A rózsa ma a kertek legnépszerűbb virága. Ha a fajtát jól választjuk ki és a növényt rendszeresen gondozzuk, tavasztól őszig sok virággal hálálja meg a munkánkat.

Hazánkban több száz rózsafaj honosodott meg. Általában azonban bokorrózsáról és futórózsáról szoktunk beszélni. A rózsák olyan gazdagok színárnyalatban, formában és magasságban, hogy igazán nem nehéz kiválasztani azt a fajtát, amelyik kertünk növény-harmóniájába legjobban beleillik.

Az újabb rózsatövek kiültetésénél vigyázzunk arra, hogy azonos fajták kerüljenek egy helyre. A választásnál legyünk tekintettel arra is, hogy milyen nagyságú kertbe telepítjük a növényt.

A bokorrózsák közül a következő fajtákat ajánljuk: Poliantha, Polianthy hybrid, Floribunda. Közös jellemzőjük, hogy viszonylag alacsony, 40-50 cm-re nőnek meg, bokrosak, csoportos, dús virágot hoznak, kora tavasztól késő őszig virágoznak. Vágott virágként, vázadíszként – rövid száruk miatt – nem használatosak. Kertben azonban annál inkább közkedveltek. A színskála minden árnyalatában pompáznak.

A futórózsák elsősorban kerítések, támfalak díszítésére alkalmasak, gyorsan fejlődnek, igen kevés gondozást igényelnek. Hátrányuk, hogy többnyire csak egyszer virágoznak. Virágjukat hosszú száron hozzák, vágásra is alkalmasak.

A rózsatöveket legjobb, ha ősszel ültetjük, de lehet tavasszal is. A rózsatövek vásárlásánál a következő követelményeket tartsuk szem előtt:

Gyökérzet:

Legalább három darab gyökérből álljon, ezek együttesen legalább 60 cm hosszúak legyenek és egyik sem lehet 10 cm-nél rövidebb. A gyökér kellő nedvességtartalommal rendelkezzen, fonnyadt illetve elégtelen gyökérzetet nem biztosítja a növény tápanyag és vízutánpótlását. A rossz eredést általában gyökérhiba okozza.

Vessző:

A rózsatövet legalább három darab „beérett, megfásodott” vessző alkossa. A vesszőre akkor mondjuk, hogy megfásodott, ha hajlításra nem törik el. Az éretlen vessző, hajlításkor pattanva eltörik.

Telepítés:

A talaj-előkészítéssel elkezdődik. A rózsa legjobban a középkötött, jó vízgazdálkodású, félig agyagos talajt kedveli. De kellő ápolás esetén mindenütt szépen fejlődik. Szereti az erősen trágyázott talajt és a rendszeres öntözést. Árnyékos helyre ne ültessük, mert ott a virág minősége visszafejlődik.

A rózsatövet a vásárlás után metsszük meg. A vesszőket 2-3 szemre, a gyökérvégeket pedig 2-4 cm-rel vágjuk vissza. A tövet olyan mélyre ültessük, hogy az ültetés mélysége a faiskola ültetés mélységét 2-3 cm-rel meghaladja. Utána takarjuk be földdel, óvatosan tapossuk meg és bőségesen öntözzük meg. Ha a talaj a vizet beitta, a rózsatövet földdel fel-kupacoljuk, hogy a kiszáradástól, fagytól védjük. A kupacot mindaddig meg kell tartani, míg azon az új hajtások áttörnek.

A már meglévő rózsatöveinket évenként meg kell metszeni. Az elvirágzott rózsafejet a virág alatt 8-10 cm-rel levágjuk. Ha ezt a munkát rendszeresen elvégezzük, a virágzás intenzívebb lesz, és az elnyílt virág nem csúfítja kertünket.

Virágmagok gyűjtése

A kertészkedőknek kedves öröm, ha a kertünkben nyíló növényekről saját maguk gyűjtik be a magvakat. E célra mindig a legszebb alakú és virágú növényeket őrizzük meg. Ezekről a növényekről az első virágokat ne szedjük le, ezeket hagyjuk meg magnak. Legtökéletesebben ugyanis az első virág magja érik be.

A leszedett termést száraz, szellős helyen szárítsuk meg, majd tisztítsuk meg az idegen anyagoktól. A megszáradt magvakat szellős helyen, papírzacskóban tároljuk a vetés idejéig. A papírtasakra írjuk rá a növény nevét, színét, hogy a virágágyak ültetésénél ne kelljen törni a fejünket azon, jó helyre ültetjük-e, vagy sem. A magvak csírázóképessége és csírázási százaléka téli raktározásuktól is függ. Nedves, nyirkos, zárt helyen a mag megpenészedik, dohosodik, ami károsan hat a csírázóképességre. Ősszel tehát kevés munkával megalapozhatjuk a következő évi virágtermesztésünk sikerét.

Forrás: noihirek.hu