A kutatók régóta tudják, hogy az agy erősen szűri az ingereket, így a látott dolgokat is. Többek közt ez az oka, hogy sok minden egyszerűen elkerüli a figyelmünket. Ennek ellenére ezek a mellékesnek tűnő képrészletek tudat alatt jelentősen befolyásolhatják viselkedésünket.
Bizonyára sokan emlékeznek arra a videóra, amely néhány éve bejárta az internetet. Aki nem látta még, most hagyja abba kicsit az olvasást, nézze meg a klipet, és számolja meg, hányszor adogatják egymásnak a labdát a fehér pólós játékosok. Valószínűleg sokaknak megvan a helyes szám (15), de hányan vették észre a játékosok között átsétáló gorillajelmezes alakot? Ez nagyon kevés embernek sikerül. A jelenséget figyelmetlenségi vakságnak nevezik a pszichológusok, és sokszor előfordul, ha valamire nagyon koncentrálunk.
Az agyat ugyanis állandóan annyi különböző inger bombázza, hogy a hatékony feldolgozáshoz muszáj szelektálnia. Az evolúció folyamán kialakult, hogy a túlélés szempontjából legfontosabb ingerekre figyeljünk, és a többit háttérbe szorítsuk. Ennek azonban ára van.
Néha azonban olyan dolgot sem vesznek észre az emberek a figyelmetlenségi vakság miatt, aminek akár jelentős következményei is lehetnek. Egy 2013-as kísérletben huszonnégy radiológusnak mutattak meg öt ember tüdejéről készült CT-felvételeket azzal a kéréssel, hogy keressenek tüdőrákra utaló elváltozásokat (kis, fehér, kerek foltok) a képeken. Négy beteg felvételein semmilyen módosítást nem végeztek, az ötödik sorozatnál viszont öt képre beillesztettek egy gorillaábrát. A szakemberek 83 százaléka nem vette észre a turpisságot. Bár az eredmény első pillantásra ijesztő, nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy egy-egy betegről több száz felvételt kellett átnézniük az orvosoknak, és a rákos elváltozásokra koncentráltak.
Így hat egy stratégiai fontosságú fotó
Noha sok mindent nem látunk meg a figyelmetlenségi vakság miatt, a nem tudatosult ingerek mégis jelentősen befolyásolhatják a viselkedésünket. Ezt a hatást előfeszítésnek vagy primingnek nevezik. Érvényesülése nem mindig egyértelmű (ezért nagy szakmai viták kereszttüzében áll), de ez még nem jelenti azt, hogy nem létezik, amint azt egy közelmúltbeli tanulmány is igazolta.
Gary Latham, a Torontói Egyetem pszichológusa és doktorandusz hallgatója, Amanda Shantz olyan call-centeres dolgozókat soroltak két csoportba, akik alapítványok számára gyűjtöttek pénzt. Mindkét csoport írásos utasításokat kapott, hogyan beszéljenek a potenciális adakozókkal, de az egyik csoport utasításai közé beletettek egy fényképet is egy versenyt megnyerő emberről.
Még a kutatók is meglepődtek azon, hogy a fényképet látott csoport jelentősen több pénzt gyűjtött össze, mint a másik. Rögtön megismételték a kísérletet egy másik telefonos központban, majd még egy másikban. Az eredmény mindig ugyanaz volt. A fényképpel „előfeszített” munkatársak mindig több pénzt gyűjtöttek, mint a többiek. A legviccesebb az volt, hogy amikor Latham megkérdezte az alkalmazottakat, milyen hatása volt a fényképnek a teljesítményükre, kivétel nélkül visszakérdeztek: „Milyen fényképnek?” A fotó tehát teljesen tudatalatti szinten befolyásolta őket.
Az előfeszítés azonban nem mindig és nem mindenkinél működik. Ennek okára sokan próbálnak rájönni, de egyelőre még gyerekcipőben járnak ezek a kísérletek. Az előfeszítést ugyanis sok pozitív dologra, például az egészséges életmódra nevelésnél is fel lehetne használni. A tudatalatti elme azonban itt is sokszor megtréfálja a kutatókat. A tiltás például sokszor a kívánttal ellentétes hatást vált ki.
Brian D. Earp, az Oxfordi Egyetem végzett hallgatója munkatársaival olyan képeket mutattak dohányosoknak, amelyeken egy alig feltűnő „dohányozni tilos” felirat volt, illetve nem volt egyáltalán felirat. A „dohányozni tilos” feliratos képeket látott dohányosok nagyobb késztetést éreztek, hogy rágyújtsanak (valószínűleg tudat alatt eszükbe jutott a dohányzás), mint azok, akik nem láttak feliratos képet.
Noha ez csak egy bevezető tanulmány volt, felhívja a figyelmet arra, milyen óvatosnak kell lenniük azoknak, akik ilyen vagy olyan irányba befolyásolni akarják viselkedésünket. A veszély különösen fokozódik, ha a különböző módszereket rossz célokra akarják felhasználni.
Az agyat ugyanis állandóan annyi különböző inger bombázza, hogy a hatékony feldolgozáshoz muszáj szelektálnia. Az evolúció folyamán kialakult, hogy a túlélés szempontjából legfontosabb ingerekre figyeljünk, és a többit háttérbe szorítsuk. Ennek azonban ára van.
Néha azonban olyan dolgot sem vesznek észre az emberek a figyelmetlenségi vakság miatt, aminek akár jelentős következményei is lehetnek. Egy 2013-as kísérletben huszonnégy radiológusnak mutattak meg öt ember tüdejéről készült CT-felvételeket azzal a kéréssel, hogy keressenek tüdőrákra utaló elváltozásokat (kis, fehér, kerek foltok) a képeken. Négy beteg felvételein semmilyen módosítást nem végeztek, az ötödik sorozatnál viszont öt képre beillesztettek egy gorillaábrát. A szakemberek 83 százaléka nem vette észre a turpisságot. Bár az eredmény első pillantásra ijesztő, nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy egy-egy betegről több száz felvételt kellett átnézniük az orvosoknak, és a rákos elváltozásokra koncentráltak.
Így hat egy stratégiai fontosságú fotó
Noha sok mindent nem látunk meg a figyelmetlenségi vakság miatt, a nem tudatosult ingerek mégis jelentősen befolyásolhatják a viselkedésünket. Ezt a hatást előfeszítésnek vagy primingnek nevezik. Érvényesülése nem mindig egyértelmű (ezért nagy szakmai viták kereszttüzében áll), de ez még nem jelenti azt, hogy nem létezik, amint azt egy közelmúltbeli tanulmány is igazolta.
Gary Latham, a Torontói Egyetem pszichológusa és doktorandusz hallgatója, Amanda Shantz olyan call-centeres dolgozókat soroltak két csoportba, akik alapítványok számára gyűjtöttek pénzt. Mindkét csoport írásos utasításokat kapott, hogyan beszéljenek a potenciális adakozókkal, de az egyik csoport utasításai közé beletettek egy fényképet is egy versenyt megnyerő emberről.
Még a kutatók is meglepődtek azon, hogy a fényképet látott csoport jelentősen több pénzt gyűjtött össze, mint a másik. Rögtön megismételték a kísérletet egy másik telefonos központban, majd még egy másikban. Az eredmény mindig ugyanaz volt. A fényképpel „előfeszített” munkatársak mindig több pénzt gyűjtöttek, mint a többiek. A legviccesebb az volt, hogy amikor Latham megkérdezte az alkalmazottakat, milyen hatása volt a fényképnek a teljesítményükre, kivétel nélkül visszakérdeztek: „Milyen fényképnek?” A fotó tehát teljesen tudatalatti szinten befolyásolta őket.
Az előfeszítés azonban nem mindig és nem mindenkinél működik. Ennek okára sokan próbálnak rájönni, de egyelőre még gyerekcipőben járnak ezek a kísérletek. Az előfeszítést ugyanis sok pozitív dologra, például az egészséges életmódra nevelésnél is fel lehetne használni. A tudatalatti elme azonban itt is sokszor megtréfálja a kutatókat. A tiltás például sokszor a kívánttal ellentétes hatást vált ki.
Brian D. Earp, az Oxfordi Egyetem végzett hallgatója munkatársaival olyan képeket mutattak dohányosoknak, amelyeken egy alig feltűnő „dohányozni tilos” felirat volt, illetve nem volt egyáltalán felirat. A „dohányozni tilos” feliratos képeket látott dohányosok nagyobb késztetést éreztek, hogy rágyújtsanak (valószínűleg tudat alatt eszükbe jutott a dohányzás), mint azok, akik nem láttak feliratos képet.
Noha ez csak egy bevezető tanulmány volt, felhívja a figyelmet arra, milyen óvatosnak kell lenniük azoknak, akik ilyen vagy olyan irányba befolyásolni akarják viselkedésünket. A veszély különösen fokozódik, ha a különböző módszereket rossz célokra akarják felhasználni.
