Vakító neonfények, rohamrendőrök, minden lében kanál riporterek és leharcolt prostituáltak jellemzik Ephesust a Csiszár Imre által színpadra álmodott Shakespeare-darabban, a Tévedések vígjátékában.
Mindent túlharsogó modern zene, és két ügybuzgó porkoláb (akik inkább hajaznak rohamrendőrökre kevlárjukkal és a sisakokkal) fogadja az Ephesusba érkezőket. A Jókai Színház színpadán a bűn városaként jelenik meg a település, melyet kétes erkölcsű, képmutató emberek laknak. De csak az követ el igazán bűnt, aki syracusaiként teszi le lábát a város partján. Így sértett máris törvényt a Syracusából érkező kereskedő, Aegeon (Jancsik Ferenc), aki ikertestvérét kutató fiát keresi a nagyvárosban.

Egy ember dönthet büntetésének fokáról, mégpedig Solinus, a herceg (Bartus Gyula), aki igen hatásos módon egy hatalmas Cadillacen gurul be népe és mondhatni rajongói közé, hogy igazságot szolgáltasson. Míg a shakespeari műben a herceg jó szíve miatt ad haladékot Aegeonnak, addig korunk hercege a ráirányuló kamerák és a nép elismerése végett tesz szívességet a fiai után kutató öregnek. A syracusai kereskedő története eltűnt feleségéről, egymástól elszakított ikerfiairól, valamint a szintén iker szolgálókról mindenkit meghatott, de annyira azért nem, hogy összedobják neki a büntetését kiváltó ezer gírát. Itt tűnik ki, voltaképp milyen képmutató a lakosság.

Ezt követően ismerhettük meg a darab főhőseit, Antipholust, akit (vagyis akiket) a Kossuth-díjas Bezerédi Zoltán játszott, valamint hű társát, Dromiót (Gulyás Attila). Bezerédi Zoltán már korábban játszott Shakespeare ezen művében, Szegeden a Szabatéri Játékokon az egyik kereskedő bőrébe bújt. Ezen a ponton vették kezdetüket a tévedések sorozata, hiszen Syracusai Antipholus nem is sejtette, végre olyan földre érkezett, ahol a régen keresett ikertestvére, valamint szolgálójának ikertestvére él.

Adriana (Komáromi Anett), Ephesusi Antipholus felesége nem egyszerűen házsártos és féltékeny, de az alkoholt sem veti meg, és hajlamos kárt tenni magában, mint mikor nekilátott egy törött borosüveggel felvágni az ereit. Itt szóvá is tenném, hogy a darabban gyakorta eleredt egyesek vére, Adriana csuklójából szabályosan spriccelt, Dromión is így hagyott nyomott az ütlegek sorozata, és bizony az utcalányokat sem kímélték, akiknek ízléstelenül túlsminkelt arcát tovább csúfította néhány szétmázolt vérfolt. 

A rosszlányoknak meglehetősen hangúlyos szerep jutott a darabban, a Sündisznó nevű vendéglátó egység is kuplerájként működött. A nős Ephesusi Antipholus pedig nem vetette meg az örömlányok társaságát, s hogy féltékennyé tegye nejét, egy kurtizánt készült megajándékozni egy, a feleségének szánt aranylánccal. Egy lánccal, ami még több bonyodalmat hozott az ikerpárok fejére.
A cikk a hirdetés után folytatódik

Szót kell ejtsek a jelmezekről, melyek a szintén Kossuth-díjas Szakács Györgyi munkáját dícsérik. A herceg első pillantásra inkább tűnik maffiaverzérnek, a lobbanékony természetű Adriana mindvégig pirosban harsog, míg békésebb természetű húga, Luciana (Liszi Melinda) egy jóval visszafogottabb összeállításban jelenik meg a színpadon. Az örömlányok öltözéke nemes egyszerűséggel ízléstelen: előnytelen ruhakivágások és harsány színek hirdetik messziről romlottságukat.

Összességében egy napjaink köntösébe bújtatott, hamisítatlan shakespeari mű szemtanúi lehettek a 2015/2016-os évad első előadásának megtekintői, melyben a félreértések szülte humoros helyzetek mögül egy jó adag társadalomkritika is átszűrődött.

Forrás: Varga Fanni/beol.hu