A férfiak másképp vannak összerakva, mint mi, nők. Más fából faragták őket. Nem is szeretnek az érzelmeikről annyit beszélni, mint a nők. De mi az, amitől mégis megérthetjük egymást?

A világ nagy kérdései közé tartozik, hogyan tartsuk meg szerelmünket. A titok szerintem nem a megtartásban rejlik, hiszen senkit nem lehet birtokolni vagy tulajdonunkként kezelni. Tehát nem megtartani kell és birtokolni egy férfit, hiszen attól csak „megfullad”. Inkább szeretni és figyelni kell rá. De saját mivoltunkat nem feladva, hiszen akkor már alárendelt szerepkörbe kerülnénk.

Nem a férfi pincsikutyájának kell lennünk, aki mindenre bólogat és egyetért, mert akkor nagyon unalmas és egyhangú kapcsolatban találnánk magunkat. Az a legnagyobb baj, hogy mi nők inkább egyetértünk a pasinkkal, csak nehogy elveszítsük őt.

Hölgyeim! Az ilyen viselkedést mellőzni kell, ugyanis a férfiaknak nincs szükségük olyan nőre, aki könnyen befolyásolható. Na persze vannak a hím társadalomnak olyan egyedei, akik betegesen szeretnék uralni a párjukat. Az ilyen férfiakat messziről kerüljük el.

El kell különítenünk a fizikai együttlétekre épülő és az intellektuális vonzalmon alapuló kapcsolatokat. A fizikai vonzalmat a másik testbeszéde, a kinézete és a stílusa ébreszti fel bennünk. Ez világos. De egy férfi nem mindig komoly kapcsolatra gondol, ha megtetszik neki egy nő.

Az intellektuális vonzalomnak viszont semmi köze ahhoz, hogyan nézünk ki. Ez akkor alakul ki, ha a férfi észrevesz valami különleges dolgot a nőben. És itt a titok, mert egy férfit csak úgy lehet megtartani, ha egyenrangúnak tartja a nőt, sőt még fel is néz rá. Talál a nőben valami felsőbbrendűt, akár a tartásában, vagy hogy mások mit gondolnak róla, stb. Tehát a férfinak úgy kell éreznie, hogy a nő mindenki fölé emelkedik.


Ebből adódik, hogy egy sikeres és hosszantartó kapcsolathoz mindkét típusú vonzalomra szükség van.

Forrás: http://fokuszbanano.hu