A Puma 2013-ban úgy döntött, forradalmasítja a futóruhák világát, és olyan innovatív megoldásokat vet be a termékeiben, amelyeket eddig még egyetlen sporszergyártó sem.

Az egyik ilyen igazán különleges ruhájuk egy nadrág, a Puma ACTV, melyet szerencsém volt kipróbálni, és amelybe azonnal beleszerettem.

A technológia

A Puma kutatói a kineziológiai sporttapaszok hatását használják fel a nadrág gyártása során: a nadrág anyagába belülről beépítették az ízületek és izmok védelmét szolgáló tapaszokat. Így mozgás közben a testtel együtt dolgoznak a ruhadarabok is, és az izmok erejét maximalizálják. Az elasztikus szilikon tapaszok a nadrágba építve követik az izmok vonalát és masszírozó hatást fejtenek ki a speciális részeken. A bőr meghatározott területein mikromasszázst és nyomást fejtenek ki, így lehetővé teszik az izmok gyorsabb és hatékonyabb energiaellátását, ezzel segítve a sportteljesítmény maximalizálását. A kompresszió célja pedig, hogy csökkentse és késleltesse az izomfáradást az edzés során, valamint segíti a gyorsabb regenerálódást is.
A hálós panelek és a dryCELL technológia biztosítják, hogy a nadrág légáteresztő legyenek és száraz maradjon a kemény edzéseken is.

A nadrág

Egyszerű, hosszú, bokáig érő fekete, testhez álló futónadrág. Semmi csicsa, betét, díszítés, igazán diszkrét kiképzésű darab, nekem tetszik. A jobb combon ezüst Puma logó látható, hátul a deréknál egy PowerCell felirat a hálós betét légáteresztő technológiájára utalva, a bal bokánál pedig piros sávon az ACTV a nadrág típusát jelzi utal – mert hogy van RCVR nadrág is, ami mást „tud”. Jobb oldalon a csípőcsont magasságában zipzáros zseb található. A nadrág 76 % poliészterből és 24% lycra-ból áll.

Az első találkozás

A csomagból kibontva a nadrágot látom, hogy egy egyszerű, diszkrét fekete darabbal van dolgom – tetszik, hogy nem csicsás, hanem visszafogott, nincs rajta semmilyen hivalkodó díszítés, így bármilyen felsővel könnyen felvehetem, nem fogok paradicsommadárnak kinézni. A férjem azonnal jelzi, hogy szeretné majd néha kölcsönkérni, mert küllemét tekintve igazán uniszex.

Anyagának tapintása kellemes, belül érzem a rugalmas kineziológiai tapaszokat, kívül pedig kirajzolódik a bordázatuk az anyag felszínén. A derekán a megkötő jó hosszú, így nincs esélyem rá, hogy véletlenül behúzzam  a madzagot a nyílásba (más nadrágoknál rendszeresen megteszem), hogy aztán hosszas szenvedés árán tudjam csak előbányászni ismét. A bokánál hosszú a zipzár, ebből sejtem, hogy szoros lesz a szára, de itt pont erre van szükség, hiszen ez a nadrágba oltott technológia lényege.

A felpróbálás nehézkesen indul, hiszen ugyanúgy igyekszem magamra húzni ezt a nadrágot is, mint bármilyen más futónadrágot: bedugom a lábam felül, alul pedig kidugom. Vagyis kidugnám, de ez most nem megy. A szilikontapaszok miatt nem csúszik végig a lábam a nadrágszáron, pár centi után elakad. Ezt a nadrágot úgy kell felvenni, mint egy harisnyát: „össze kell szedni”, hogy csak egy nagy lyuk legyen a kezünkben, bedugni a lábat, majd bokától centiről centire eligazgatva felhúzni teljesen. Egy egy éves örökmozgó kisfiú mellett ez igen kockázatos művelet, mert látja, hogy bénázom, és jön „segíteni”.  Úgy érzem magam, mint az úszók, amikor a szuperszoros cáparuhát aggatták magukra, amit egyedül fel sem tudtak venni.

A nadrág megfelelő eligazgatása a lábakon nagyon fontos, hiszen ahhoz, hogy a kineziológiás technológia hatni tudjon az izmainkra, a tapaszoknak a megfelelő helyekre kell kerülnie – a nadrág címkéjén ott is van, hogy hol kell lenniük a tapaszoknak. Figyelek, hogy ne csavarodjon meg a lábszáramon a nadrág, a térdemet körülöleljék a tapaszok, és a combon is a megfelelő helyeken stimulálják az izmaimat. A sikeres felvétel után megállapítom, hogy rendkívül szoros – de nem kellemetlenül, és ahová felhúztam, ott is marad. Végre egy hosszú futónadrág, ami nem csúszik le a derekamnál és a lábam között is passzentos marad, nem kell tartanom a kidörzsölődéstől a csúszkálás miatt! Levenni sem egyszerű, de szépen le lehet gurítani a lábakról a nadrágszárakat.

Felfedezem a zsebet is: nem túl nagy, de az mp3 lejátszóm és a kulcsom belefér, a zsebkendőt pedig úgyis a nadrág derekába teszem be, így amire nekem szükségem van a futás során, az mind nálam van. Oldalt található, így ha valamit ki szeretnék venni, könnyen hozzáférek, nem kell a nadrág derekában belül kotorászni, mint a legtöbb futónadrágnál.

A méret tökéletes, mintha rám öntötték volna – ám szegény férjemet el kell keserítsem, ő ebbe a nadrágba nem fogja tudni belepréselni magát, bár hosszra megfelelő lenne neki, de a combjai és a vádlijai erősebbek az enyémeknél, neki eggyel nagyobb méret lenne ideális. De én alig várom, hogy indulhassak futni!

Az első futás

A napi edzésem 12 kilométer, kellemetlen, hűvös, esős időben – viszont mivel nincs még meleg, nem vágyom háromnegyedes nadrágra, ám annyira hideg sincs, hogy a bélelt téliben menjek, tökéletes választás a Puma ACTV. Már itthon érzem, ahogyan a tapaszok és a kompressziós kialakítás kellemesen masszírozzák az izmaimat, picit mintha élénkebb is lenne a vérkeringés az egész lábamban. Gyakran hordok kompressziós (térd)zoknit, főleg a hosszabb edzéseken és az ultraversenyeken, az érzés akkor is hasonló, csak most térd felett is megvan, nem ér véget a zokni száránál. 

Természetesen hagyok magamnak időt a bemelegedésre, de úgy érzem, jó formában vagyok, jól fog menni a futás ezen az edzésen. A nadrág remekül összetartja az izmaimat, sem lassú, sem gyorsabb tempónál nem csúszik el, nem dörzsöl, nem irritálja a bőröm, passzol és tapad a testemre, nagyon kényelmes. A 12 kilométert rekordidő alatt teljesítem – elsőre nem tudom eldönteni, hogy a nadrág segített ilyen jól futni, vagy amúgy is ennyire pörögtem volna, mindenesetre az izmaimat nem érzem fáradtnak az edzés végén.

Tempó futás

Másnap 8 kilométer váltott tempójú futás vár rám, ahol a lassabb és gyorsabb sebességű szakaszok váltogatása más-más terhelést ró az izmokra. Bízom benne, hogy a nadrág speciális kialakítása segíteni fog az edzés sikeres teljesítésében. Az előző napon letudott futás után nem érzek problémát az izmaimban, így frissen vágok neki a rám váró kilométereknek. Kényelmes tempóban kezdek, majd jöhet egy lendületes kilométer: a váltás jól megy, érzem, ahogy az izmaim dolgoznak, de nem fájnak, nem zsibbadok el a gyors szakasz végére, ha nagyon akarnám, még tudnám folytatni. A lazább futás is jól megy, nem érzem fáradtnak a lábaimat, újra tudok gyorsítani, sprintelni, amikor kell, a zsibbadás és a görcsök pedig elkerülnek a további lassú és gyors etapok során is. Az edzés jól ment, az izmaim rendben, fájdalom nincs, az izomfáradtság pedig mintha kisebb lenne a megszokottnál.

Hosszú futás

A nadrág le sem akar rólam szakadni, az edzéseimet ebben teljesítem, mióta megvan.  Többször futottam benne 15-20 kilométer közti távokat. Azt nem mondom, hogy meg sem kottyantak, de érezhetően később kezdtek el fáradni a lábaim, mint egyébként szoktak – ezt az edzettségem és az állóképességem fejlődése mellett a Puma ACTV-nek is tulajdonítom. Az igazi nagy próba azonban még hátravan: egy 46 kilométeres ultratáv, amelyet a 12 órás versenyre való felkészülés utolsó kemény erőfelmérőjeként kell teljesítenem. Ezen a futáson a nadrág is bebizonyíthatja, mit tud, nem csak én!

A biztonság kedvéért a vádlimat dupla kompresszió alá helyezem: zokni és a nadrág együtt biztosan segít. Kissé fáradtan indulok neki a távnak, korán reggel van még, a város alszik, legszívesebben én is azt tenném, de menni kell, hosszú lesz ez a futás.  Egészen jól haladok, érzem, hogy van erőm, szépen telnek a kilométerek, viszont semmilyen problémát nem tapasztalok. Nem érzem fáradtnak a lábaimat, a vádlijaim és a combjaim is szépen dolgoznak, görcs és fájdalom nincsen, még 30 kilométerhez közeledve sem. Ilyenkor azért már szoktam érezni, hogy mennyi kilométert tettem a lábaimba, jelzik, hogy fáradnak, kissé elnehezülnek a lépteim, rövidül a lépéshossz – most viszont ez nincs. Nem mondom, hogy olyan, mintha most indultam volna, de nem is érzem a szokásos kellemetlenségeket. Általában a belső combjaim jelzik először, hogy már sokat mentem, de ez a jelzés is elmarad. Sőt, 40 kilométernél tudok gyorsítani, ruganyosan és kényelmesen lépkedek, tudom picit növelni a lépéshosszt is a tempóval együtt. Csaknem 4 és fél órával az indulás után elégedetten érek haza: megcsináltam az utolsó kemény edzést, jól is sikerült. A lábaim még bírták volna tovább a futást, nem zsibbadok, nem görcsölök – de azért jólesik a hideg-meleg vizes zuhany és a masszírozás, és meglepően jól megy a séta. A Puma ACTV jelesre vizsgázott az ultratávon!

Vélemény

A nadrág nagyon tetszik, és bátran merem ajánlani a futó ismerőseimnek, azoknak is, akik rövidebb távokat futnak, de leginkább a hosszútávfutóknak és az ultrafutóknak. Azt gondolom, hogy erre a technológiára leginkább azoknak lehet szükségük, akik 20 kilométer feletti távokat, maratonokat és ultrákat futnak, mert a jótékony hatások ilyen hosszú távokon jönnek ki igazán, hiszen késleltetik az izmok fáradását és javítják a lábak vérkeringését, erre pedig hosszú távon van igazán szükség.

Az általam kipróbált, bokáig érő nadrágot leginkább kora tavasszal és késő ősszel történő használatra tartom ideálisnak, télen a vékonysága miatt sajnos fázhat benne a futó, alá nem érdemes semmit venni a tapaszok miatt, ha pedig fölé veszünk valamit, az szintén nem ideális.

A melegebb évszakokra remek lehetne a Puma ACTV rövidnadrág formájában, amely a combizmokat stimulálja és tartja szorosan – a vádlira ilyenkor mindenki kompressziós zoknit vesz, azzal együtt érvényesülhetne a jótékony hatás.

A mosást remekül bírja, a tapaszok belül sértetlenek, a nadrág felvéve több mosás után is ugyanolyan szoros. Az anyaga kívül nem bolyholódik, nem sérült, a színe nem fakult.

az indulás után elégedetten érek haza: megcsináltam az utolsó kemény edzést, jól is sikerült. A lábaim még bírták volna tovább a futást, nem zsibbadok, nem görcsölök – de azért jólesik a hideg-meleg vizes zuhany és a masszírozás, és meglepően jól megy a séta. A Puma ACTV jelesre vizsgázott az ultratávon!


Vélemény

A nadrág nagyon tetszik, és bátran merem ajánlani a futó ismerőseimnek, azoknak is, akik rövidebb távokat futnak, de leginkább a hosszútávfutóknak és az ultrafutóknak. Azt gondolom, hogy erre a technológiára leginkább azoknak lehet szükségük, akik 20 kilométer feletti távokat, maratonokat és ultrákat futnak, mert a jótékony hatások ilyen hosszú távokon jönnek ki igazán, hiszen késleltetik az izmok fáradását és javítják a lábak vérkeringését, erre pedig hosszú távon van igazán szükség. 
Az általam kipróbált, bokáig érő nadrágot leginkább kora tavasszal és késő ősszel történő használatra tartom ideálisnak, télen a vékonysága miatt sajnos fázhat benne a futó, alá nem érdemes semmit venni a tapaszok miatt, ha pedig fölé veszünk valamit, az szintén nem ideális. 
A melegebb évszakokra remek lehetne a Puma ACTV rövidnadrág formájában, amely a combizmokat stimulálja és tartja szorosan – a vádlira ilyenkor mindenki kompressziós zoknit vesz, azzal együtt érvényesülhetne a jótékony hatás.
A mosást remekül bírja, a tapaszok belül sértetlenek, a nadrág felvéve több mosás után is ugyanolyan szoros. Az anyaga kívül nem bolyholódik, nem sérült, a színe nem fakult.
Forrás: wellnesscafe.hu