Az egyik leghányattatottabb sorsú magyar kutyafajta az erdélyi kopó, mely még ma is veszélyeztetettnek számít.
Egykor elterjedt vadászkutya volt, de ma már igazi ritkaság az erdélyi kopó. Ősei a honfoglaló magyarokkal érkeztek, és a Kárpát-medencében élő kopókkal keveredtek. Az eredetileg apróvadra használt kopó Erdélybe került példányait valószínűleg a pásztorok nyári szállásait őrző kutyákkal keresztezték, így igazán karakán, nagyragadozóktól sem tartó vadászkutya lett a kopóból.
A 19. századra a kopós vadászat Magyarországon háttérbe szorult, így a kopó is eltűnt az országból. Erdélyben azonban továbbra is népszerű maradt, mígnem a 2. világháború után egy román vadászati rendelet dúvadnak minősítette a magyar fajtát, és vadászni kezdték. Az erdélyi kopó több mint 10 évre szinte teljesen eltűnt, és csak az 1960-as években, Magyarországon indult meg újra a tenyésztése. A fajtát végül 1968-ban ismerte el a kutyatenyésztők nemzetközi szervezete, az FCI.
Külfödön nem ismerik
“Az erdélyi kopó sajnos még mindig veszélyeztetett fajta” - mondta el az Origónak Kiss Boglárka, a Magyarországi Erdélyi Kopó Klub titkára. A fajtáért felelős szervezet évente csupán 80-100 kölyköt regisztrál, és becsléseik szerint mindössze 7-800 erdélyi kopó lehet az országban, külföldön pedig Erdélyt leszámítva nem is ismerik a fajtát. "Mivel az erdélyi kopó még ma is munkakutya, tenyésztésbe vonásához a megfelelő külső mellett bizonyítania kell munkatulajdonságainak meglétét is" - tette hozzá. "Magyarországon a legtöbb származási lappal ellátott egyed hobbitartó kezén van, így a tenyésztésüket is nagyrészt ők végzik. Sok kedvencként kiválóan bevált, tenyésztésbe vont erdélyi kopót soha sem próbáltak ki vadászaton, és a fajta munkára való szelektálása ezekben az esetekben hátrányba került. Szerencsére ma már egyre több kutya jelenik meg a rendezvényeken, és a kitartó felkészülésnek hála, sikeresen leteszi a vizsgát" - mondta Kiss.
Veszélyes dolog a vadászat
Vadászatokon az erdélyi kopó alapvetően hajtókutya, de a sebzett vad megtalálására is alkalmas. Elsősorban vaddisznós vadászatokon használják őket, ami elég nagy veszélyt jelent a kutyákra nézve, a vaddisznók ugyanis könnyen visszafordulhatnak a kutyára vagy akár az emberre is, ha fenyegetve érzik magukat. "A helyzetet súlyosbítja, hogy sok kutyával dolgozó erdélyi kopós hajtó alig van. Erdélyi kopót általában egyet vagy kettőt tart a gazdája, sokszor családi kedvencként, társként. Tapasztalt, hajtásokban edződött erdélyi kopós és kopó is kevés van. A hajtó csapatokban sok a városi és gyakran hölgy tulajdonos, aki a vadászatot nem ismeri, és sokszor ugyanolyan kezdő, mint a kutyája. Egy hajtás pedig gyakran embert próbáló feladat, így még több az ok az izgalomra. Persze a gazdik hamar megedződnek, a kutyák pedig gyorsan megértik a feladatot és ösztöneik hamar működésbe lépnek" - mondta Kiss.
Az erdélyi kopó munkastílusa különbözik más disznós kutyákétól, például a terrierekétől. Gyorsabban és nagyobb távolságra keres, a sebzett vadat pedig tisztes távolból ugatja. Így az erdélyi kopó a vad támadásától ritkán sérül, a nagyobb gond inkább az lehet, hogy a tapasztalatlan kutya a vad hajtása során túl messzire kerül, és a hajtások feszített tempója miatt a gazdának nincs lehetősége megvárni a visszatértét. "Ilyenkor a nap végén, a vadászat befejeztével mehet vissza az aggódó gazda, a helyi hivatásos vadászok segítségére hagyatkozva. Ez utóbbi helyzeten sokat segített a GPS-es nyakörvek megjelenése, amivel pontosan meg lehet határozni a kutya mindenkori helyzetét" - mondta Kiss, aki maga is rendszeresen vesz részt hajtásokon kutyáival.
Jó családi kutya, de határozott kéz kell hozzá
A kopófélék a vadászatokon emberi segítség nélkül dolgoznak, ezért önállóbbak, és másmilyen a viszonyuk az emberrel, mint például a vadászokkal sokkal szorosabb kapcsolatban lévő retrievereknek. “Az erdélyi kopó elég önfejű kutya, nevelése nagy következetességet igényel. Póráz nélkül sétáltatni csak a legnagyobb körültekintéssel szabad, hiszen elég egy felugró nyúl, és kutyánk hanyatt-homlok rohan utána” - mondta Kiss. Ezért is nagyon fontos az erdélyi kopó megfelelő képzése, a rengeteg séta és játék.
A kopó jól kijön a gyerekekkel, játékos természete miatt kiváló partner a kicsiknek, nagyoknak. Otthon nagyon alkalmazkodó, feleslegesen nem ugat, így a szomszédok sem panaszkodhatnak. Megfelelő mennyiségű mozgást biztosítva pedig a kert sem esik áldozatául, és lakásban is tartható. Szívós, bátor kutya, gazdáját és a portáját megvédi, ha kell.
A tizedik magyar fajta
Az erdélyi kopónak egy sárga színű, rövid lábú változata is ismert, amivel azonban csak elvétve lehet találkozni. A nemzetközileg elfogadott fajtaleírásból ezt a változatot 2000-ben azzal az indoklással törölték, hogy egy fajtán belül nem lehet méretben és színben is ilyen jelentős különbség, és a rövid lábú kopót új fajtaként kellene elfogadtatni. Ehhez viszont meghatározott nagyságú, ismert származású állományra volna szükség, amit azóta sem sikerült kitenyészteni. A magyar szervezet keretein belül jelenleg ezt a változatot senki sem tenyészti, így a közeljövőben nem várható előrelépés, de Kiss az Origónak azt mondta, hogy nem mondtak le a fajta nemzetközi elismertetéséről
Forrás: origo.hu
A 19. századra a kopós vadászat Magyarországon háttérbe szorult, így a kopó is eltűnt az országból. Erdélyben azonban továbbra is népszerű maradt, mígnem a 2. világháború után egy román vadászati rendelet dúvadnak minősítette a magyar fajtát, és vadászni kezdték. Az erdélyi kopó több mint 10 évre szinte teljesen eltűnt, és csak az 1960-as években, Magyarországon indult meg újra a tenyésztése. A fajtát végül 1968-ban ismerte el a kutyatenyésztők nemzetközi szervezete, az FCI.
Külfödön nem ismerik
“Az erdélyi kopó sajnos még mindig veszélyeztetett fajta” - mondta el az Origónak Kiss Boglárka, a Magyarországi Erdélyi Kopó Klub titkára. A fajtáért felelős szervezet évente csupán 80-100 kölyköt regisztrál, és becsléseik szerint mindössze 7-800 erdélyi kopó lehet az országban, külföldön pedig Erdélyt leszámítva nem is ismerik a fajtát. "Mivel az erdélyi kopó még ma is munkakutya, tenyésztésbe vonásához a megfelelő külső mellett bizonyítania kell munkatulajdonságainak meglétét is" - tette hozzá. "Magyarországon a legtöbb származási lappal ellátott egyed hobbitartó kezén van, így a tenyésztésüket is nagyrészt ők végzik. Sok kedvencként kiválóan bevált, tenyésztésbe vont erdélyi kopót soha sem próbáltak ki vadászaton, és a fajta munkára való szelektálása ezekben az esetekben hátrányba került. Szerencsére ma már egyre több kutya jelenik meg a rendezvényeken, és a kitartó felkészülésnek hála, sikeresen leteszi a vizsgát" - mondta Kiss.
Veszélyes dolog a vadászat
Vadászatokon az erdélyi kopó alapvetően hajtókutya, de a sebzett vad megtalálására is alkalmas. Elsősorban vaddisznós vadászatokon használják őket, ami elég nagy veszélyt jelent a kutyákra nézve, a vaddisznók ugyanis könnyen visszafordulhatnak a kutyára vagy akár az emberre is, ha fenyegetve érzik magukat. "A helyzetet súlyosbítja, hogy sok kutyával dolgozó erdélyi kopós hajtó alig van. Erdélyi kopót általában egyet vagy kettőt tart a gazdája, sokszor családi kedvencként, társként. Tapasztalt, hajtásokban edződött erdélyi kopós és kopó is kevés van. A hajtó csapatokban sok a városi és gyakran hölgy tulajdonos, aki a vadászatot nem ismeri, és sokszor ugyanolyan kezdő, mint a kutyája. Egy hajtás pedig gyakran embert próbáló feladat, így még több az ok az izgalomra. Persze a gazdik hamar megedződnek, a kutyák pedig gyorsan megértik a feladatot és ösztöneik hamar működésbe lépnek" - mondta Kiss.
Az erdélyi kopó munkastílusa különbözik más disznós kutyákétól, például a terrierekétől. Gyorsabban és nagyobb távolságra keres, a sebzett vadat pedig tisztes távolból ugatja. Így az erdélyi kopó a vad támadásától ritkán sérül, a nagyobb gond inkább az lehet, hogy a tapasztalatlan kutya a vad hajtása során túl messzire kerül, és a hajtások feszített tempója miatt a gazdának nincs lehetősége megvárni a visszatértét. "Ilyenkor a nap végén, a vadászat befejeztével mehet vissza az aggódó gazda, a helyi hivatásos vadászok segítségére hagyatkozva. Ez utóbbi helyzeten sokat segített a GPS-es nyakörvek megjelenése, amivel pontosan meg lehet határozni a kutya mindenkori helyzetét" - mondta Kiss, aki maga is rendszeresen vesz részt hajtásokon kutyáival.
Jó családi kutya, de határozott kéz kell hozzá
A kopófélék a vadászatokon emberi segítség nélkül dolgoznak, ezért önállóbbak, és másmilyen a viszonyuk az emberrel, mint például a vadászokkal sokkal szorosabb kapcsolatban lévő retrievereknek. “Az erdélyi kopó elég önfejű kutya, nevelése nagy következetességet igényel. Póráz nélkül sétáltatni csak a legnagyobb körültekintéssel szabad, hiszen elég egy felugró nyúl, és kutyánk hanyatt-homlok rohan utána” - mondta Kiss. Ezért is nagyon fontos az erdélyi kopó megfelelő képzése, a rengeteg séta és játék.
A kopó jól kijön a gyerekekkel, játékos természete miatt kiváló partner a kicsiknek, nagyoknak. Otthon nagyon alkalmazkodó, feleslegesen nem ugat, így a szomszédok sem panaszkodhatnak. Megfelelő mennyiségű mozgást biztosítva pedig a kert sem esik áldozatául, és lakásban is tartható. Szívós, bátor kutya, gazdáját és a portáját megvédi, ha kell.
A tizedik magyar fajta
Az erdélyi kopónak egy sárga színű, rövid lábú változata is ismert, amivel azonban csak elvétve lehet találkozni. A nemzetközileg elfogadott fajtaleírásból ezt a változatot 2000-ben azzal az indoklással törölték, hogy egy fajtán belül nem lehet méretben és színben is ilyen jelentős különbség, és a rövid lábú kopót új fajtaként kellene elfogadtatni. Ehhez viszont meghatározott nagyságú, ismert származású állományra volna szükség, amit azóta sem sikerült kitenyészteni. A magyar szervezet keretein belül jelenleg ezt a változatot senki sem tenyészti, így a közeljövőben nem várható előrelépés, de Kiss az Origónak azt mondta, hogy nem mondtak le a fajta nemzetközi elismertetéséről
Forrás: origo.hu
0 Megjegyzések