Újbudán egy építkezés előtt elvégzett ásatások során négy és fél ezer éves település maradányaira bukkantak.
MTI - Négy és fél ezer éves települést tártak fel a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) régészei a XI. kerületben, Újbudán, egy építkezés előtt elvégzett ásatások során csónak alakú bronzkori házak, ősi sírok kerültek napvilágra, és a leletek között szerepel egy medvefogból készült amulett is.
Szilas Gábornak és Tóth Farkas Mártonnak, a BTM munkatársainak irányításával végzett ásatások egy mára elfedett Duna-menti magaslaton, a ma már teljesen beépített lágymányosi dombsoron folytak, ahol két, időben egymástól távoli bronzkori kultúra településeinek maradványait tárták fel - olvasható a BTM honlapján.
A kora bronzkori, úgynevezett harangedényes kultúra népének közösségei Kr. e. 2500 körül telepedtek meg Budapest térségében, a Duna mentén hozva létre falusias településeiket. Jellegzetes csónak alakú, oszlopszerkezetes, vesszőfonatból és tapasztott agyagból épített, 14-16 méter hosszú házaik közül az ásatások során is felszínre kerültek egynek a nyomai. A házak mellett az edényégetéshez és építkezéshez szükséges agyag kitermelésére, valamint az élelmiszer, gabona tárolására szolgáló gödröket is feltártak.
Hasonló, földbe ásott, kerek és négyszögletes gödröket találtak a régészek a lelőhely késő bronzkori, Kr. e. 1200 táján létesült és az úgynevezett urnamezős kultúrához köthető településének objektumai között is. A betemetődött gödrökből gazdag leletanyag, főként kerámiatöredékek, különféle kő- és csonteszközök, valamint a település lakói által tartott, vadászott és fogyasztott állatok csontjai kerültek elő.
A különleges leletek közé sorolják a régészek a szerencse folytán épen maradt ivóedényeket, valamint egy átfúrt, medve szemfogából készített amulettet. Egyedülálló adatokat szolgáltatnak a késő bronzkori település lakóépületeinek kinézetéről az egyik gödörben feltárt, átégett, leomlott házfaltöredékek. Ezeken az úgynevezett paticsdarabokon őrződtek meg ugyanis a kutatóknak árulkodó jelek: az épületek szerkezeti elemeinek deszka- és áglenyomatai.
A lelőhelyen a múzeum régészei két szabályos késő bronzkori temetkezést is feltártak, ahol a sírokból az elhunytak földi maradványai mellett a túlvilágra szánt étel és ital tárolására szolgáló edények kerültek elő. Egy gödörbe dobott, minden jel szerint akkor már erősen oszlásnak indult halott csontjai is napvilágra kerültek. A korszakra jellemző, az elhunytaknak szóló tiszteletadás és szigorúan szabályozott temetési rítus mellőzésével végrehajtott elhantolás
okait és körülményeit egyelőre nem tudták megfejteni a szakemberek, a kérdések megválaszolása további vizsgálódást igényel.
A legszebb leletek várhatóan 2014-ben lesznek láthatók, az Aquincumi Múzeum kiállításán.
MTI - Négy és fél ezer éves települést tártak fel a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) régészei a XI. kerületben, Újbudán, egy építkezés előtt elvégzett ásatások során csónak alakú bronzkori házak, ősi sírok kerültek napvilágra, és a leletek között szerepel egy medvefogból készült amulett is.
Szilas Gábornak és Tóth Farkas Mártonnak, a BTM munkatársainak irányításával végzett ásatások egy mára elfedett Duna-menti magaslaton, a ma már teljesen beépített lágymányosi dombsoron folytak, ahol két, időben egymástól távoli bronzkori kultúra településeinek maradványait tárták fel - olvasható a BTM honlapján.
A kora bronzkori, úgynevezett harangedényes kultúra népének közösségei Kr. e. 2500 körül telepedtek meg Budapest térségében, a Duna mentén hozva létre falusias településeiket. Jellegzetes csónak alakú, oszlopszerkezetes, vesszőfonatból és tapasztott agyagból épített, 14-16 méter hosszú házaik közül az ásatások során is felszínre kerültek egynek a nyomai. A házak mellett az edényégetéshez és építkezéshez szükséges agyag kitermelésére, valamint az élelmiszer, gabona tárolására szolgáló gödröket is feltártak.
Hasonló, földbe ásott, kerek és négyszögletes gödröket találtak a régészek a lelőhely késő bronzkori, Kr. e. 1200 táján létesült és az úgynevezett urnamezős kultúrához köthető településének objektumai között is. A betemetődött gödrökből gazdag leletanyag, főként kerámiatöredékek, különféle kő- és csonteszközök, valamint a település lakói által tartott, vadászott és fogyasztott állatok csontjai kerültek elő.
A különleges leletek közé sorolják a régészek a szerencse folytán épen maradt ivóedényeket, valamint egy átfúrt, medve szemfogából készített amulettet. Egyedülálló adatokat szolgáltatnak a késő bronzkori település lakóépületeinek kinézetéről az egyik gödörben feltárt, átégett, leomlott házfaltöredékek. Ezeken az úgynevezett paticsdarabokon őrződtek meg ugyanis a kutatóknak árulkodó jelek: az épületek szerkezeti elemeinek deszka- és áglenyomatai.
A lelőhelyen a múzeum régészei két szabályos késő bronzkori temetkezést is feltártak, ahol a sírokból az elhunytak földi maradványai mellett a túlvilágra szánt étel és ital tárolására szolgáló edények kerültek elő. Egy gödörbe dobott, minden jel szerint akkor már erősen oszlásnak indult halott csontjai is napvilágra kerültek. A korszakra jellemző, az elhunytaknak szóló tiszteletadás és szigorúan szabályozott temetési rítus mellőzésével végrehajtott elhantolás
okait és körülményeit egyelőre nem tudták megfejteni a szakemberek, a kérdések megválaszolása további vizsgálódást igényel.
A legszebb leletek várhatóan 2014-ben lesznek láthatók, az Aquincumi Múzeum kiállításán.
0 Megjegyzések