A színésznő kettős emlőeltávolító műtéten esett át, hogy csökkentse a mellrák kialakulásának esélyét. Jolie tervezi, hogy a petefészkét is eltávolíttatja a teljes felépülést követően. 

„Az édesanyám majdnem egy évtizeden át küzdött a rákkal, míg bele nem halt 56 évesen. Annyi ideje még volt, hogy az első unokáját a karjába vehesse, de a többi gyermekem már soha nem fogja megtudni, hogy milyen csodálatos és szeretetre méltó nő volt a nagymamájuk.” – kezdi szívhez szóló írását Angelina Jolie az utóbbi hónapok küzdelmeiről. A híres színésznő ugyanis nemrég fontos lépésre szánta el magát: első lépésként kettős emlőeltávolításon esett át, miután kiderült, hogy örökölte édesanyjától a mell- és petefészekrákra való hajlamot. 

Jolie gondolataiban még intenzívebben él a rák és az ellene folytatott küzdelem édesanyja halála óta. Kihasználva a modern technikát, a színésznő is elvégeztetett magán minden fontos orvosi vizsgálatot, hogy kiderítse, kell-e tartania attól, hogy egy napon nála is diagnosztizálják a gyilkos kórt. Az eredmény pedig sajnos a vizsgálat szükségességét igazolta: a színésznő örökölte a betegség kialakulásáért felelős BRCA1 gént. Orvosai 87%-ra becsülték a mellrák, és 50%-ra a petefészekrák kialakulásának esélyét a szervezetében; valószínűleg ez volt az a pillanat, amikor Angelina Jolie elhatározta, hogy időben elkezdi a rák elleni küzdelmet. 

Az orvosok szerint a megelőző jellegű emlő-, illetve petefészek-eltávolító műtétekkel szinte nullára redukálható a rák kialakulásának esélye. A beavatkozást általában a nők negyven éves kora körül szokás elvégezni, ám ez a szám csupán jelzésértékű, hogy mindenképpen a családalapítás után valósuljon meg az operáció. Jolie pedig már hat egészséges gyermek boldog édesanyja, így 38 éves kora ellenére szinte gondolkodás nélkül szánta rá magát az – esetlegesen életmentő – műtétre. 

Természetesen a beavatkozást átfogó genetikai vizsgálat előzte meg, melynek során Jolie orvosai is megerősítették a műtét szükségességét. Az emlők eltávolításának folyamata február 2-án vette kezdetét, a mellbimbóműtét után két héttel pedig sor került a mellszövetek eltávolítására. Kilenc héttel az első operáció után az esztétikai jellegű beavatkozásokat is elvégezték a színésznőn, aki rendkívül elégedett a végeredménnyel. Az orvostudomány fejlődésének és a mellimplantátumoknak köszönhetően Jolie úgy érzi, hogy mit sem veszített nőiességéből, sőt még inkább nőnek és anyának érzi magát, hogy képes volt meghozni ezt a felelősségteljes döntést. 

Az Egyesült Államokban nem ritka, hogy a páciensek megelőzésképpen önként vállalkoznak a dupla masztektómiára, sőt hazánkban is egyre elterjedtebb az a nézet, miszerint „jobb félni, mint megijedni”, azaz jobb túlesni a műtéten, amíg semmi baj nincs. A tudat, hogy valószínűleg egészségben fel tudják nevelni a veszélyeztetett anyák a gyermekeiket, sok nőt ösztönöz arra, hogy kés alá feküdjenek.

Amíg zajlottak a műtétek és a regenerálódás folyamata, Angelia Jolie-nak sikerült teljes titokban tartania történetét. Most azért osztja meg ezt mégis a nyilvánossággal, hogy segítsen sorstársain. Sokan nincsenek tisztában vele, hogy „hibás” géneket hordoznak. A nők többségének arról sincs tudomása, hogy manapság egyetlen genetikai vizsgálattal számos öröklött hajlamra fény derülhet, tehát a vizsgálat néhány esetben akár életmentő is lehet. A színésznő most arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy ne féljünk igénybe venni az egészségügy által kínált lehetőségeket, valamint ne féljünk műtétre vállalkozni, ha arra van szükség. Ha rászánjuk magunkat a megelőző operációra, az egyáltalán nem gyávaság, sőt bátorság, hogy van merszünk szembenézni a betegségekkel és tudatosan irányítani a sorsunkat. 

Jolie számára az emlők eltávolítása egyelőre csupán a kezdő lépés volt a rák ellen folytatott küzdelemben. Mivel a mellrák kialakulásának esélye nagyobb volt, a petefészek eltávolítása még várat magára. Ám amint teljesen felépült a színésznő, újabb műtét(ek)re szánja rá magát, hogy a petefészekrák kialakulását is megelőzze. 

A színésznő reméli, hogy történetével sok nő elé követendő példát tud állítani. „Remélem, hogy minél többen élnek majd a génteszt lehetőségeivel, és ha kiderül, hogy ők is veszélyeztetettek, tudni fogják, hogy van választásuk.” 

Forrás: ertunk.hu