Nőstény alpaka (Lama pacos) született a Szegedi Vadasparkban. A csokoládébarna jövevény, amelyet már születése pillanatától megfigyelhetnek a látogatók, a Tia nevet kapta gondozóitól – közölte Veprik Róbert igazgató.
Bár a Szegedi Vadasparkban nem ritka, hogy egy-egy újabb kis alpaka születik, a múlt évben sajnos nem örvendhettünk ilyen eseménynek. A 2013-as év azonban szerencsésnek mutatkozik ebből a szempontból, hiszen március 11-én megszületett Tia. Bár anyja, Ibolya és apja, Kázmér szürkés színű, Tia csokoládébarna lett, tovább színesítve a csapatot.
A március 11-én világra jött kanca anyja, Ibolya és apja, Kázmér szürkés színű, így a csikó dús, barnás szőre első pillantásra meglepetést okoz a vendégeknek. A Tisza-parti város alpakacsapata az elmúlt hetekben nemcsak Tiával bővült, hanem Németországból is érkezett két új kanca, így a látogatók hamarosan - a karanténidőszak letelte után - már hat példányt figyelhetnek meg a dél-amerikai teveféléből.
Az alpakát ötezer éve háziasították, őse a guanakónál kisebb termetű vikunya. Az 55-65 kilogrammos testtömegű állatok vérében magas a vörösvérsejtek száma, így alkalmazkodnak a ritka magashegyi levegőhöz. Gyapjuk igen jó minőségű, finom, meleg, a legtöbbet belőle Peruban termelik. Az alpakát kétévente nyírják, egyszerre 2,5-3 kilogramm gyapjút ad.
Dél-Amerikában az állat húsát, bőrét és tejét is hasznosítják, de egyre kedveltebb háziállattá válik Észak-Amerikában és Európában, nemcsak értékes szőre, hanem viszonylag egyszerű tartása miatt is. Ehhez hozzájárul, hogy közeli rokonánál, a lámánál kisebb és kevésbé agresszív, sőt, némelyik kifejezetten barátságossá válhat gondozójával. Magyarországon egyedül a Szegedi Vadasparkban találkozhatnak a látogatók valamennyi dél-amerikai tevefélével, beleértve a vadon élő és a háziasított formákat is.
A háziasított alpakák a dél-amerikai tevefélék közé tartoznak. Sokáig vita tárgya volt, hogy a guanakótól származnak-e, mint a lámák, vagy a nagyon értékes szőrű vikunyától. Bár régebben az előbbi nézet látszott valószínűbbnek, az utóbbi évek genetikai kutatási eredményei inkább azt támasztják alá, hogy a vikunyából háziasították az Andok indiánjai több ezer évvel ezelőtt.
Az alpaka egyre közkedveltebb háziállat Észak-Amerikában és Európában, nemcsak értékes szőre, hanem viszonylag egyszerű tartása miatt is. Ehhez hozzájárul, hogy közeli rokonánál, a lámánál kisebb és kevésbé agresszív, sőt, némelyik kifejezetten barátságossá válhat gondozójával. Az értéke erősen változik, volt, hogy egy tenyésztő egy magasan jegyzett, szemléken nyertes, bajnok példányáért akár 500 ezer dollárt is megadtak, de az átlagos ára 100 és 10 ezer dollár között mozog.
Bár a mi alpakánk talán nem érne ilyen sokat az angol, amerikai és ausztrál piacon, számunkra így is nagyon értékes. A látogatók is megnézhetik a csikót, hiszen a családjával napközben együtt tölti az időt az alpaka kifutóban.
Az alpaka
Az alpaka Andokban élő, vad ősét az inkák háziasították valamikor a 2–4. században. Az Inka Birodalomban különleges tiszteletben részesítették a fajt: gyapjából készült a királyi öltözék, és számos vallási szertartásban részt vett az „istenek ajándéka”. Már ekkor nagy hangsúlyt fektettek a vérvonalak tisztaságára és a szakszerű tenyésztésre.
A spanyol konkvisztádorok és gyarmatosítók nem ismerték fel a faj jelentőségét, ezért aztán a merinó juhok mellett egy időre háttérbe szorult. Újra felfedezése Sir Titus Salt nevéhez fűződik, aki a 19. században, a brit textilipar iparosodását követően felfedezte, hogy az alpakaszőr sokkal erősebb a juhok gyapjánál, és finomsága ellenére sem gyengül.
Azóta elsősorban Peru, Bolívia és Chile területén rendkívül nagy mennyiségű alpakát tenyésztenek (itt él a világ hárommilliós alpakaállományának mintegy 99%-a), de más latin-amerikai országokban, Észak-Amerikában, Új-Zélandon és Ausztráliában is megjelentek kisebb tenyészetei. A legfontosabb alpaka-központ a perui Arequipa, ahonnan Európa és Japán felé exportálják az alpakagyapjút. Gazdasági haszna mellett jámbor és tiszta természete miatt az alpaka egyre gyakoribb házikedvenc.
Az alpakaszőr melegebb, de könnyebb a juh gyapjánál, és szinte sosem szúrós. Minősége természetesen változhat; a perui Accoyo alpakáit tartják a legjobb gyapjú példányoknak, az itt folyó gondos tenyésztésnek köszönhetően. Az Accoyo-alpakák többnyire fehérek, bár van köztük néhány sötétebb árnyalatú is. A tenyésztők ma már akár évente 6 kilogramm gyapjút is nyerhetnek egyetlen egyedből, azonban gyakoribb a kétévente történő nyírás.
Bár a Szegedi Vadasparkban nem ritka, hogy egy-egy újabb kis alpaka születik, a múlt évben sajnos nem örvendhettünk ilyen eseménynek. A 2013-as év azonban szerencsésnek mutatkozik ebből a szempontból, hiszen március 11-én megszületett Tia. Bár anyja, Ibolya és apja, Kázmér szürkés színű, Tia csokoládébarna lett, tovább színesítve a csapatot.
A március 11-én világra jött kanca anyja, Ibolya és apja, Kázmér szürkés színű, így a csikó dús, barnás szőre első pillantásra meglepetést okoz a vendégeknek. A Tisza-parti város alpakacsapata az elmúlt hetekben nemcsak Tiával bővült, hanem Németországból is érkezett két új kanca, így a látogatók hamarosan - a karanténidőszak letelte után - már hat példányt figyelhetnek meg a dél-amerikai teveféléből.
Az alpakát ötezer éve háziasították, őse a guanakónál kisebb termetű vikunya. Az 55-65 kilogrammos testtömegű állatok vérében magas a vörösvérsejtek száma, így alkalmazkodnak a ritka magashegyi levegőhöz. Gyapjuk igen jó minőségű, finom, meleg, a legtöbbet belőle Peruban termelik. Az alpakát kétévente nyírják, egyszerre 2,5-3 kilogramm gyapjút ad.
Dél-Amerikában az állat húsát, bőrét és tejét is hasznosítják, de egyre kedveltebb háziállattá válik Észak-Amerikában és Európában, nemcsak értékes szőre, hanem viszonylag egyszerű tartása miatt is. Ehhez hozzájárul, hogy közeli rokonánál, a lámánál kisebb és kevésbé agresszív, sőt, némelyik kifejezetten barátságossá válhat gondozójával. Magyarországon egyedül a Szegedi Vadasparkban találkozhatnak a látogatók valamennyi dél-amerikai tevefélével, beleértve a vadon élő és a háziasított formákat is.
A háziasított alpakák a dél-amerikai tevefélék közé tartoznak. Sokáig vita tárgya volt, hogy a guanakótól származnak-e, mint a lámák, vagy a nagyon értékes szőrű vikunyától. Bár régebben az előbbi nézet látszott valószínűbbnek, az utóbbi évek genetikai kutatási eredményei inkább azt támasztják alá, hogy a vikunyából háziasították az Andok indiánjai több ezer évvel ezelőtt.
Az alpaka egyre közkedveltebb háziállat Észak-Amerikában és Európában, nemcsak értékes szőre, hanem viszonylag egyszerű tartása miatt is. Ehhez hozzájárul, hogy közeli rokonánál, a lámánál kisebb és kevésbé agresszív, sőt, némelyik kifejezetten barátságossá válhat gondozójával. Az értéke erősen változik, volt, hogy egy tenyésztő egy magasan jegyzett, szemléken nyertes, bajnok példányáért akár 500 ezer dollárt is megadtak, de az átlagos ára 100 és 10 ezer dollár között mozog.
Bár a mi alpakánk talán nem érne ilyen sokat az angol, amerikai és ausztrál piacon, számunkra így is nagyon értékes. A látogatók is megnézhetik a csikót, hiszen a családjával napközben együtt tölti az időt az alpaka kifutóban.
Az alpaka
Az alpaka Andokban élő, vad ősét az inkák háziasították valamikor a 2–4. században. Az Inka Birodalomban különleges tiszteletben részesítették a fajt: gyapjából készült a királyi öltözék, és számos vallási szertartásban részt vett az „istenek ajándéka”. Már ekkor nagy hangsúlyt fektettek a vérvonalak tisztaságára és a szakszerű tenyésztésre.
A spanyol konkvisztádorok és gyarmatosítók nem ismerték fel a faj jelentőségét, ezért aztán a merinó juhok mellett egy időre háttérbe szorult. Újra felfedezése Sir Titus Salt nevéhez fűződik, aki a 19. században, a brit textilipar iparosodását követően felfedezte, hogy az alpakaszőr sokkal erősebb a juhok gyapjánál, és finomsága ellenére sem gyengül.
Azóta elsősorban Peru, Bolívia és Chile területén rendkívül nagy mennyiségű alpakát tenyésztenek (itt él a világ hárommilliós alpakaállományának mintegy 99%-a), de más latin-amerikai országokban, Észak-Amerikában, Új-Zélandon és Ausztráliában is megjelentek kisebb tenyészetei. A legfontosabb alpaka-központ a perui Arequipa, ahonnan Európa és Japán felé exportálják az alpakagyapjút. Gazdasági haszna mellett jámbor és tiszta természete miatt az alpaka egyre gyakoribb házikedvenc.
Az alpakaszőr melegebb, de könnyebb a juh gyapjánál, és szinte sosem szúrós. Minősége természetesen változhat; a perui Accoyo alpakáit tartják a legjobb gyapjú példányoknak, az itt folyó gondos tenyésztésnek köszönhetően. Az Accoyo-alpakák többnyire fehérek, bár van köztük néhány sötétebb árnyalatú is. A tenyésztők ma már akár évente 6 kilogramm gyapjút is nyerhetnek egyetlen egyedből, azonban gyakoribb a kétévente történő nyírás.
0 Megjegyzések