Nehéz ez fiacskám. Azt hitted, a világ egészben tiéd lesz, de a szeleteket az orrod elől gyorsan elkapkodják, és haspók suhancok ülnek a jussodon. Te csak nézel, mindebből semmit nem értesz. Szerelmeddel elsétál egy módosabb ficsúr. Mégcsak nem is szedi gyorsabban a lábát. Majd megríkatja és faképnél hagyja.


Nehéz ez fiacskám. Látod, ennyit ér egy széplány szerelme. A feszes ruha alatt nem reszket a lelke, hideg a szája és kétes a kedve. A tréfán kelletlenül fintorog. Ha hozzáérsz, lehet meg is morog. Üres mosolygások között elfogyasztott drága vacsora, inkább egyedül ülnéd vagy soha.

Nehéz ez fiacskám. A receptért – nézd meg – ezrek állnak sorba. Ugyanabban topog a király és a szolga. A patikárius közben mosolyog, ő már tudja, mindez hasztalan dolog.

Tanuld meg fiacskám, orvosság az emberek bajára nincsen, vehetsz palotákat azon a temérdek kincsen, de az igaz szerelmet nem tudod. Öreg leszel közben és meg is unod.

Majd utoljára, mikor visszanézel, és felméred az egészet ésszel, magadban egyetlen mosolyt ejtesz: jó volt még a rossz is, kár hogy nincs csak egyszer.

Forrás: stylemagazin.hu