Kínában illetik ilyen és hasonló nevekkel a nőket. „Apró tévedés”, mondják róluk, vagy: „Túl Sok”. Hát, egyik sem túl hízelgő elnevezés. Viszont: roppant beszédes, könnyen megfejthető metafora: valami, ami nem kívánatos.


Nem csoda, hogy Kínában a nem kívánatos kategóriába tartoznak a lányok. Arrafelé az az egyébként irigylésre méltó helyzet állt elő, hogy több a fiú, mint a lány.

A hivatalos statisztikák szerint, amelyek köztudottan óvatos becslésekkel dolgoznak, 1000 lányra jut 1017 fiú. Ez első hallásra nem is olyan rémisztő arány. De ha felszorozzuk a lakossággal, akkor elég elképesztő számadatot kapunk: 80 millió (!) kínai férfi marad pár nélkül. (A mi fiútlan vidékünk milyen boldog lenne ennek csak a tizedével is!) Távolabbi tartományokban ún. agglegényfalvak keletkeztek. A lány-éhínséget enyhítendő pedig elszaporodtak a lányrablások. A szenvedő alanyokat aztán vagy  házasulandó családoknak közvetítik ki, vagy prostituáltnak adnak.

A kínai kormány felmérte a helyzetet, majd a tettek mezejére lépett. Rövid tétova gondolkozás után kiötlötték az újabb szlogent: ”A lány is megfelelő utód” - jelszóval tiltani kezdték a lánymagzatok szelektív abortuszát.

„A szegény embernek nincs lánya ” -tartja a római mondás. Figyelembe véve a mondat keletkezési idejét, megállapíthatjuk, hogy ezer éves problémáról van szó. Állítólag a világon lányok millióit ölik meg még ma is, születésük előtt vagy után, csak azért, mert nem találtatnak értékesnek a kelendőség piacán.

A lánygyermekek megölése indiai hagyomány. Amikor az 1871-es brit népszámláláskor kiderült, hogy lányok ezrei tűntek el, akkor a  hatóságok első döbbenetük után rögtön törvényt hoztak, ami súlyosan büntette a gyermekgyilkosságot. Indiában egyébként sok minden szent, mint tudjuk, de úgy tűnik, hogy a női élet nem igazán tartozik e körbe. Közismert például azoknak az özvegyeknek a története, akik élve égetik el magukat a férjük holttestének emelt máglyán. Erre kötelezi őket az életet és a nőt nem sokra tartó hagyomány és szokásrend. Érdekes, hogy feleségük után önfelgyújtással menő férjekről még sohasem hallottunk.

A szülő anyák is sajátos kategorizálásnak estek alá. Aki fiút szült, az több napig maradhatott kórházban, aki szerencsétlenségére lánynak adott életet, az már másnap mehetett vissza porontyával oda, ahonnan jött. A szüléskor hagyományosan segédkező bábák 150 rúpiáért megölték a gyereket. Ez nem olyan sok egy emberéletért. (cirka 600 Ft)

Ha az anyák maguktól nem voltak hajlandók bántani csecsemőjüket, akkor a családi tanács is kötelezhette őket a végzetes lépésre. A szokás azt diktálja, hogy dohánylevelet tegyenek a nem kívánt kisbaba nyelve alá. A többit elvégezte a bölcs természet.

Néhány nap alatt több százezer lány született halva. A botrányos statisztika az indiai kormányt is tettre kényszerítette: megszületett az első ítélet csecsemőgyilkosság ügyében. Természetesen az anya került börtönbe. A család és a társadalom mélyen hallgatott, mintha bizony nekik semmi közük sem lett volna  történtekhez.

A lányokkal ezen a tájon hozományt is kellett adni, ami hatalmas megerőltetés a családnak. Bombay szegénynegyedében ez elérhette a háztartás fenntartásának ötéves költségét. Ez még európai aggyal is eléggé megrázó adat. Ennek kapcsán harapóztak el újabb időkben az ún. hozománygyilkosságok. Ha a család nem fizette ki a beígért hozományt, akkor élve temették el a pórul járt menyasszonyt, balesetnek álcázva a gyilkosságot. Évente körülbelül 2000 nő lesz ilyen módon a tűz martaléka.

Az indiai kormánynak is volt egy népszerű szlogenje: ”Költsön inkább 50 rúpiát ma, mint 500 000-et holnap.” Nem nehéz kitalálni, mire vonatkozott. A terhességi diagnosztika egy sajátosan indiai formájával állunk szembe. A mifelénk megszokott terhesség alatti vizsgálódások ugyebár azt szorgalmazzák, hogy minél pontosabb képet kapjanak a születendő gyermek genetikájáról, egészségi állapotáról, feltételezhető betegségeiről. Az indiaiak azonban elsősorban a magzat nemének megállapítását tűzték ki célul. Ha nem megfelelő  a magzat nem, akkor mehet.

Régebben a sokat sejtető ún. select nevű főzetet adták a terhes anyának, állítólag a csodaszer fiúvá változtatta a lány magzatot. Ma már az egyszerűbb terhesség megszakítást alkalmazzák. Csak Bombayben több, mint 200 ilyen klinika várja az elszánt asszonyokat. Azt mondani sem kell, hogy a beavatkozások 99%-a lányok ellen irányul.

A „civilizált Európa” mélységesen elutasítja a család ilyen szemléletű szelekcióját. Vagy mégsem? A dokumentumok szerint Németországban a XIX. században megölték a másodszülött fiúkat, hogy ne osztódjon tovább a családi vagyon a második nemzedékben. Ma már ilyesmiről tényleg nem tudunk, de arról nagyon is, hogy a gyerekek neme választható.

Általában ott, ahol már meg van mind a két nem képviselője, hamarabb állnak meg a gyermeknemzésben. Ahol viszont azonos neműek a gyerekek, ott hosszasabban próbálkoznak a „hígítással” és meg sem állnak a három vagy négy gyerekig.

Forrás: gondtalanfogamzasgatlas.hu