Zavart, frusztrált felnőttek, csalódott gyerekek, utálkozó rokonok - a hagyományos, és a reklámok által felerősített idillikus karácsonykép nem mindig hasonlít a valódi ünnepekre, a hétköznapokban is rosszul működő családok és a magányosok számára kifejezetten rossz élmény lehet. Az ilyentájt megugró öngyilkos-arány viszont csak legenda. 
 

„Már abba nőttünk bele, hogy apám utálta a saját és anyám rokonait, és ezt minden karácsony előtt, amikor várható volt a vendégjárás, tudomásunkra is hozta. Minden évben morgott amiatt, hogy ki mikor jön, meddig marad stb. És tényleg egy idő után már mi is kikértük magunknak, hogy azok a rokonok, akik egész évben le se sz*rják, hogy mi van velünk, azok miért jönnek karácsonykor kizabálni minket a kajánkból” – számolt be élményeiről egy olvasónk. Hozzátette: azóta a helyzet még rosszabb lett, mert már anyósa is van, „aki csak a szemét tudja forgatni mindig, minden miatt”, például, hogy nem esznek eleget.
Nem egyedi esetről van szó, a rosszul működő családokban a karácsony nem épp a megnyugvásról, a szeretetről szól. Szendi Gábor pszichológus a hvg.hu-nak mindezt úgy foglalta össze, hogy az ünnepek során felerősödnek azok a problémák, amik addig is jellemezték az adott családot. Ezeket nem lehet karácsonykor varázsütésre megoldani. Ha év közben súlyos zavarok, feszültségek vannak, akkor azok csak hatványozódnak ilyenkor. Úgy véli, sokszor az a fő baj, hogy az emberek túl nagy várakozással néznek az ünnepek elébe, és csalódnak, mert nem történnek nagy dolgok. „Ha valaki örül, ha nem látja a rokonokat, de karácsonykor muszáj vendégségbe hívni őket, akkor természetesen szörnyű élmény lesz ez a muszáj-ünnep.”

Karácsony = fogyasztás?

A családi viszonyok mellett a reklámok, a gazdagabb ismerősök, a nem mindenki számára elérhető javak is megkeseríthetik az ünnepeket és az előkészületeket. „Nem tesz jót a lelkemnek az a nyomulós multi szemlélet sem, ami arra kényszerít már Mindenszentek után, hogy a karácsonyi kirakatokat bámuljam. Utálom, mert minden évben veszekedés és sértődés a vége” – írja egy olvasónk. Van, aki szerint akkor lenne normális karácsonyunk, „ha a kereskedelem nem enné meg az emberek 90 százalékának az agyát”.

Az idilli karácsony
Szendi Gábor egyfajta tudomány-paródiaként megírta a Karácsony pszichológiáját, amelyben egy ál-tipológiát ír le a karácsony-ideákról.

Ebben a tradicionális model mutatja az idilli karácsony-képet:
"Ez az, ami a "nagy könyvben" meg van írva, ez az, ami mindenki álma vagy rémálma. Szükséges kellékek: naiv, ártatlan gyermekek, pirospozsgás nagymama, egymást szemérmesen szerető dolgos házaspár, sziporkázó hatalmas fa, dió, alma, mogyoró, árvalányhaj, Jézuska, csengettyű, és az "O Tannenbaum". Opcionálisan bájos cica/kutya benéz az ablakon. Promóciós céljaira a karácsonyt a gazdaság motorjának tekintő kereskedelem is ezt a képet alkalmazza. A tradicionális modellben élők karácsony közeledtével lelkesen kötögetik a zoknikat és sálakat (értéknövelő az át nem aludt éjszaka), sütik a beiglit és a zserbót. Ezt a modellt leginkább a spirituális és a mártír személyiségűek imádják. A spirituális a misztériumot látja a karácsonyban (kiegészítő kellék: esti mise, jászol, szent ájulat), a mártír pedig végre jól feláldozhatja magát (járulékos program: fegyelmezett idegösszeomlás). Kedvelik még a nárcisztikusok is, ha a Szent Este dicsekedhetően szürreálisra sikerül. A modell fenntartása kíván némi erőlködést, a negédes felszín olykor mély konfliktusokat takar. Cseperedő, nyiladozó értelmű gyermekek szkepszisét letörendő, kétségbeesett szülők zsinórnélküli elektromos Jézuska csengettyűt, esetleg elhullajtott angyalszárny tollat alkalmaznak. A modell hatásosságát jelentősen rontja a szerető rosszul (vagy jól?) időzített sms-e, a Jézuska ajándékon felejtett árcédula, és a sokadik zokni vagy nyakkendő."

Az biztos, decemberben turbó-fokozatra kapcsol a kereskedelem, beveti a reklámpszichológia összes ravasz fogását, hogy vásárlásra bírjon bennünket. Sokan – egyre többen - azonban nem engedhetik meg magunknak a vaskos pluszkiadásokat. Ilyenkor az elvárt boldogság és bőség óriási kontrasztba kerül a lehetőségeinkkel, valódi helyzetünkkel, s ez nagyon frusztráló élmény – magyaráz Szendi.

Ne szoktassuk a gyereket ajándék halomra

Mindenki olyan ajándékokkal szeretne kedveskedni a szeretteinek, amiknek azok biztosan örülnek. A pszichológus arra figyelmeztet, nem szabad arra szoktatni a kicsiket, hogy minden évben egyre nagyobb „ajándékhalmokat” kapnak. Az egészen kicsik még nem forintosítják a fa alatt talált csomagokat, a nagyobbakkal – akik már nem hisznek abban, hogy a Jézuska hozza az ajándékot - viszont már meg lehet beszélni a család anyagi kondícióit, így elfogadják, hogy nem azért maradt el az áhított LEGO vagy okostelefon, mert rosszak voltak, hanem azért mert nem telik rá – mondja.

Az ajándékvásárlás örömei.
Fotó: AFP / Stan Honda 

Az adventi időszak, amikor örömmel teli izgalommal kellene várni a keresztény tanítás szerint Jézus eljövetelét, és lelkiekben fel kellene készülni az ünnepre, manapság sokaknál egy zsúfolt, rohanással, feszültségekkel teli időszak. A munkahelyünkön tart az év végi hajrá, délutánonként pedig rohangálunk a bevásárlóközpontokba beszerezni az ajándékokat, fenyőfát, élelmiszert. Emellett – persze, általában ez a nők feladata – ilyenkor van a nagytakarítás időszaka is, no és főzni is kell az ünnepi asztalra.

Magányosok veszélyben

A karácsonyi időszak a rossz családban élőknél talán még veszélyesebb a magányosok számára. Magyarországon a becslések szerint mintegy egymillió ember él egyedül, akik közül sokan a szentestét is magányosan töltik. (Ezt felismerve egyébként egyre több vendéglátóhely tart nyitva december 24-én este is, s ez sokaknak segít oldani a magányukat.) A pszichológusok szerint egyébként karácsony környékén akár olyanoknál is jelentkezhet mély lehangoltság, akik az év többi szakaszában nem szenvednek depressziótól.

Az angol nyelvterületen külön kifejezés, a „christmas blues” (magyarul karácsonyi zavar vagy karácsonyi neurózis) vonatkozik a december és karácsony körül tapasztalható depressziós hullámvölgyre. Indries Krisztián, az ELTE Társadalomtudományi Karának oktatója korábban az Origónak azt mondta, hogy egyes statisztikák szerint valóban több a segélyhívás karácsonykor, más statisztikák viszont ennek ellenkezőjét bizonyítják. Szendi Gábor kutatásai szerint azt mindenesetre cáfolják az adatok, hogy karácsonytájt megnőne az öngyilkosok száma, ez egy városi legenda.”Lehet, hogy sokan forgatják a fejükben az öngyilkosság gondolatát, de nincs kiugró érték a statisztikákban.”

Magány ellen étterem.
Fotó: AFP / Ramil Sitdikov

A pécsi SOS Élet telefonszolgálat hívásait néhány éve vizsgáló Kézdi Balázs ugyanakkor azt találta, hogy év végén majdnem kétszer annyi kifejezetten magányos ember hívta a lelkisegély-vonalat, mint a nyári hónapokban. A karácsony előtti hívásokat, az ünneptől való pánikszerű szorongás, a lelki válság jellemezte, míg a december 27-i hívásokat inkább az ünnep kudarca, a csalódások, családi feszültségek motiválták.