A világ számos gyilkost hordoz a hátán és ez így volt
korábban is, ami a legrosszabb, hogy egyeseknek több lehetőségük nyílt brutális
gyilokságok százait vagy akár ezreit végrehajtani.
LaLaurie egy szadista előkelőség volt, aki New Orleans-ban
élt. A nő kegyetlenül megkínozta és kísérletezett fekete rabszolgáin. Kegyetlenségére egy a házában kitört tűzvész
derített fényt, amit nagy valószínűséggel két az ódon épület szalonjában
leláncolt fekete férfi okozott, hogy végre fény derülhessen a házban történő
dolgokra. A nőt korábban már feljelentette valaki, hogy nem bánik megfelelően a
házában élő rabszolgákkal, de nem sikerült ezt bizonyítania az ügyben eljáró
ellenőrnek. A tűz viszont megváltoztatott mindet. A kiérkező tűzoltók
megtalálták az említett két férfit a szalonban, illetve az alagsorban és a
padláson is találtak félholt és már halott embereket. Némelyik rabszolgának
össze volt varrva a szája és éhen haltak, vagy valamelyik testrésze hiányzott.
De akadt, akinek különböző plusz karok vagy lában voltak a testéhez varrva.
Tehát nem csak hogy megkínozta a szerencsétleneket, de még valószínű, hogy
kísérletezett is rajtuk. A tűzvész kitörése után hiába keresték a sorozatgyilkos
nőt, elmenekült és soha nem találták meg.
Shirō Ishii
A II. Világháború alatt a távol-keleti hadszíntéren a japán
császári hadsereg 1932-ben megszállta Mandzsúriát. A Shirō Ishii orvos-tábornok
által vezetett 731-es Víztisztító Alakulat Mandzsúriába települt, hogy a helyi
lakosságot, valamint később amerikai és brit hadifoglyokat is feláldozva emberi
kórokozókat tenyésszen. Sok ezer embert öltek meg leírhatatlan brutalitással,
pusztán technológiai kísérletek és kórokozó-termelés céljából. Ishii 1939-ben
kapott engedélyt új fegyverei nagyarányú bevetésére. Emberei kolerával
fertőzték a kutakat és az élelmiszereket, tífusszal kezelt élelmet adtak az
éhező lakosságnak, repülőgépeik baktérium-tenyészetet permeteztek és
porcelán-bombákat szórtak kínai városokra. Ez utóbbiból pestis-fertőzött bolhák
tömege szabadult a lakosságra. A háború végén életfogytig tartó börtönbüntetés
sújtotta, majd 67 évesen torokrákban halt meg a börtönben.
Összegyűjtöttünk a történelem szerintünk legveszedelmesebb
gyilkosait, akik hidegvérrel nézték végig áldozataik szenvedéseit. Aki nem
értene egyet az általunk összeállítottakkal az nyugodtan írja meg
észrevételeit.
Delphine LaLaurie
Ilse Koch
A „Buchenwald szukája” ként emlegetett szadista és kegyetlen
Ilse egy SS tiszt, Karl Otto Koch felesége volt, aki a buchenwaldi
koncentrációs tábor parancsnoka volt. A nő nappal ostorral járkált a barakkok
között és a számára nem szimpatikus embereket önkényesen megkorbácsolta.
Kutyasétáltatás közben szokása volt terhes nőkre ráuszítani az ebeket. Gyakran
kényszerítette a rabokat arra, hogy perverz szexuális aktusok közepette
fajtalankodjanak egymással. Ilse gyűjteni kezdte áldozatai fejét, melyekből
fali díszeket készített. Később pedig lenyúzatta a rabok bőrét, amelyből aztán
könyvborítót, pénztárcát, kesztyűt varratott. Állítólag a különleges tetoválással
rendelkező cigányok és orosz rabok voltak a nő gyengéi. Ilset 1947-ben fogták
el és életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték, majd 1967-ban öngyilkos lett.
IV. (Rettegett) Iván
IV. Iván 1533 és 1547 között Moszkva nagyhercege, 1547-től
haláláig Oroszország cárja volt. 1570-ben Iván úgy vélte, hogy Novgorod elitje
Lengyelországba akar szökni, ezért hadsereget vezetett a városba. A katonák
falakat húztak a város köré, nehogy a lakosság el tudjon menekülni. 500-1000
embert gyűjtöttek össze, kínoztak meg és végeztek ki minden nap Iván és fia
szemei előtt. Iván nevű fiát is ő maga ölte meg (habár véletlenül). Amikor a
cár megverte terhes menyét, mert az "szemérmetlen" ruhát öltött
magára, és a nő ettől elvetélt, fia, Iván dühösen apjára támadt, aki vashegyű
pálcájával fejbe vágta, halálos sebet ejtve rajta. Fia halála után (1581)
állítólag megtébolyodott. Azt mondják, élete vége felé összeállította
áldozatainak névjegyzékét. A lista több mint 3000 nevet tartalmazott.
Forrás: newsee.hu




