Mágikus szertartások a pende törzsnél, hamuval tisztálkodó zsákos szerzetesek, Kuba Királyság, barangolás a Kongó folyó torkolatvidékén, Henry Morton Stanley és Magyar László nyomában. Kongó számtalan egyedülálló utazási élményt és csodás kalandot rejt az utazók számára 2013 nyarán.

2012. július 20-án ismét akinshasai N'djili nemzetközi repülőtér nyüzsgő várójában találtam magam. Noha már számtalanszor megfordultam már itt első, 2004-es kongói utam óta, és összesen két évet töltöttem a közép-afrikai országban, aznap mégis különösen izgatott voltam: egy ötfős magyar csoportot vártam a reptéren, hogy egy felejthetetlen utazásra kalauzoljam el őket Bandundu megyébe, a Gungu Fesztiválra. Örültem, hogy magyar utastársaim nem riadtak vissza a média által kialakított negatív képtől, amely Kongót - számos más afrikai országhoz hasonlóan - kockázatosnak, messze elkerülendőnek írja le. Nagy kár, hogy a félelem és ismerethiány megfoszthatja az utazókat Kongó megtapasztalásának élményétől. A hazánknál 25-ször nagyobb alapterületű, 70 millió lakosú Kongói Demokratikus Köztársaság ugyanis egy életteli, lüktető kavalkád, teli meglepetésekkel, tanulságokkal és kihívásokkal, ahol lehetetlen unatkozni. Itt a spontán kiszámíthatatlanság nesztelenül vezeti az utazót, valódi kalandokba, felejthetetlen élményekbe sodorva őt. Kongó egy rendkívül exkluzív úti cél, ahová a világon egy tucatnál is kevesebb utazásszervező szervez túrákat. Valódi utazóknak, igazi kalandokra vágyóknak ajánlom Kongót, akik valóban fejest mernek ugrani egy, a miénktől rendkívül eltérő, egzotikus kultúrába. Tökéletes választás azok számára, akik nem luxus-szafarikra és kényelmes üdülésre vágynak, hanem egy életre szóló és sorsfordító utazásra a világ egy olyan részén, ahol a mai napig alig fordulnak meg turisták. Fontos, hogy Kongóba utazni egy alapos helyismeretekkel rendelkező, tapasztalt guide nélkül valóban kockázatos lehet, ezért az ide vágyók feltétlenül szervezett kereteken belül, csoporttal vágjanak neki a fekete földrész szívének.

Szerzetesek

Irány Kongó!

Lantai-Csont Gergely fotográfussal már majd két hónapja jártuk Angola és Kongó tájait Magyar László nyomában, mielőtt a magyar csapat, Judit, Ádám, a két Zoltán és Feri jó hangulatban Kinshasába érkezve csatlakoztak hozzánk. Kongóban, kilépve a repülőgép ajtaján rögvest egy jellegzetes szag csapja meg az utazó orrát: Afrika szinte elengedhetetlen kelléke ez, egyeseknek vonzó, páratlan parfümillat, másoknak "idegen szag". Bár az üzletembereknek több drága, patinás hotel áll rendelkezésükre a fővárosban (Grand Hotel, Memling), mi egy szerényebb szállodát választottunk Limete kerületben, amely elérhető áron kínált saját fürdőszobás, légkondicionált, kényelmes szobát és tiszta ágyat. Egy jó vacsora, és pihentető alvás után másnap frissen vágtunk neki Kinshasa felfedezésének.

Pende maszkosok tánca

A Kongói Demokratikus Köztársaság lakosságát csak megbecsülni lehet, a 7-11 milliós megapolisz egy izgalmas modernizálódó afrikai nagyváros, amelyről úgy tartják, hogy ott minden lehetséges. Aki járt már Kinshasában, az pontosan tudja, miért. Kongó a valódi, esszenciális Afrika, ahová a globalizáció csápjai mostanáig csak alig értek el, az utazók által inkább ismert, kommerszebbnek mondott dél-afrikai és kelet-afrikai országoktól eltérően itt nem lehet sem európai jellegű lakónegyedeket, sem nálunk ismert bevásárlóközpontokat látni. Az ezernyi mintázatú szövetet kínáló textilpiacon, a kereskedelmi központban, Ngombéban, a mindig vibráló Victoire téren, a Mártírok Stadionjánál és a Parlamentnél Lofoli Professzor kalauzolt bennünket, akit a történeti helyszínek megismerésén túl számos egyéb kérdésről is faggattunk, például a Kongóban máig szokásban lévő többnejűségről is. Ugyanis őt több feleség, és 16 gyermek várja odahaza: a "Lofoli falu", ahogy hívni szokta otthonát. Fontos ez azért is, mert az utazásaink és az utazzafrikaba.hu kezdeményezés fontos alappillére, hogy minél több helyi segítőt és idegenvezetőt alkalmazunk, hogy egyszerre akár több tucat nagycsaládos embernek is munkát adhassunk. A szálláshelyeket, éttermeket úgy választjuk meg, hogy azok helyi tulajdonúak legyenek, ezzel támogatva őket. Emellett - összhangban az UNESCO prioritásaival - figyelmet fordítunk arra is, hogy a "kulturális mélymerülések" a szellemi kulturális örökségvédelmet célzó kulturális fejlesztési projektek, fesztiválok köré szerveződjenek. 

Gungu Fesztivál

A kinshasai bemelegítést egy egész napos utazás követte a Kwilu, és Kwango folyó érintésével Bandundu megye szívébe. Buja erdők, vadregényes folyók, kenus halászok, takaros falvak és kedves, érdeklődő emberek karéjában fedeztük fel a bunda és pende nép által lakott régiót. A helyiek legalább olyan kíváncsiak voltak ránk, mint mi rájuk: a gyerekek ütemesen a "Mundele! Mundele!" (Fehér! Fehér!) szavakat kántálták, cigánykereket hánytak, integettek, utánunk futottak, az útszéli árusoknál főzőbanánt, pálmabort, gyümölcsöket kóstoltunk. A kongói gasztronómiát mindenképpen érdemes felfedezni, hiszen számos különlegességet tartogat az utazó számára. A helyiek mindennapi eledele a manióka- és kukoricaliszt keverékéből készült, puliszkaszerű "fufu", amelyet különböző köretekkel, csirkével, füstölt hallal fogyasztanak, helyi szokás szerint kézzel. Az Európában kevéssé ismert, zöld színű, vastag és hosszú főzőbanán olajban kisütve tökéletes köret lehet a fufu, édesburgonya, vagy rizs mellé. A természet itt bőségesen ad: számtalan lédús és zamatos trópusi gyümölcs közül választhatunk. A mangó, a maracuja, vagy az avokádó itt könnyen elérhető, de az ínyencek a vadhúsokra és ételkülönlegességekre specializálódott éttermekben akár antilop-, és krokodil steaket, kígyó levest, teknőspörköltet is fogyaszthatnak.

Forrás: vjm.hu