koszonomjol
Prikler Mátyás Köszönöm, jól című „családi komédiája” a Titanic versenyfilmjei között úszott a Hullámtörők díjért. A szlovákiai magyar rendezőt filmje első magyarországi bemutatója kapcsán kérdeztük az alkotás műhelytitkairól, vizuális koncepciójáról és a felettébb jó hangulatú közönségtalálkozóról.
A Köszönöm, jól című filmjét a Titanic Filmfesztivál keretén belül. A vetítést közönségtalálkozó követte. 
Hogy érezte magát?
Jól, viccesre sikerült az egész. A közönségtalálkozó mindig a közönségen múlik. Elnevetgéltek azon, hogy komoly dolgokról akartunk beszélni. Ez volt az első magyarországi vetítés – részben haza is jött ez a film. Örültem, hogy a Titanicon mutatták be először.

A nagyjátékfilm-terv előbb kész volt, csak azután született meg egy 40 perces változat, amelyet a 2011-es Filmszemlén is bemutattak, és a cannes-i Cinéfondation program is meghívta. Miért jött létre a rövidebb verzió, és hogy került ki Cannes-ba?
Azért forgattuk le a rövid változatot, hogy adjanak diplomát a főiskolán, és azután hagyjanak békén. Aztán az iskola küldözgette ide-oda, mert kiderült, hogy működik önmagában is. Egyszercsak kaptunk egy e-mailt, hogy menjünk Cannes-ba. Bizarr volt az egész.

A film egy családtörténetet mesél el. Azt nyilatkozta korábban, hogy a történetek, amelyek szerepelnek benne, megtörtént szituációk ihlették.
Így van. Mindennek, amit elmesélünk, annak van valóságalapja. Természetesen senki sincs egy az egyben ábrázolva, inkább viszonyokat, jeleneket vettünk át.

A 134 perces alkotás dokumentarista módszerrel felvett nagyjátékfilm. A kézikamerás felvételek és az eredeti helyszínek mellett hogyan és miért jelenik meg a dokumentarizmus a filmben?
A filmnek a logikája dokumentarista. Nem hozzánk alkalmazkodott, ami a kamera előtt van, hanem mi alkalmazkodtunk hozzá. Akkoriban nem is érdekelt, hogy nagy stábbal forgassak. A legelejétől sejtettük, ezt a történetet más módszerrel nem lehet megcsinálni.

A közönségtalálkozón sokan úgy gondolták, hogy a filmben szereplő emberek amatőrök, a jelenetek pedig improvizatívak. Ön azonban pontos forgatókönyvet és hivatásos színészeket (is) alkalmazott. A hiteles ábrázolásra ennél nagyobb elismerést nem nagyon tudok elképzelni.
Én is abszolút annak élem meg. Rotterdamban is kérdezték Attiláról (Mokos Attila- a film egyik főszereplője, a szerk.), amatőr szereplő-e vagy színész. Mondtam neki, színész ennél nem kaphat nagyobb dicséretet.

Az esküvői jelenet a film egyik legerősebb része, rengeteg jó karakter jelenik meg benne, illetve a film viszonyrendszerét is tisztázza. Hogyan készült ez a jelenet?
Este 5-kor elkezdtük forgatni, és reggel 5-ig folyamatosan dolgoztunk. Az esküvő-jelentben szerepeltek amatőrök is. A vőlegényt játszó színész a komáromi színházban játszik, onnan elhívtuk az ügyelőt, a súgót és a többieket is. Nekik ez nem filmforgatás volt, elhitték, hogy esküvőn vannak.

Az Ön által ábrázolt családtörténet mennyire univerzális, és mennyire a Szlovákiában élő emberek korlenyomata?
Egyrészt minden film korlenyomat, van amelyik jobban, másik kevésbé. Ez valószínűleg az előbbi. A film egy konkrét művészeti ág, nincs olyan, hogy valaki valahol valamit tesz. A film mindig megmutat egy konkrét embert, egy konkrét helyen, egy konkrét nyelven és egy konkrét színű kabátban. Másrészt, azok a problémák, amelyekkel a film foglalkozik (válás, parallel kapcsolatok, öregotthon), nyilván nem egy szlovákiai sajátosság, ezek univerzális tematikák.

A filmben következetesen alkalmazza a tükörből való filmezést, a tükröződést, sőt még az üvegen át való komponálást is. Miért érezte fontosnak, hogy ezekkel a filmes megoldásokkal meséljék el a történetet?
Milan Baloggal és Peter Balcarral, az operatőrökkel már az elején megbeszéltük, hogy a film nézőpontja hasonlítson ahhoz, mint amikor az akváriumban figyeled a halacskákat. Sok jelenet kezdődik úgy, hogy kívülről vesszük, majd később bentről folytatjuk. Ezzel szerettük volna azt hangsúlyozni, hogy megfigyelünk.

Miért esett a Köszönöm, jól-ra a címválasztás?
Ezt mindig megkérdezik, de nem emlékszem rá. Egyszercsak úgy hívták a mappát a számítógépen, hogy Köszönöm, jól.

Milyen műfaj-megjelöléssel látná el a film DVD kiadását?
Az okosak azt mondják, hogy az élet, amit élünk, az műfajilag egy tragikomédia. Szerintem ez a műfaja, ha egyáltalán be kell sorolni. A szlovák forgalmazó szintén megkérdezte tőlem, nekik azt mondtam, írják azt, hogy családi komédia. Azt felelték, hülye vagy, azt nem írjuk be. Végül dráma lett. Szerintem azt, amit nem lehet besorolni, arra azt írják, hogy dráma.

A stáblistán szerepel Mundruczó Kornél, Petrányi Viktória és Berkes Juli neve is. Hogyan jött létre az együttműködés a magyar filmesekkel?
Mundruczó Kornéllal Tel-Aviv-ban találkoztam először egy rövidfilm fesztiválon, ahol zsűritag volt. Én ekkor az azonos című kisfilmemmel rendezői díjat nyertem. Kornél volt az első magyarországi filmes, aki azt mondta, csináljunk valamit együtt, ő volt az első, akit érdekelt az, amit csinálok. A Proton Cinema rengeteget segített abban, hogy elkészüljön ez a film.

Ha jól tudom, jelenleg Hajdu Szabolcs készülő új filmjében, a Délibábban ko-producerként tevékenykedik.
Igen, ez így van. A film első része egy Magyarország melletti országban játszódik- a románok nem tudtak beszállni, ekkor mondtam, hogy próbáljunk meg pályázni Szlovákiában. Szerencsére a szlovák filmalap nagyvonalúan állt a magyar filmhez, hiszen nyertünk hozzájárulást: tavaly ilyenkor megkaptuk a támogatás első felét, szeptemberben pedig a másodikat. Ez azért volt érdekes, mert először volt szlovák támogatása Szabolcs filmjének, és azután jött csak a magyar hozzájárulás. Remélem, egyszer majd a Magyar Filmalap is hasonlóan nagyvonalúan támogatja a szlovák filmet.

(Készítette: Milojev Zsanett)

forrás: kultura.hu
fotó: dakujemdobre.sk