangzanak el, a képviselők szerint igazságtalan, hogy Németország viseli a legnagyobb terhet. Ennek ellenére a parlament alsóházának képviselői is a varázsszót emlegetik: integráció.

A külső szemlélőnek öngyilkosságnak tűnhet, amit Németország csinál, azonban a beszélgetések alatt kiderül, a németek valóban felelősséget éreznek az országba áramló migránstömeg iránt. Németországban mindenkinek Auschwitz szindrómája van- mondja a Magyar Időknek Timo Tonassi, a Mediendienst Integration információs platform munkatársa. A szervezetet azzal a céllal hozták létre, hogy megbízható és pontos információval lássa el a politikai vezetést, a sajtót és a civileket. Tonassi szerint a tömeges bevándorlás egyik kulcskérdése a német társadalom válasza, a rengeteg muszlim integrálhatósága. Korábban Németország zsidó közösségének vezetői arra hívták fel a figyelmet, hogy az ország gyakorlatilag importálja az antiszemitiztmust, ráadásul a lakosság öt százaléka már így is muszlim. Erre a Mediendienst munkatársa is kitér, véleménye szerint sokakat aggaszt annak a lehetősége, hogy egy bizonyos etnikai vagy vallási kisebbség elnyomás alá kerül. Dominik, a 28 éves német fiú ezt rögtön megerősíti: “A tény, hogy egyszer németek tömegeit egyesítette egy olyan politikai ideológia, ami mások gyűlöletén nyugodott, ott lebeg a szemünk előtt. Ez valami olyasmi, amivel mindig számolnunk kell”. A fiú egyértelműen a hitleri Németország bűneire utal, ennek fényében pedig teljesen érthető, miért osztja meg a tranzittáborok kérdése a németeket.

Angela Merkel elkötelezett amellett, hogy a német határ közelében övezeteket kell kialakítani, ahol a menedékkérőknek meg kell várniuk, hogy gyorsított eljárással döntsenek a kérelem benyújtásának jogszerűségéről. Ezzel szemben német politikai vezetők, és a társadalom nagy része is gyanakvóan tekint a beharangozott táborokra. A CDU/CSU pártszövetséggel kormányzó szociáldemokraták (SPD) fogdaként beszélnek a tranzitzónákról, a Magyar Időknek Berlinben nyilatkozó Volker Beck Zöldpárti képviselő pedig hasonlóképp gondolkodik. A menekülteket nem lenne szabad bűnözőként kezelni és táborokba zárni- szögezi le. A Szövetségi Kancellári Hivatal egy nevét elhallgatni kívánó munkatársa bár teljes mellszélességgel támogatja a merkeli menekültpolitikát, elbizonytalanodik amikor szóba jön a tranzitzónák kérdése. Körültekintőnek kell lennünk, amikor arról van szó, hogy embereket dobozokba zárunk- mondja. A német történelem sötét korszaka nem csak a politikai vezetők fejében tér vissza, de az utca embere is zaklatott a tranzittáborok miatt. A 35 éves Floriant szinte megbotránkoztatja Merkel terve:  “Nevezheted Biergartennek (német sörkertnek) is, ez egy olyan hely, ahol embereket gyűjtenek össze. Ha úgy tetszik, koncentrálnak“.

CAMPUS RÜTLI: AZ INTEGRÁCIÓS SIKERSZTORI

Nyilvánvaló, hogy a Németországba érkező százezrek integrációja nem pár év alatt fog megtörténni, azonban létezik jó példa arra, hogy lehet egy gettósodásra ítélt kerületből sikersztorit faragni. A berlini Neukölln évekig elrettentette potenciális látogatóit, mindennaposak voltak a bandaháborúk, a helyi Rütli iskolában pedig a tanárokat fenyegették a migránsok. A kerület helyenként kilencven százalékos bevándorló aránnyal rendelkezik, gyakorlatilag nincs olyan utca, ahol ne fejkendős török vagy arab nőkbe ütköznénk. 2006-ban a Rütli iskola levélben fordult a német államvezetéshez, hiszen teljesen ellehetetlenült az oktatás: a diákok meg akartál verni tanáraikat, a holokausztról pedig tanítani sem lehetett a muszlim diákok antiszemita megjegyzései miatt. Az iskolában járva ma ennek nyoma sincs, csendes diákság és új épület vár minket, ráadásul biztonsági őrt sem alkalmaznak. A tanulóink kilencven százaléka nem csak bevándorló, de hátrányos szociális helyzetű- mondja a Magyar Időknek Cordula Heckmann, az iskola igazgatója. Heckmann azt hangsúlyozza, hogy 2006 után az egész napos oktatás bevezetése tette lehetővé, hogy a diákok sok időt töltsenek pedagógusok kezei alatt, ráadásul a szülők is gyakran bejárnak az iskolába. Jöhetnek velünk reggelizni, beszélgetni, a lényeg, hogy sokat kérdezzenek- véli az igazgatónő. A Rütli iskolában kiemelt szerepe van a zeneoktatásnak, mint kultúrák közötti kapocsnak, harmadiktól egészen nyolcadikig heti két zeneóra látogatása kötelező. Mindezt ingyen, hiszen az oktatási intézmény a multikulturális kerület büszkeségeként könnyen indít projekteket zene-és tánciskolákkal, melyek szintén a sikeres integrációban érdekeltek.


Rendelje meg Ön is a Magyar Idők Napilapot: Kattintson IDE