Egy tanulmány szerint azoknak a szülőknek a gyerekei, akikről túlzottan gondoskodnak, és szüleik sok mindent elvégeznek helyettük, később önállótlanok, ám közben túlzottan magabiztosak lesznek, és könnyen esnek abba a csapdába, hogy elhiszik magukról, ők bármit megtehetnek és bármire képesek.




Természetesen minden szülő a lehető legjobbat akarja gyermeke számára, és próbálja őt támogatni, amiben csak tudja, ám sokan túlzásba esnek e téren. Ha valaki elkészíti gyermeke helyett a házi dolgozatát, netán helyette jelentkezik egy állásajánlatra vagy megírja a motivációs levelét, az már biztos, hogy túllépett a szerepkörén, és legjobb szándéka ellenére sem tesz jót gyermekének.
szerepkörén, és legjobb szándéka ellenére sem tesz jót gyermekének.

A kutatás vezetője munkatársaival több száz szülő és felnőtt gyermek kapcsolatát követte nyomon, melyek során a túlzott szülői gondoskodás negatív következményeit igyekeztek feltárni. Megállapították, hogy egyrészt ezek a gyerekek többnyire önállótlanok, ám ugyanakkor túlzottan önteltek lesznek, másrészt a szüleik kevésbé elégedettek a családon belüli kommunikációval és kapcsolattartással. Hiába vezeti a szülőket a legjobb szándék, gyerekükkel még sem tesznek jót, sőt a túlzott féltés következtében ezek a fiatalok gyakran szorongókká, depressziósakká és a másokkal való együttműködésre képtelenné válnak.

A szakemberek arra is kíváncsiak voltak, vajon mi áll a túlzott gondoskodás hátterében, és megállapították, hogy ezekben a családokban gyakran nagyon szegényes a családtagok közötti kommunikáció, és a gyerekek kevésbé együttműködőek a szüleikkel, ugyanakkor hajlamosak elhinni magukról, hogy ők a világ közepe, és elvárják, hogy – ahogy a szüleik tették – az egész világ gondoskodjon róluk.

A szülők nem is tudják, mennyit ártanak viselkedésükkel, milyen érzelmi és lelki károkat okoznak azzal, ha olyan szinten nyúlnak bele felnőtt gyermekük életébe, amire neki már nem lenne szüksége. A szakemberek a továbbiakban azt tűzték ki maguk elé célul, hogy megpróbálják a szülői túlféltés fogalmát – melyet "helikopterszülőség" néven is ismer a szakirodalom - minél pontosabban körülírni, és mivel mindez egy viszonylag új kutatási terület, további vizsgálatok révén igyekeznek minél alaposabban feltárni a jelenség mögötti okokat és azok következményeit.

A kutatás vezetője munkatársaival több száz szülő és felnőtt gyermek kapcsolatát követte nyomon, melyek során a túlzott szülői gondoskodás negatív következményeit igyekeztek feltárni. Megállapították, hogy egyrészt ezek a gyerekek többnyire önállótlanok, ám ugyanakkor túlzottan önteltek lesznek, másrészt a szüleik kevésbé elégedettek a családon belüli kommunikációval és kapcsolattartással. Hiába vezeti a szülőket a legjobb szándék, gyerekükkel még sem tesznek jót, sőt a túlzott féltés következtében ezek a fiatalok gyakran szorongókká, depressziósakká és a másokkal való együttműködésre képtelenné válnak.

A szakemberek arra is kíváncsiak voltak, vajon mi áll a túlzott gondoskodás hátterében, és megállapították, hogy ezekben a családokban gyakran nagyon szegényes a családtagok közötti kommunikáció, és a gyerekek kevésbé együttműködőek a szüleikkel, ugyanakkor hajlamosak elhinni magukról, hogy ők a világ közepe, és elvárják, hogy – ahogy a szüleik tették – az egész világ gondoskodjon róluk.
 A szülők nem is tudják, mennyit ártanak viselkedésükkel, milyen érzelmi és lelki károkat okoznak azzal, ha olyan szinten nyúlnak bele felnőtt gyermekük életébe, amire neki már nem lenne szüksége.

A szakemberek a továbbiakban azt tűzték ki maguk elé célul, hogy megpróbálják a szülői túlféltés fogalmát – melyet "helikopterszülőség" néven is ismer a szakirodalom - minél pontosabban körülírni, és mivel mindez egy viszonylag új kutatási terület, további vizsgálatok révén igyekeznek minél alaposabban feltárni a jelenség mögötti okokat és azok következményeit.

Forrás: mindigno.hu