Nehéz ez fiacskám. Azt hitted, a világ egészben tiéd lesz,
de a szeleteket az orrod elől gyorsan elkapkodják, és haspók suhancok ülnek a
jussodon. Te csak nézel, mindebből semmit nem értesz. Szerelmeddel elsétál egy
módosabb ficsúr. Mégcsak nem is szedi gyorsabban a lábát. Majd megríkatja és
faképnél hagyja.
Nehéz ez fiacskám. Látod, ennyit ér egy széplány szerelme. A
feszes ruha alatt nem reszket a lelke, hideg a szája és kétes a kedve. A tréfán
kelletlenül fintorog. Ha hozzáérsz, lehet meg is morog. Üres mosolygások között
elfogyasztott drága vacsora, inkább egyedül ülnéd vagy soha.
Nehéz ez fiacskám. A receptért – nézd meg – ezrek állnak sorba.
Ugyanabban topog a király és a szolga. A patikárius közben mosolyog, ő már
tudja, mindez hasztalan dolog.
Tanuld meg fiacskám, orvosság az emberek bajára nincsen,
vehetsz palotákat azon a temérdek kincsen, de az igaz szerelmet nem tudod. Öreg
leszel közben és meg is unod.
Majd utoljára, mikor visszanézel, és felméred az egészet
ésszel, magadban egyetlen mosolyt ejtesz: jó volt még a rossz is, kár hogy
nincs csak egyszer.
Forrás: stylemagazin.hu
