Lényegesen elterjedtebbek az öngyógyítás különböző formái az
állatok körében, mint korábban gondolták - állítja Mark Hunter, a Michigani
Egyetem ökológusa, aki szerint a jelenség tanulmányozásával hasznos
következtetésre lehet jutni az emberre nézve is.
Az állatok részben ösztönös, részben tanult módon kezelik az
őket megtámadó nyavalyákat. A csimpánzokról évtizedek óta tudják, hogy betegség
esetén gyógyító hatású növényeket gyűjtenek, miként a hangyák és a méhek
öngyógyító praktikáját - tűlevelű fák antimikrobiális, baktériumpusztító
gyantájával bélelik ki fészküket - is régóta ismerik már. A kutató vezetésével
végzett vizsgálatok azonban kiderítették, hogy az "állati
gyógyszerészek" listája sokkal hosszabb, mint eddig feltételezték,
ráadásul ténykedésük hatással van mind az ökológiai rendszerekre, mind a
gazdaállatok, illetve az élősködők evolúciójára.
A ScienceDaily tudományos portál által ismertetett
tanulmányban a tudós hangsúlyozta, mivel a növények jelentik a jövőbeli
gyógyszerek ígéretes forrását, az állatok öngyógyító gyakorlatának megfigyelése
az emberi betegségek elleni új szerek felfedezéséhez vezethet.
"Ha állatokat látunk a természetben keresgélni,
felmerülhet a kérdés, vajon éppen a zöldség- és gyümölcsboltban válogatnak-e,
vagy pedig patikushoz fordultak segítségért - érzékeltette Hunter. - Nagyon
sokat tanulhatunk tőlük a paraziták elleni módszerekről pusztán azzal, hogy
figyeljük őket."
Az ökológus utalt egy másik, korábban közzétett tanulmányra,
amely szerint verebek és pintyőkék magas nikotintartalmú cigarettacsikkel
egészítik ki fészküket, hogy csökkentsék az atkafertőzést. A parazitáktól
hemzsegő pompás királylepke pedig tojásait eleve az élősködőket taszító
tejelőcserjére rakja le, hogy védje utódait a parazitáktól.
"Talán a legnagyobb meglepetést az okozta számunkra,
hogy egyes állatok, köztük a gyümölcslégy vagy a lepke, olyan táplálékot
keresnek utódjaiknak, amelyik a minimálisra szoríthatja a fertőzések káros
hatását a következő nemzedékekre" - fedte fel az ökológus, aki úgy véli,
hogy érdemes az eddiginél nagyobb figyelmet fordítani arra, miként gondoskodnak
- akár az étrend összeállításával - az állatok kicsinyeik vagy rokonaik
egészségéről.
Meggyőződése, hogy az állatok öngyógyító tevékenysége
jelentős mértékben befolyásolja az ökológiai rendszerek alakulását. Példaként
említette, hogy a paraziták elleni védekezés fékező hatást gyakorol az
élősködők terjeszkedésére és fertőzőképességére, ami viszont egyes fajok
hirtelen elszaporodását válthatja ki. De az öngyógyítás hosszú távon az állatok
immunrendszerében is változásokat idézhet elő. A méhek genomjának vizsgálatakor
kiderült, hogy sok olyan immunrendszeri gén hiányzik örökítőanyagukból, amely
más rovaroknál megtalálható. A tudósok nem zárják ki, hogy evolúciós módosulás
eredményeként a méhek immunrendszere csökevényesebbé vált amiatt, hogy
gyógyszer gyanánt antimikrobiális gyantával bélelik ki fészküket.
Hunter szerint a témakör tüzetesebb tanulmányozása az emberi
élelmiszertermelés tervezésében is szerepet játszhat. Elképzelhetőnek tartja,
hogy súlyosbodhatnak a mezőgazdasági organizmusokat pusztító járványok, ha
megzavarják vagy csorbítják az állatok öngyógyító képességeit.
Részletes tanulmánya a Science című tudományos magazinban
jelent meg.
Forrás: noihir.hu
0 Megjegyzések