Egy dél-afrikai növény magjai küllemre és szagra is az antilopürüléket imitálják, hogy felkeltsék a bogarak figyelmét.
Egy ganajtúró bogár a svédországi Lund Egyetemen 2013-ban. (Fotó: Reuters/Drago Prvulovic/Scanpix)
A Ceratocaryum argenteum termelte magok becsapják a ganajtúró bogarakat, azok arrébb görgetik a magokat, majd eltemetik őket. A faj termelte magvak szokatlanok, mert eme növénycsalád többi fajának sima, fekete burkolatú magjához képest ezeknek burka durva tapintású és barna. Sőt, jóval nagyobbak, mint a rokon fajokéi: mintegy centiméternyi átmérőjűek, ezáltal nagyjából az antilopürüléket idézik.

A Nature Plants folyóiratban publikált felfedezés újabb bizonyítékot nyújt arra, hogy a növények agy nélkül is fortélyosak lehetnek.

A vizsgálat ezenkívül az első, amely megerősíti, hogy a megtévesztés eme szokatlan formája a növénymagok szétszórásának elősegítésére jött létre. Jeremy Midgley, a vizsgálat szerzője szerint a jelenség talán úgy alakult ki, hogy egy mutáns egyed, amelynek magburkolatán valamiféle vegyületek kaptak helyet, vonzotta a bogarakat, amelyek aztán eltemették a magokat. A növény ezt követően jól boldogult, mivel kevesebb magját fedezték fel és fogyasztották el a kisemlősök, és az erdőtüzek is alig érintették az eltemetett magokat.

Midgley és csapata kielemezte, milyen illékony vegyületeket használnak a magvak, és mintát vett a jávorantilop és a lantszarvú antilop ürülékéből is. Kiderült, hogy a magok szagával kapcsolatba hozható vegyületek nagyon hasonlítottak a növényevők ürüléke által kibocsátottakhoz.

A megtévesztés mindenképpen előnyös a növénynek, a ganajtúró bogaraknak nem származik hasznuk a magvak elszállításából és eltemetéséből. A hasonló megoldások rovarok és növények között általában valamiféle ellenszolgáltatással járnak.

Például néhány növény azzal vonzza a méheket, hogy elhiteti velük, párosodásra készülnek egy másik méhvel. Ez esetben a rovarok legalább némi tápanyagot kapnak az álságos növénytől. A ganajtúró bogarak viszont semmit sem profitálnak a szagos magvak szállításából, a kutatókat ezért igencsak meglepték az eredmények. Midgley szerint ráadásul ezek a bogarak kitűnő szaglásúak, nem lehet könnyű becsapni őket.

Felmerült, hogy a bogarak esetleg elősegítik a magvak trágyázását azzal, hogy az aktuálisan összegyűjtött ürülék közelébe temetik el. Midgley szerint ez sem így van, mert a bogarak túl apróak, és egyszerre csak egy galacsint görgetnek magukkal, aztán egyenként temetik el. Ráadásul a magvak általában csak tűzeset után csíráznak ki, addigra pedig minden ürüléket régen újrahasznosított a természet.

Forrás: DiscoveryNews/Livescience