Évtizedes tervezgetés után eldőlt: nem lesz külön törvény a Velencei-tó fejlesztésére és környezeti értékeinek védelmére. A jelenleg több törvényben is meglévő szabályozás megfelelő jogi keretet ad a tó és környéke fejlesztéséhez, életéhez, de ennél fontosabb a helyi erők, meglévő szervezetek szinergiája, együttműködése. A tónál élő L. Simon László államtitkár, országgyűlési képviselő szerint komoly fejlesztési lehetőséget és anyagi megtakarítást jelentene, ha a déli part mára egybeépült települései egyesülnének egy közel 20 ezres városban.
A Velencei-tó átfogó, összehangolt fejlesztéséhez nincs szükség új törvényre – mondta el a Magyar Időknek L. Simon László miniszterhelyettes, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára, országgyűlési képviselő. Hozzátette: sokáig maga is fontosnak tartotta egy önálló, a tóval és környezetével foglalkozó törvény elkészítését. A külön törvényi szabályozás elvetésének okáról elmondta: nem cél a jogszabályok számának növelése, az Igazságügyi Minisztérium is fontosnak tartja a deregulációt. L. Simon szerint csak abban az esetben szabad új és önálló Velencei-tó-törvényt alkotni, ha abban valóban lehet olyan új minőséget, tartalmat megjeleníteni, ami több, mint a jelenlegi joganyagban széttagoltan meglévő szabályok összessége.

A tó és környékének fejlesztésében az érintett szereplők összefogásánál, az önkormányzatok, a vállalkozók, civilek és a térségi fejlesztési tanács együttgondolkodásánál nincs fontosabb. A Velencei-tónál élő képviselő úgy látja, szerencsés, hogy a fejlesztési tanács elnöke, Molnár Krisztián, aki egyben a megyei önkormányzat elnöke is, szintén helyi lakos. L. Simon László egy fontos kezdeményezést is megosztott lapunkkal: szorgalmazza, hogy a Dinnyést és Agárdot is magában foglaló Gárdony, valamint a vele fizikailag teljesen összenőtt Velence és Kápolnásnyék egy településsé váljon. A politikus szerint ezzel nagyon sok pénzt takarítanának meg, és sokkal hatékonyabban lehetne a forrásokat felhasználni, fejleszteni és a gazdasági-politikai lobbitevékenységet folytatni a térség életében.

A korábbi, parlamenti ciklusokon átívelő elképzelések szerint törvénytervezet született volna, amely a Balaton-törvény mintájára a Velencei-tó fejlesztését segítené elő. 2003-ban az 1700 négyzetkilométernyi területet és 36 települést magába foglaló térség fejlődését meghatározó Velencei-tó–Vértes-törvény elfogadását szorgalmazta a térségi fejlesztési tanács. Volt olyan elképzelés is, hogy amennyiben mégsem sikerült volna támogatást szerezni egy önálló Velencei-tó-törvényhez, akkor a meglévő Balaton-törvény kiegészítéseként készítették volna el a tó jövőjét meghatározó szabályozást.

A Velencei-tó a nyolcvanas évek végén élte virágkorát, azonban a kilencvenes években alig fordítottak pénzt a fejlesztésekre, és csak az új évezredben indultak meg apránként a beruházások. Sokáig meredeken csökkent a tó látogatottsága, amit csak fékezni tudtak az egyes beruházások, ám a válság hatására tovább romlott a helyzet. Míg korábban évi 150 ezer körül alakult a vendégek száma, addig 2007-ben már csak 67 ezer körül volt. Aztán lassú emelkedés következett, és tavalyelőtt már meghaladta a 150 ezer főt is.

MI IS AZ A BALATON-TÖRVÉNY?

Az Országgyűlés által megalkotott 2000. évi CXII. törvény elősegíti a Balaton kiemelt üdülőkörzetében a természeti és a települési környezet minőségének védelmét, az idegenforgalom fejlesztéséhez szükséges feltételek javítását, valamint a térség kiegyensúlyozott fejlődését. A törvény célja a Balaton kiemelt üdülőkörzetét érintő területrendezés alapvető feladatainak és szabályainak a megállapítása az érintett önkormányzatok, szakmai, gazdasági, valamint társadalmi szervezetek egyetértésével. A törvényt legutóbb 2013-ban módosították. (B. G.)