Másként van huzalozva a magányos emberek agya, állítja a Chicago University egyik kutatópárja, Stephanie és John Cacioppo. Szerencsére létezik ennek a feloldására egy négylépéses megoldás, az Ease-módszer.
A Cacioppo-pár nemrégiben két különböző tanulmányban is azt vizsgálta, hogy a magányos emberek mennyire érzékenyek a szociális "veszélyekre", azaz egyszerűbben megfogalmazva: mennyire félnek attól, hogy az emberek visszautasítják őket. Első, júliusi tanulmányukban - ami a Cortex szakfolyóiratban jelent meg - 38 igen magányos és 32 egyáltalán nem magányos ember agyműködését mérték meg és hasonlították össze.

A vizsgálat alapját az ún. Stroop-teszt szolgáltatta: különféle színekkel leírt színneveket mutattak az embereknek, és arra kérték őket, hogy amikor egy-egy szóra ránéznek, a betűk színét mondják ki. Ezzel azt vizsgálták, hogy mennyire képes az önkéntesek agya feldolgozni az automatikus, illetve a tudatalatti behatásokat. A magányos emberek agya igen tipikusan viselkedett: a társadalmilag negatív szavakra (például a "magány"-ra) azonnal, igen extrém módon éberré váltak. Emellett nagyon élesen meg tudták különböztetni a társadalmilag fenyegető, illetve a negatív, de társasággal nem kapcsolatos szavakat (ilyen például a "szomorú"). Ebből a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy a magányos emberek sokkal jobban figyelnek a negatív dolgokra, tényekre, történésekre.

A pár második kutatását augusztusban publikálta a Cognitive Neuroscience szakfolyóiratban, ennek során 10 magányos és 9 nem magányos embert vizsgáltak. Nekik 28 képet mutattak: ezek fele negatív, másik fele pozitív jelentéstartalmú volt. A képcsoportokat további 2-2 csoportra lehetett osztani azok szerint, hogy utalnak-e társas interakcióra vagy sem. Amikor a 19 önkéntes agyi működését megfigyelték, ugyanazt tapasztalták: a magányos emberek a szociális fenyegetettségre sokkal gyorsabban és intenzívebben reagálnak, mint a nem szociális, nem emberekkel kapcsolatos fenyegetettségre.

John Cacioppo elmondta: fontos, hogy a magányos emberek tudatosítsák, sokkal éberebben, erőteljesebben reagálnak a fenyegetésekre és a negativitásra, és emiatt viselkedésük is hajlamos megváltozni. A szakértő ezért is dolgozta ki a már korábban említett Ease-módszert, amelynek révén a magányosok könnyebben bele tudnak folyni a társasági történésekbe és lassacskán hozzászokhatnak ahhoz, hogy ismeretlen emberekkel folytassanak társasági érintkezést. Elmondása szerint fontos, hogy olyanokkal barátkozzanak, akiknek hasonló az érdeklődésű körük, valamint érdemes megváltoztatni a hozzáállásukat is: ha minden helyzetből a lehető legjobbat akarják kihozni, akkor nem a negativitásra figyelnek, így sokkal nagyobb esélyük van arra, hogy ne szorongjanak a találkozások közben, hanem nyugodtabb, kellemesebb találkozókat mondhassanak magukénak.