![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvpPzLXjWtetkVmM4LCv-8nMWsfbNzAECNvit4G0qPzqgPyCQfQ80cRLNKf-zLUZ5UTSJQLc5NuUBNfqrlg2TaPHfd_e20LF5-Xot-np1TnFdJCgwAMWLB5JLXqOEUaSKNQG9vprzuN8Vc/s200/let%C3%B6lt%C3%A9s.jpg)
Miért van? Mi történik ilyenkor? Mit tehetünk ellene?
A fájdalom – röviden meghatározva – nem más, mint egy
kellemetlen, intenzív érzés, melyet valamilyen inger vált ki, és amely
általában a szövetek sérülésével jár együtt. A különböző ingerek (nyomás, hő
stb.) felfogására a testünkben különböző receptorok specializálódtak. A
fájdalom esetében azonban kicsit bonyolultabb a helyzet, mert egyrészt többféle
receptor is részt vállal a fájdalom jelzésében, másrészt mert a fájdalomérző
idegsejteknek nem minden esetben van ún. adekvát ingere.
A fájdalomérzékelésben részt vevő receptorok összefoglaló
neve a nociceptor. Ezek egy része mechanikai ingerekre érzékeny
mechanoreceptor, hőre reagáló termoreceptor, és olyan, ún. polimodális
nociceptor, melyeket különféle (hő-, mechanikai, kémiai) ingerek egyaránt hamar
működésbe hoznak. Ezek olyan idegsejtek, amelyek sejtteste a gerincvelőben
helyezkedik el, és csak nyúlványuk végével, szabad idegvégződésekkel vannak
jelen a fájdalomérzékelés helyén. A belső szervek, zsigerek fájdalmát általában
lassabban és tompábban érezzük, mint a bőrhöz közel keletkezőt.
Pontosan hol és hogyan fáj?
Ahhoz, hogy a közönséges (vagy nociceptív) és az idegi (vagy
neuropátiás) fájdalom közötti legnagyobb különbséget megérthessük, egyetlen
szabállyal kell tisztában lennünk: a nociceptív fájdalmat a test szöveteinek
sérülése okozza, míg a neuropátiás fájdalom esetében a károsodás az
idegrendszer bizonyos részeiben, a külső szemlélő számára minden látható jel
vagy sérülés nélkül alakul ki.
Forrás: hír24.hu
0 Megjegyzések