Miről ismerhető fel a kollégiumban vagy albérletben élő,
félig már önálló – „de azért még olyan jó hazamenni” - fiatal? Többek közt
arról, hogy az „Éhes vagy?” kérdésre verbális válasz helyett elnézően mosolyog,
netán a tudatlan kérdező arcába nevet…
„Éhes vagy?”, „Főzzek valamit?”, „Kérsz a rakott
krumplimból?” – ezek és az ezekhez hasonló kérdések kollégiumi/albérleti
körökben egy idő után felesleges udvariaskodássá válnak. Miért? Mert a válasz
egyértelmű IGEN. Hiába érkezik meg otthonról mázsás súlyokkal (értsd: annyi
kaja, hogy külső szemlélő ötheti túlélő csomagnak saccolja vészhelyzetekre) az
„alany”, csomagolt elemózsia ide vagy oda, hétvégére a falat is lerágná…
Miért? Boncolgassuk egy kicsit ezt a filozófiai kérdést!
Több ok is szóba kerülhet. Először is, az újramelegített hazai valahogy nem ér
fel a friss étel ízével, valamilyen oknál fogva az ember nem érzi annyira
jóllakottnak magát, mint az otthon falai közt. Másodszor, a körülmények is
közrejátszanak. Otthon, a terített asztal köré leülve egész más hangulata van
az étkezésnek, mint a kollégiumi szoba ablakában, bámészkodva állva vagy az
albérlet nappalijában a TV előtt ülve. Valószínűleg ez azért lehet, mert
otthon, a készülő ebéd illata már megalapozza a jóllakottság érzését.
Harmadszor pedig, a más főztje – főleg anyuka/nagymama főztje – mindig
finomabb, mint a sajátunk. (Bár az éhenhalásnál már az is jobb). Ennek ellenére
most összegyűjtöttünk három receptet, ami a legalapvetőbb hozzávalókból készül
és átmenetileg enyhülést hozhat korgó gyomrodnak!
Az első a krumpli. Lustaságból és a könnyedség kedvéért
legegyszerűbb a sült krumpli oltárán áldozni, de valljuk be, abba is bele lehet
unni! Ebben az esetben jöhet az alufóliás burgonya! Egy fokkal bonyolultabb
sült társánál, de azért nem egy nagy ördöngösség, ráadásul nem kell hozzá túl
sok minden, csak majonéz, sajt, hagyma, só, na meg krumpli. Utóbbit alufóliába
- igen, tudjuk, albérletben/kollégiumban ez nagy luxus, de azért nem ettől
fogunk anyagilag tönkremenni – csomagoljuk és kb. egy óra alatt megsütjük. A
többi hozzávalót összekeverjük és tálalás előtt a fóliából kicsomagolt,
szétvágott krumplira öntjük.
A második a száraz kenyér. Ez mindig rendelkezésére áll az
embernek – ezért a száraz jelző. Ha a gyomrod már a szikkadt vajas kenyér
gondolatától is felfordul, készíts bundáskenyeret! A „natúr” fajtához nem kell
más, csak só, bors, tojás, olaj meg persze kenyér. De nem feltétlenül kell az
alapoknál maradnod. Próbáltad már a csokis bundáskenyeret? Annyiban különbözik
a ’mainstream’ változattól, hogy a tojáshoz tejet kell önteni, két szelet
kenyér közé – mint a sajtot - csokit kell reszelni és ilyen formában megsütni.
A harmadik a virsli. Mi sem egyszerűbb, mint megfőzni,
mikróba rakni, vagy ha minden kötél szakad, az ágyon ülve hidegen és nyersen megenni…
De azért néha nem árt a változatosság! Ha egy kis olajra hagymát és virslit –
ne adj’ Isten paprikát és sajtot is – teszünk és így megsütjük, akkor kb.
ugyanannyi idő alatt ételhez jutunk, mintha a mikrót választottuk volna.
Megtetszett valamelyik ötlet? Ha igen, akkor irány a konyha!
Jó étvágyat!
Forrás: ertunk.hu
