A 19. század elején már szerte az országban nagy mennyiségben termelték a burgonyát, amely a paraszti étrend szerves részévé vált. Borsodban például hétköznap többnyire krumplit ettek: hagymás, száraz, paprikás, rántott, habart, savanyú krumplit, krumpliciberét, krumplilevest és -főzeléket, krumpliperecet, kenyérlángost.

A régi magyar konyhában nemcsak a krumpli, hanem a többi értékes növényi fehérjét tartalmazó étel is gyakran került asztalra. A gabonamagvakon kívül, a kása, kenyér mellett a lencse, bab. Híres étellé vált a szatmári haluska a következő formákban: káposztás, krumplis, diós, lekváros, mákos, grízes haluska.

A reformkonyhában jó ideje fontos szerepe van a burgonyapehelynek, amely nem más, mint gőzzel fűtött hengereken szárított krumplireszelék. Kis víztartalma miatt jól tárolható, egy évig a beltartalom változása nélkül eltartható, csak a fénytől kell védeni. Sok országban használják fel a különböző kímélő ételekhez, mivel felnőtt és gyermek, valamint diétára szoruló beteg egyaránt fogyaszthatja.

Burgonyapehelyből gyorsan és könnyen elkészíthető szinte minden olyan étel, amelyhez korábban hagyományos főtt, tört formában használták a burgonyát. Egy kilogramm burgonyapehely nyolc kiló héjas burgonyának felel meg. Lehet tésztafélék alapanyaga is. A burgonyás tésztába bedolgozhatunk reszelt sajtot, főtt, füstölt sonkát, baromfipárizsit, de cukrozott tehéntúrót is, amelyeket így önálló süteményként kínálhatunk. Mindkét tésztát forró olajban kell sütni.

A burgonyapehely jó alap a lisztérzékenyek ételeihez is.           

Forrás: stop.hu