A mángold akár a spenótot elutasító gyermekekkel is megetethető, hisz nem spenót, de aki kóstolta, finomabbnak is ítéli általában Popeye kedvencénél. 

A mángold nálunk viszonylag ismeretlen, már csak ezért is megéri, egyfajta ritka egzotikumként betelepíteni a veteményesünkbe, ráadásul egy könnyen nevelhető zöldségféléről van szó.

A mángold vetése április közepe felé válik időszerűvé, előbb nem érdemes próbálkozni, a magok ugyanis könnyen megfáznak. Palántázással ugyan már korábban is lehetett volna foglalkozni, de egyrészt ezzel már elkéstünk, másrészt a szabadföldi vetésből származó kifejlett növény szebb, nagyobb, így pont jókor vagyunk, ha mángoldon gondolkodunk. A kintre vetett magok csírázása 10 Celsius közelében indul meg. Figyeljük a hőmérőt, és ha ez a hőfok általánosulni látszik, lépjünk akcióba. A talajt tekintve a mángold nem válogatós, de inkább a mélyen rétegzett, meszes típusú közeget kedveli, és a savanyú talajokon nem érzi jól magát. Általánosságban ahol más zöldség is szépen nő, ott a mángolddal sem lesz probléma. Lazább, homokos talajokon kicsit több nedvességet fog igényelni, ezzel kalkuláljunk. Előkészületként egy alapos ásás szükségeltetik, frissen trágyázott föld nem szükséges a számára, ellenben ha olyan helyre telepítjük, melyet előző évben trágyáztunk, akkor biztosabb a siker. Fényigénye a közepesnél kicsit magasabb, ezért árnyékos helyre ne vessünk, mert satnya leveleket fog hozni.

A mángold magjait egy ujjpercnyi mélyre, a sortávolság két arasznyi (40 cm) legyen. A cseperedő növényeket egyelnünk kell majd, úgy, hogy 40 centire legyenek egymástól a sorban, ültetéskor azonban felesleges méricskélni a tőtávolságot, mert a mag, ami egynek látszik, valójában 2-3, így a ritkítást nem ússzuk meg. Ezzel szemben a már két-három levéllel rendelkező, kiszedésre ítélt palántákat át is ültethetjük, ha ennek eljött az ideje, így akár az eredeti terület dupláján is díszeleghet mángold. Jó, ha ezzel már a magvetéskor számolunk, így első lépésben csak a mángoldra szánt terület felét, kétharmadát kell bevetni.

A nagy leveleket növesztő mángold szomjas termény, öntözni gyakran kell, a nedvességet pedig mulcsolással marasztalhatjuk földjében. A sorközöket ezért érdemes lefedni szalmával, vagy a fűvágásból származó nyesedékkel, de ha ehhez még egy kis komposztot is keverünk, akkor biztosan szebb, egészségesebb leveleket kapunk. A cseperedő növényt az öntözés mellett időnkénti kapálással, gyommentesítéssel ápoljuk. A mángold leggyakoribb kártevői a nyáron megjelenő, leveleit rágó hernyók, ellenük sajnos főleg vegyszeresen védekezhetünk. Támadhatnak még levéltetvek, amiket szappanos vízzel moshatunk le a levelekről, és lisztharmat is megjelenhet, bár utóbbi inkább a csapadékos, nyirkos őszökön jellemző.


A mángold szedése az ültetést követően 60-70 nappal esedékes, vagyis nagyjából június első felében. A betakarítást a mángold esetében azonban nem a teljes felszedés jelenti, a legjobb, ha egy tőről egyszerre 2-3 levelet szedünk le, így a vetemény egészen nyár végéig elláthat minket friss főzeléknek valóval. Egy négyzetméternyi vetésből ilyen módon 4-5 kg zöldség nyerhető, ami egy fő egész nyári adagját jelentheti.

 A mángold a spenóthoz hasonlóan oxálsavat tartalmaz, így a belőle készült ételek fogyasztását nem ajánlatos túlzásba vinni, főleg vesekővel küzdőknek. Bár a mángold helyigényes növény, már egy-két tő elegendő pár adag főzelékhez, így napfényes balkonokon, egy nagyobb ültető ládában is bátran próbálkozhatunk vele. Nálunk általában a fehér nyelű változat kapható, ritkábban a vörös vagy a sárga változat, de aki különlegességre vágyik, külföldről vegyes szín-összeállítású fajtát is rendelhet, ami azért poén, mert a szár főzés után is megtartja a színét, így igazán tarka étel készíthető belőle.