Nicole Kidman igenis izgalmas

Mi jut először az emberek eszébe Nicole Kidmanről? Sokaknak talán még ma is Tom Cruise, másoknak a botoxszal szétfeszített homlok, esetleg valamelyik 90-es évekbeli filmje. Az igazság az, hogy Kidman mindig is határozott ízlésű, öntörvényű színésznő volt, de az utóbbi tíz évben még érdekesebben alakult a karrierje, mint akkor, amikor huszonévesen szupersztár volt. Most jött ki nálunk DVD-n Az újságos fiú, amelyben lazán arcon pisili Zac Efront, ebből az alkalomból tekintjük át az elmúlt tíz évét.

Nicole Kidmanre nem ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint az A-listás hollywoodi színészek többségére. Kicsit olyan, mint egy klasszikus filmsztár: rejtélyes, kortalan kisugárzása és izgalmas választásai teszik sztárrá, nem pedig a dollárok, amelyeket a nézők hajlandók kicsengetni azért, hogy a moziban láthassák. Sőt az emberek többségének történetesen esze ágában sincs beülni egy filmre csak azért, mert Kidman játszik benne. A nagyobb költségvetésű, populárisabbnak szánt filmjeinél az ő személye maximum egy a sok vonzónak szánt elem közül, ráadásul az ilyen projektjei sorra megbuknak. De ő ennek ellenére 45 évesen is stabilan tartja magát az A-ligában.

Nicole Kidman az idei Oscar-díjkiosztón

Habár a húszas és kora harmincas évei a 90-es évekre estek - a hollywoodi színésznők szavatossága hamar lejár -, és óriási filmcsillag volt már Tom Cruise oldalán is, az igazi fénykora az után kezdődött, hogy elvált tőle, és 2003-ban megkapta az Oscar-díjat Az órák-ért. Ebben az egy évben három érdekes filmjét is bemutatták. Az első volt Lars von Trier Dogville-je, ami a megerőszakolási jelenet és Von Trier kíméletlen munkamódszere miatt nagy lelki megpróbáltatást jelentett számára (nem csak neki: Paul Bettany még inkább kikészült a rendezőtől), de egy ideig mégis úgy volt, hogy a dán most készülő Nymphomaniac-jében is szerepel. A különösebben nem jó Szégyenfolt amiatt emlékezetes, hogy Kidman itt kilépett az elegáns, hideg nő skatulyájából, és a tőle megszokott figurákkal szemben egy félanalfabéta, fizikai munkából élő nőt játszott. És év végén jött Anthony Minghella romantikus Hideghegy-e, amely Kidmannek csak egy Golden Globe-jelölést hozott, de összesen hét Oscar-jelölést gyűjtött be, és anyagilag is jól teljesített.

Paul Bettany és Nicole Kidman a Dogville-ben

Kidman mindig is váltogatta a kommerszebb filmeket és a merészebb, művészi produkciókat, de saját bevallása szerint "nagyon avantgárd" személyes ízlése abszolút az utóbbiakhoz húzza. És valahogy a mainstream nem is fekszik neki annyira. 2004-ben és 2005-ben három blockbusternek szánt filmben is játszott, és mindhárom eredménye ugyanazt a kétes mintázatot követte: A stepfordi feleségek-remake, Sydney Pollack A tolmács című thrillere és a Földre szállt boszorkány az USA-n belül egyaránt megbukott, de a többi országban mindegyik keresett annyit, hogy végül világszinten behozták az árukat, ha nem is lettek döbbenetesen sikeresek. Viszont közben Kidman játszott az árát tekintve sokkal visszafogottabb, kevesek által látott Születés-ben is, Jonathan Glazer bizarr filmjében, amelyben egy kisfiú megkeresi Kidman figuráját, azt állítva, hogy ő a nő elhunyt férjének a reinkarnációja. Ezt nézve rádöbben az ember, hogy Kidman mennyire erős színész, amikor olyasmiben játszik, amiben hisz is.

Nicole Kidman a Születés-ben

Anyagilag mindenképpen negyvenhez közeledve ért fel a csúcsra: Baz Luhrmann háromperces Chanel No. 5-reklámjáért 12 millió dollárt kapott, amivel a filmpercenként legtöbbet kereső színésznő lett a világon. A választásait illetően pedig továbbra sem kötött kompromisszumokat, legfeljebb néha félrenyúlt, de a bénán sikerült filmjei többsége olyan tényezőkön csúszott el, amelyeket ő sem láthatott előre. Igaz például, hogy Steven Shainberg 2006-os A szépség és a szőr-je inkább idétlen lett, mint különleges, és semennyi pénzt nem hozott, de melyik jó ízlésű színésznő mondott volna eleve nemet A titkárnő rendezőjének egy Diane Arbus-filmre Robert Downey Jr.-ral?

Nicole Kidman és Robert Downey Jr. A szépség és a szőr-ben

A 2007-es Invázió című sci-fi kifejezetten peches projekt volt: A bukás rendezője, Oliver Hirschbiegel sajnos túl művészinek bizonyult Hollywood számára, ezért menet közben elvették tőle, részben újraforgatták és újra is vágták a filmet, ami aztán a mozikasszáknál sem teljesített. Ebből az időszakból talán csak Az arany iránytű című fantasy főgonosza volt eleve kétes választás Kidman részéről. Ez a film az USA-ban szintén megbukott, de világszinten szépített, és összesen több mint 370 millió dollárt hozott. A legérdekesebb filmje megint csak az volt, amelyet senki se látott: Noah Baumbach Margot az esküvőn-jében neurotikus, narcisztikus írónőként remekelt, és bónuszként maszturbált is nekünk. Tíz évvel korábban valószínűleg senki se hitte volna, hogy Kidman egyszer egy ilyet is bevállal.

Nicole Kidman a Margot az esküvőn-ben

Az Ausztráliá-ban (2008) a Moulin Rouge után másodszor is Baz Luhrmann-nal dolgozott, de a nagy költségvetésű romantikus eposz a már jól ismert utat járta be: az USA-ban nem hozta lázba az embereket, de más országokból összekapart annyit, hogy ne legyen bukás. Rob Marshall Kilenc (2009) című musicaljéről még ez sem mondható el, de Kidmant megint csak nem lehet hibáztatni: ezek a filmek papíron még jól hangzottak, de aztán valami félrement menet közben. Annyiban mindenesetre nyomot hagytak a karrierjén, hogy ezek után a költséges fiaskók után már nem kérhetett olyan csillagászati gázsikat, mint korábban, és 2010-ben leszorult a legjobban fizetett hollywoodi színésznők tízes listájáról, átadva a helyet a Kristen Stewart által képviselt legfiatalabb generációnak.

Nicole Kidman és Aaron Eckhart az Engedd el!-ben

De ebben az évben is csinált egy fantasztikus filmet: John Cameron Mitchell Engedd el! (Rabbit Hole) című drámájában szívfájdító volt a gyermekét elveszítő anya szerepében. Naná, hogy erről is csak a legelszántabb filmrajongók hallottak: világszerte csupán 5 millió dollárt hozott. Az Adam Sandler-es (Kellékfeleség) és Nicolas Cage-es (Túszjátszma) kiruccanására fölösleges szót vesztegetni, tavaly viszont újra bebizonyította, hogy bátor és lenyűgöző színésznő, mégpedig úgy, hogy attól még a cannes-i közönség is zavarba jött. 

Zac Efron, Matthew McConaughey, Nicole Kidman és David Oyelowo Az újságos fiú-ban

Az újságos fiú (The Paperboy) ragacsos trash-hangulatát nem vette be a filmfesztivál finnyás látogatóinak gyomra, pedig legalább a proli ribancot alakító Kidman átlényegülését díjazhatták volna. A John Cusacket egy érintés nélkül kielégítő, majd életmentési célból Zac Efron arcába pisilő díva fergeteges volt. Tavaly lenyomta még a Hemingway és Gellhorn című langyos tévéfilmet is, idén pedig megint egy lazán észbontó filmben játszik: Park Chan-wook Stoker-ében Mia Wasikowska szívtelen, néha egyenesen kígyószerű anyját alakítja, aki férje halála után pár másodperccel máris rástartol a váratlanul felbukkanó sármos nagybácsira. A jégkirálynő tüzel - telitalálat tőle ez a figura.

Nicole Kidman, Matthew Goode és Mia Wasikowska a Stoker-ben

Már azt hihetnénk, hogy Kidman sztárságának leáldozott, és karrierje innentől bátor kis projektek felkarolásáról szól (mi nem panaszkodnánk), de nem: a Weinstein Company a napokban jelentette be, hogy december 27-ére, azaz a következő Oscar-szezon csúcsára időzítik a Kidman főszereplésével készült Grace of Monacó-t, ami egyértelműen jelzi, hogy ismét szoborközelbe várják a már háromszor jelölt színésznőt. A 45 éves, de jelentős mennyiségű botoxinjekcióval megtámogatott Kidman a 33 éves Grace Kellyt játssza Olivier Dahan (Piaf) filmjében, ami a monacói hercegné életének egy rövid szakaszára koncentrál a 60-as évek elején.

Tim Roth és Nicole Kidman a Grace of Monacó-ban

Idén egy másik film is érkezik tőle: a megtörtént eseten alapuló The Railway Man-ben Colin Firthnek segít abban, hogy túltegye magát a második világháború és a japán hadifogság által okozott poszttraumás stresszen. Kidman annyira élvezte a közös munkát Firth-szel, hogy beszervezte maga mellé a Before I Go to Sleep című thrillerbe is, amiben egy olyan nőt alakít, aki minden nap úgy ébred, hogy nem emlékszik semmire az életéből.

Aki azt állítja, hogy Nicole Kidman nem izgalmas színésznő, az nem tudja, mit beszél.