Közvélemény-kutatások a Roe v. Wade-ügy óta arra az eredményre jutottak, hogy a nők az abortuszszabályozások szigorítása mellett vannak, számuk némileg több, mint a férfitámogatóké. De hogyan lehetséges ez? Miért akarná bármelyik nő, hogy mérsékeljék abortuszhoz való jogukat, melyet az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága 42 éve megadott nekik?
Egykori abortuszpártiként jól ismerem a kísértést, hogy úgy tekintsünk az abortuszhoz való jogra, mint a női egyenjogúság megnyilvánulására. Elvégre, egy nem kívánt terhesség úgy tűnhet, hogy akadályozza a nőt saját elképzelései megvalósításában. Még szomorúbb, hogy egyesek szegénységükre, a már megszületett gyermekeikre, egészségügyi kockázatokra, vagy a nőkkel szembeni igazságtalanságra hivatkozva támogatják az abortuszt.
ÁLOMPASIK, ÁLOMNŐK
Az abortusz látszólag praktikus válasz a nők kezében arra az aránytalan mértékű felelősségre, melyet a szexuális együttlét rájuk hárít - olvasható a személyes hangú beszámoló a CNN oldalán.
Az abortusz látszólag praktikus válasz a nők kezében arra az aránytalan mértékű felelősségre, melyet a szexuális együttlét rájuk hárít - olvasható a személyes hangú beszámoló a CNN oldalán.
Azonban az abortusz, amely a mi kultúránkban gyakran megoldásnak tűnik a nem kívánt terhességre, azt a biológiai egyenlőtlenséget próbálja meg kezelni, hogy a nők teherbe esnek, a férfiak pedig nem. Teszi ezt azáltal, hogy a születendő gyermekről való gondoskodás – vagy a tőle való megszabadulás – felelősségét egyedül a nőre hárítja.
Az abortusz nem vár semmit a férfiaktól, nem vár el semmit az orvoslástól, és nem vár el semmit a társadalomtól általában. Az abortusz elárulja a nőket, azzal, hogy azt hiteti el velünk, hogy olyanná kell válnunk, mint a férfiaknak – azaz nem terhesnek – hogy elérjük a velük való szakmai, szociális és műveltségi egyenlőséget. Ha szegények, vagy túlterheltek vagyunk, a gyerek apja elhagyott bennünket, vagy ha a saját vagy gyermekünk orvosi költségei túl magasak, a társadalom azt tartja „felelős döntésnek”, ha megszabadulunk magzatunktól.
A mai feministák szurkolnak nekünk. Valóban ez az az egyenlőség, amelyre 42 éve várunk?
ÉREZD MAGAD NŐNEK
Úgy gondolom, a legtöbb nő olyan kultúrára vágyik, amely nemcsak a szakmai, közösségi szerepvállalásunkért becsül bennünket, hanem egy olyan társadalomban szeretnének élni, amely elismeri azt a közös, és csodálatos képességünket, hogy egy emberi életet hordozunk. Azt szeretnénk, ha anyaként végzett munkánkért is tisztelnének minket.
Úgy gondolom, a legtöbb nő olyan kultúrára vágyik, amely nemcsak a szakmai, közösségi szerepvállalásunkért becsül bennünket, hanem egy olyan társadalomban szeretnének élni, amely elismeri azt a közös, és csodálatos képességünket, hogy egy emberi életet hordozunk. Azt szeretnénk, ha anyaként végzett munkánkért is tisztelnének minket.
Mit szólnának egy olyan világhoz, melyben a várandósság nem akadálya a nők társadalmi érvényesülésének, melyben a terhesség nem meríti ki a nők képességeinek tárházát – ahogy valaha tette – hanem olyan képesség, amely mindenkit arra ösztökél a társadalomban, hogy kifejezze megbecsülését a nők iránt? Ahelyett, hogy a társadalmat a méh-nélküli, tehermentes férfiak köré építenénk, nem azokra kéne koncentrálni, akik - amellett, hogy mindent megtesznek, amit a férfiak is - képesek arra, hogy egy teljesen új életet hordozzanak?
Ez a fajta kulturális átrendeződés a gyermekről való gondoskodás érdekében – melyet egyébként az életvédő feministák is keresnek – e generáció apáinak is hasznára válna. Ugyanis ma a férfiak többsége sokkal több időt szentelne gyermekének vagy családjának, mint amennyit az előző generációk apái tették, vagy tehették. Nő, gyermek és család melletti politikai döntések ezt is elősegíthetnék.
ILYEN A SZTÁROK ÉLETE
Nem minden nő vállal gyermeket, de aki igen, annak a szociális és szakmai támogatása a várandósság és az anyaság társadalmi megítéléstől függ. Amikor lebecsüljük az anyaméhben fejlődő gyermeket - azt a tudományos tényt, melyet a legtöbb abortuszpárti is elismer – a gyermek anyját is lebecsüljük és torzítjuk a gyermeke életében vállalt szerepét. Úgy teszünk, mintha gyermeke birtokosa lenne, és joga lenne rendelkezni az élete fölött (ahogy régen a férjek lehettek feleségük birtokosai).
Nem minden nő vállal gyermeket, de aki igen, annak a szociális és szakmai támogatása a várandósság és az anyaság társadalmi megítéléstől függ. Amikor lebecsüljük az anyaméhben fejlődő gyermeket - azt a tudományos tényt, melyet a legtöbb abortuszpárti is elismer – a gyermek anyját is lebecsüljük és torzítjuk a gyermeke életében vállalt szerepét. Úgy teszünk, mintha gyermeke birtokosa lenne, és joga lenne rendelkezni az élete fölött (ahogy régen a férjek lehettek feleségük birtokosai).
Azt az embertelen (de 42 évig alkotmányos szinten védett) jogot adjuk a nők kezébe, hogy döntsenek egy másik, védtelen ember sorsáról – a saját gyermekükről – akinek a gondoskodásáért tagadhatatlanul felelősséggel tartoznak. Mindezt ahelyett tesszük, hogy helyzetétől függetlenül megadnánk mindazt a társadalmi és családi támogatást, amelyre szüksége van, és mellette állnánk az életadás csodájában.
De olyan időket élünk, melyben erről a csodáról, vagy a nemek közötti különbségekről beszélni furcsaságszámba megy, mintha túlléptünk volna a nemi jellegzetességeken a gender-elmélet szép, új világában. Nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy töröljék az édesanya és édesapa fogalmakat a szótárból – mintha ennek megtétele elengedhetetlen lenne a haladáshoz, mintha a társadalom már megszabadult volna azoktól a régi, meghatározó férfi és női kategorizálásoktól.
ENNYI A VILÁG
Van azonban egy bökkenő: tettethetjük, hogy ezek a nemi különbségek nem léteznek, de a nők viselik mindennek a terhét, ha valóban így teszünk. A férfi és a nő is szeretkezik, de a nő az, aki végül várandós lesz, a nő az, akinek megoldást kell találnia, hogy bátorsággal és áldozatvállalással gondoskodjon a méhében fejlődő magzatról, vagy akinek meg kell tennie az elgondolhatatlant, és véget kell vetnie saját gyermeke életének. A férfiak szeretkezés után vígan elsétálhatnak, és a joggal, melyet Roe adott nekik, boldogan, és egyre többen meg is teszik.
Van azonban egy bökkenő: tettethetjük, hogy ezek a nemi különbségek nem léteznek, de a nők viselik mindennek a terhét, ha valóban így teszünk. A férfi és a nő is szeretkezik, de a nő az, aki végül várandós lesz, a nő az, akinek megoldást kell találnia, hogy bátorsággal és áldozatvállalással gondoskodjon a méhében fejlődő magzatról, vagy akinek meg kell tennie az elgondolhatatlant, és véget kell vetnie saját gyermeke életének. A férfiak szeretkezés után vígan elsétálhatnak, és a joggal, melyet Roe adott nekik, boldogan, és egyre többen meg is teszik.
Itt az idő beismerni az igazságot a nemi különbségekről – ezt a gyönyörű és csodálatos igazságot – és úgy formálni a társadalmat, hogy sokkal jobban gondoskodjon azokról, akik a legvédtelenebbről gondoskodnak. És itt az idő, hogy többet, sokkal többet, várjunk el a férfiaktól.
Forrás: Csaladhalo.hu
