Bár a legtöbb szülő jól tudja, hogy óvodás, de sokszor már kisiskoláskorú gyermekét sem tanácsos hosszabb időn keresztül felügyelet nélkül hagynia, még a leggondosabb odafigyelés mellett is előfordulhatnak kisebb vagy nagyobb balesetek. A mászókáról, hintáról, fáról vagy bicikliről akkor is leeshetnek a kicsik, ha szinte folyamatosan szemmel tartjuk őket, az eseményt követően pedig enyhébb vagy súlyosabb agyrázkódás alakulhat ki náluk. Az agyrázkódás és a sport kapcsolatát vizsgáló legutóbbi nemzetközi orvoskonferencián elhangzott új szakértői ajánlás szerint az agyrázkódást szenvedett kisgyermekek és serdülők érzékszerveinek a balesetet követően teljes, úgynevezett kognitív pihenésre van szükségük: ebben az időszakban nem ajánlott sem a tévézés, sem pedig a számítógépezés, akár szövegszerkesztésről, akár játékról lenne szó.

Ne hagyjuk felügyelet nélkül a kisebb gyermekeket!

A nyári időszakban gyermekeink jóval több időt töltenek a szabadban, mint az év többi részében, így a különféle játszótéri balesetek, sérülések veszélye is megnő. Mi a teendő, ha gyermekünk enyhébb vagy súlyosabb agyrázkódást kap? Elsőként azt kellene megállapítsuk, hogy valóban agyrázkódásról van-e szó, ez azonban nehéz lehet, ha a balesetnek nem volt szemtanúja. A balesetet követő eszméletvesztés például gyakori tünete az agyrázkódásnak: az eszméletvesztés gyakran emlékezetkieséssel, amnéziával is együtt jár, így a sérült gyermekek sokszor egyáltalán nem emlékeznek a balesetet közvetlenül megelőző vagy az azt követő pillanatokra.

Az emlékezetkiesés az eszméletvesztés hiányában is felléphet: ilyenkor az esetlegesen külsőleg is látható fejsérülés mellett az egyetlen agyrázkódásra utaló jel a levertség és a szokatlan viselkedés lehet. Az agyrázkódás tünete a fentieken kívül lehet még a hányás, a hányinger, a beszéd- és a járászavarok, a zavartság, a feltűnő fáradtság és az aluszékonyság, továbbá szokatlan sápadtság is előfordulhat. A gyermekek növekedésben lévő agyát a felnőttekénél jobban veszélyezteti az agyrázkódás, így esetükben még fontosabb, hogy minél hamarabb a megfelelő orvosi ellátásban részesüljenek, otthon pedig valóban kíméljék magukat.

Keressünk minél hamarabb orvosi ellátást!

Az agysérülések súlyosságát az úgynevezett Glasgow Kóma Skála alapján állapítják meg. Ez a sérült különböző verbális és motorikus képességeit ellenőrző lista, amelynek válaszeredményeiből összeadódó összpontszáma a balesetet szenvedett személy tudatossági fokát határozza meg. A maximálisan elérhető pontszám tizenöt: az agyrázkódásos vagy enyhe agytraumát szenvedett beteg legalább tizenhárom pontot ér el a skálán, amelyen a nyolc pont alatti összeredmény jelenti a kómás állapotot. Ezenkívül szükség van még a gyermek vérnyomásának és pulzusának vizsgálatára is, valamint egy részletes neurológiai vizsgálatra, amellyel az idegrendszer esetleges funkciózavarait lehet felderíteni. Az orvos megvizsgálja a reflexeket, az érzékelést és az erőkifejtést, a szemfenék vizsgálatával pedig megállapítja, hogy nem emelkedett-e az agynyomás.

Fontos megjegyezni, hogy a koponya fizikai sérülései bármely fokozatú agytraumánál felléphetnek. A koponyasérülés súlyossága azonban nem függ össze az agy sérülésével: mivel az agy- és az agyhártya sérülése nélküli koponyatörés általában mindenfajta kezelés nélkül, magától is gyógyul, ma már nem mindenhol készítenek rutinszerűen röntgenvizsgálatot agyrázkódás esetén.

Dr. Farkas István, a Fővárosi Önkormányzat Péterfy Sándor Utcai Kórház-Rendelőintézet és Baleseti Központ Idegsebészeti Osztályának orvosa rovatunknak korábban elmondta, hogy kórházukban - biztonsági okokból - minden esetben koponyaröntgent is végeznek, melyhez modern digitális készülék áll rendelkezésükre. Tudatzavar és objektív neurológiai tünetek - mint amilyen például az arc asszimmetriája vagy a pupillák méretkülönbsége - esetén CT-vizsgálatra is szükség van, mellyel kimutathatók az agyszövet sérülései és az esetleges bevérzések is.

Az agyrázkódás késői következményeként az agyszövet vérzése vagy duzzadása is felléphet, ezért az agyrázkódásos gyermekeket legalább 24 óráig megfigyelés alatt kell tartani. Ebben az időszakban többször is megvizsgálják az öntudati állapotot és a külső behatásokra nyújtott válaszokat, annak érdekében, hogy egy esetleges állapotrosszabbodást még időben fel lehessen fedezni.

Ha a sérült gyermek csak pillanatokra vesztette el eszméletét, emellett a balesetet követően kizárólag hányingerre és fejfájásra panaszkodik, akkor egy nap után minden további nélkül hazaengedik a kórházból: ennek egyetlen feltétele, hogy a gyermek otthoni folyamatos megfigyelését meg tudják oldani a szülők, a nagyszülők vagy a rokonok. A családtagoknak ilyenkor elmagyarázzák, hogy mire kell figyelniük és melyek azok a jelek, amelyek jelentkezésekor ismét orvoshoz kell fordulniuk. Ilyen például az ébreszthetőség nehezítettsége, a beszéd- vagy viselkedészavarok, a végtaggyengeség és az ügyetlenség, továbbá a folyamatos hányás és/vagy fejfájás.

Nincs tévé, sem számítógépezés

Az agyrázkódás tünetei rendszerint csak néhány napig tartanak, egyes esetekben azonban hosszútávú problémák is felléphetnek. Az állandó fejfájás és az emlékezési nehézségek nagyobb eséllyel fordulhatnak elő a kisgyermekeknél és a serdülőknél, hiszen az ő agyuk még nem fejlődött ki véglegesen. A tizenéveseket - a kisebb gyermekekkel ellentétben - főképpen a kerékpáros balesetek vagy más sportok űzése közben érheti agyrázkódás: különösen azok a sportok veszélyesek, ahol "test-test ellen" folyik a küzdelem (például az USA-ban divatos rögbinél), de kosárlabdázás vagy focizás közben is ugyanúgy beüthetik fejüket a gyermekek, egy rossz esés vagy a társakkal való szerencsétlen ütközés során.

Az agyrázkódás általános gyógymódja a pihenés: a gyermeket ápoló szülőnek vagy nagyszülőnek, rokonnak elsősorban arra kell figyelnie, hogy az agyrázkódást szenvedett gyermekeknél nem jelennek-e meg súlyosabb tünetek is, mint például eszméletvesztés. Az agyrázkódással kapcsolatos legtöbb tanács a felnőttek kezelésével kapcsolatos ismereteinken alapul, a legújabb orvosi útmutató azonban külön is kiemeli, hogy a kisgyermekek és a serdülők gyógyulása általában tovább tart a felnőttekénél.

Az összefoglalót készítő szakemberek szerint az agyrázkódást szenvedett kisgyerekeknek és serdülőknek egy napon belül semmiképp sem szabad újra sportolniuk és legalább ezen idő alatt teljes pihenésre van szükségük. A pihenés időtartama ennél hosszabbra is nyúlhat, aszerint, hogy az agyrázkódás korábban említett tünetei közül fennáll-e bármelyik. A balesetet szenvedett gyermekek csak lassan és fokozatosan, napok vagy hetek múltán térhetnek vissza átlagos életvitelükhöz, így az iskolába járáshoz is, amennyiben a baleset nem nyáron, hanem kora ősszel történt.

A fizikai pihenés mellett az érintett gyermekeknek semmi olyat nem tanácsos csinálniuk, ami túlerőlteti vagy stresszhatásnak teszi ki az agyukat: a fizikai pihenéshez hasonlóan ez a javaslat is addig áll fenn, amíg a tünetek teljesen el nem múlnak. A sportorvosok javaslata, hogy csemetéink a pihenés időszakában lehetőleg ne játszanak számítógépes játékokat, ha pedig véletlenül házidolgozatot írnának a nyáron, akkor a szövegszerkesztést is érdemes későbbre halasztaniuk. A nyárra feladott könyveket sem ebben a pár napban vagy hétben tanácsos elolvasni, sőt - a négy fal közé kényszerített gyermekek valószínű bánatára - a tévénézést sem javasolják a szakemberek. A tanácsokat természetesen annak függvényében kell szigorúan vagy kevésbe szigorúan vennünk, hogy mennyire volt súlyos a baleset; ha kevésbé, akkor értelemszerűen kevésbé kell korlátoznunk gyermekünket.

A gyermekek lassabban gyógyulnak, mint a felnőttek

A jelentés szerzői szerint azért van szükség az említett tevékenységek kerülésére, mert ezek felerősíthetik az agyrázkódást követő tüneteket, vagyis a fejfájást, a fáradtságérzetet és a nehezebb koncentrálási képességet, hátráltatva ezzel az érintett gyermek minél hamarabb történő felépülését. A kórházból való hazaérkezést követően érdemes tehát felmérnünk, hogy melyek azok a tevékenységek, amelyeket gyermekük anélkül is elvégezhet, hogy ez számottevően rontaná állapotát.


Fontos tudnunk, hogy az orvosi ajánlások folyamatosan változhatnak, ezért gyermekünk otthoni kezelésével kapcsolatban feltétlenül kérjünk tanácsot a kórházi vizsgálatot végző neurológus vagy sebész szakorvostól is.

Forrás: origo.hu