A csukott szájjal tüsszentést sokan jóval udvariasabbnak tartják, mint a hangos hapcizással kísértet, de a szakorvosok szerint ezzel többet ártunk, mint használunk magunknak. Lehet, hogy az egészséges tüsszentést is tanulni kell?
A tüsszentés az egyik leggyakoribb jelenség az emberek és sok állat körében, melynek célja, hogy a különböző szennyeződéseket, zavaró, irritáló részecskéket eltávolítsa a légutakból, elsősorban az orrjáratból. A tüsszentés reflex, vagyis nem nagyon tudunk "készakarva" tüsszenteni, és a tüsszentést szinte lehetetlen visszatartani. A tüsszentést több dolog is kiválthatja, allergének, por, megfázás, de például éles fények is.

A tüsszentés célja, hogy "kitisztítsa" az orrjáratokat, de mivel azok nem elég nagyok ahhoz, hogy a tüsszentés során távozó nagy mennyiségű levegőt kiengedjék, ehhez a szánkra is szükség van.

Sokan úgy gondolják, hogy az udvariasság miatt "bent kell tartani" a tüsszentést, ha már az ingert nem tudjuk elnyomni, tehát minél jobban vissza kell fogni a tüsszentést, be kell csukni a szájat, az orrot pedig be kell fogni. Ez azonban a szakemberek szerint kifejezetten káros lehet. 

Egyrészt, így éppen azok a részecskék nem tudnak eltávozni a légutakból, amelyektől a szervezetünk annyira szeretne megszabadulni. Másrészt, a tüsszentés során nagyon nagy nyomás képződik a légutakban, a tüdőben, és ez a nyomás akár károsíthaja is a belső szerveket, ha nem tud a szájon keresztül kiegyenlítődni. Ennek pedig lehet kisebb fájdalom a következménye, de olyan mértékű sérülés is, amely még kórházi ellátást is igényel.

 Fül-orr-gégészek összegyűjtötték, hogy mi minden sérülhet, ha csukott szájjal próbálunk tüsszenteni. Megrepedhet például a hangszálakat körülvevő porcos rész, az arccsont, sőt a bordák is. Megfájdulhat a mellkasunk, a hátunk, a gerincünk, megsérülhet a dobhártya, bevérezhet a szem, látászavarok léphetnek fel. Képződhet akár vérömleny is, például a nyakban, de más helyeken is. Az elnyomott tüsszentés egyes szakértők szerint az alhasi fájdalomhoz, sőt még a sérvek kialakulásához is hozzájárulhat.

A tüsszentés azonban nemcsak udvariatlanságnak minősülhet, de esetenként nagy mennyiségű kórokozót is szétszórhat a levegőben - ráadásul a tüsszentés igen gyorsan szórja szét ezeket, vagyis a mikrobák jóval könnyebben elérhetik a másik embert, szemben azzal, amikor csak a levegőben "kavarognak".

Ha tehát tüsszentünk, akkor tegyük ezt úgy, hogy valamivel - ideális esetben egy papír zsebkendővel - felfogjuk a levegőt és a kiáramló kórokozókat is. Ha ugyanis a kezünkbe tüsszentünk, akkor onnan könnyen továbbutaztathatjuk a baktériumokat.