Amerikai kutató talált választ Hawking információs paradoxonjára, mégpedig a lézer működése alapján.
A fekete lyukak szerkezete és működése körüli viták az elmúlt hónapokban ismét felerősödtek, különösen azután, hogy a téma elsődleges szakértőjének számító Stephen Hawking januárban maga mondott ellent saját korábbi elméletének. Hawking az eseményhorizont létezését vonta kétségbe, egy amerikai kollégája most viszont (véleménye szerint) megtalálta a megoldást az információs paradoxon problémájára.
A fekete lyukakkal kapcsolatban a mai napig komoly kérdéseket vet fel, hogy pontosan mi is történik az általuk elnyelt információval (anyaggal vagy energiával). Hawking 1975-ös felfedezése szerint ezen lyukak nem teljesen láthatatlanok, mivel halvány izzást, egyfajta hőmérsékleti sugárzást kell kibocsátaniuk, ezt nevezik Hawking-sugárzásnak. A sugárzás egy idő után magát a fekete lyukat is felemészti, így az általa korábban elnyelt információ végleg elveszne. Mivel a kvantumfizika szerint az információ nem tűnhet el (hiszen így minden egyes részecske elnyelését követően az egész univerzum válna kiszámíthatatlanná), egy érdekes paradoxon jött létre.
Chris Adami, a Michigan Állami Egyetem professzora szerint a problémát egy egyszerű jelenség oldhatja fel, amely egyben a lézerek működési alapját is jelenti. Ez a stimulált emisszió, amely a Hawking-sugárzással egy időben megy végbe, és gyakorlatilag egy fénymásológép mintájára az eredetileg elnyelt információ tükörképét hozza létre, amely viszont a fekete lyukon kívül marad - a magyarázat szerint ez adná a Hawking által is említett halvány izzást. A népszerű, laikusok körében is jól ismert sztár-tudós sugárzása spontán emisszió, a történet azonban a stimulált emisszióval válik teljessé, ám ez még visszaigazolásra vár, így kollégáik számára is bőven maradt feladat.
Érdemes megemlíteni, hogy a stimulált emisszió jelenlétét korábban már mások is lehetségesnek tartották, ám a kvantum információs elmélet mély ismerete nélkül nem tudták megoldani a paradoxont - mivel Adami professzor a kilencvenes években a terület úttörője volt, ez számára könnyebbnek bizonyult.
A fekete lyukakkal kapcsolatban a mai napig komoly kérdéseket vet fel, hogy pontosan mi is történik az általuk elnyelt információval (anyaggal vagy energiával). Hawking 1975-ös felfedezése szerint ezen lyukak nem teljesen láthatatlanok, mivel halvány izzást, egyfajta hőmérsékleti sugárzást kell kibocsátaniuk, ezt nevezik Hawking-sugárzásnak. A sugárzás egy idő után magát a fekete lyukat is felemészti, így az általa korábban elnyelt információ végleg elveszne. Mivel a kvantumfizika szerint az információ nem tűnhet el (hiszen így minden egyes részecske elnyelését követően az egész univerzum válna kiszámíthatatlanná), egy érdekes paradoxon jött létre.
Chris Adami, a Michigan Állami Egyetem professzora szerint a problémát egy egyszerű jelenség oldhatja fel, amely egyben a lézerek működési alapját is jelenti. Ez a stimulált emisszió, amely a Hawking-sugárzással egy időben megy végbe, és gyakorlatilag egy fénymásológép mintájára az eredetileg elnyelt információ tükörképét hozza létre, amely viszont a fekete lyukon kívül marad - a magyarázat szerint ez adná a Hawking által is említett halvány izzást. A népszerű, laikusok körében is jól ismert sztár-tudós sugárzása spontán emisszió, a történet azonban a stimulált emisszióval válik teljessé, ám ez még visszaigazolásra vár, így kollégáik számára is bőven maradt feladat.
Érdemes megemlíteni, hogy a stimulált emisszió jelenlétét korábban már mások is lehetségesnek tartották, ám a kvantum információs elmélet mély ismerete nélkül nem tudták megoldani a paradoxont - mivel Adami professzor a kilencvenes években a terület úttörője volt, ez számára könnyebbnek bizonyult.
