Spanyol kutatók úgy vélik, rájöttek, hogyan alkották meg a maják rendkívül tartós kék festéküket. 

Az ókori maják élénk, figyelemre méltóan tartós kék festéket használtak az épületfalak, kódexeik és edényeik befestésére, sőt az is elképzelhető, hogy az emberáldozatok testét is ilyen festékkel vonták be, mielőtt halálukba dobták volna őket a szent kutakba. Egy kémikuscsoport úgy véli, megfejtette a majakék receptjét.

A kutatók hosszú ideje ismerik az intenzív kék festék két fő összetevőjét: az egyik az indigó, egyfajta növényi festék, melyet manapság a farmerek festésére alkalmaznak, a másik a paligorszkit agyagásvány. Azonban továbbra is rejtély maradt, a maják hogyan állították össze a nem halványuló festéket. Spanyol kutatók bejelentették, egy másik pigment nyomát is megtalálták a majakékben, mely szerintük adatokat szolgáltat a festék előállításáról.

„Egy második pigmentet is észleltünk a mintákban, az úgynevezett dehidroindigót, mely valószínűleg az indigó oxidálódása során jött létre, amikor azt a majakéket előállító hőnek tették ki” – mondja Antonio Doménech, a Valenciai Egyetem kutatója.

Hozzátette, az indigó kék, a dehidroindigó sárga, ennélfogva a két festékanyag különböző arányú jelenléte igazolhatja a majakék többé-kevésbé zöldes tónusát. „Lehetséges, hogy a maják tudták, hogyan érjék el a kívánt árnyalatot az előállításhoz szükséges hőmérséklet változtatásával: például az elegy rövidebb-hosszabb ideig tartó hevítésével, vagy több-kevesebb fa tűzre helyezésével.”

Amerikai kutatók 2008-ban jelentették be, hogy a füstölőként használt kopálgyanta lehet a majakék harmadik titkos összetevője. Vizsgálatuk egy olyan tál tanulmányozásán alapult, melyben festékanyag nyomait lelték meg, és amelyet füstölők égetésére használtak.

A spanyol kutatók jelenleg ama kémiai kötéseket vizsgálják, melyek a festék szerves összetevőjét (indigó) a szervetlennel (agyagásvány) kötik össze, és amely kulcsfontosságú a majakék tartósságához.

Még figyelemre méltóbb festékfelfedezések közé tartozik egy négy méter vastag kékiszap-réteg egy szent kút (cenote) mélyén Chichén Itzában. Amikor a kutat 1904-ben először kikotorták, a réteg zavarba ejtette a kutatókat, ám mára néhányan már úgy vélik, azt valószínűleg a kékkel bevont emberi áldozatok hagyták maguk után, akiket egy maja rítus során hajítottak a kútba.

A vizsgálatról a Microporous and Mesoporous Materials folyóirat számolt be.