Az ember már az ősidőkben is díszítette a közvetlen környezetét, hogy lakóhelyéből, lakásából kellemes otthont varázsoljon. A díszítés élő anyaga a növény. A vágott virág egyéni megjelenésével és színfoltjával különösen új színt hoz mindig a lakásba.

A gyökérétől megfosztott virágot vízben kell tartanunk, hogy egy ideig még éljen. Ehhez külön megfelelő edény kell, amit a virág szépségéhez méltóan általában díszítve készítenek. Ezekről az edényekről, vázákról is szóljunk néhány szót.

Időszámításunk előtt a 9. században foglalkoztak már ókori görögök vázák készítésével. A korongon készült edényeket színes mázzal vonták be és mértani formákkal, majd állati ábrákkal díszítették. Csak három évszázad után tértek át az emberi alakok ábrázolására. A világos vagy vörös színű vázákon az alakokat először feketére festették, később festetlenek maradtak és az alapot kenték be feketére.

Az idők folyamán a vázák készítésére egyre több gondot fordítottak. Lassan azután a gép, a gyár egyszerűsítette a folyamatot. A váza ma már tömeg-cikk, és mint ilyen, sajnos a sok szép és ízléses váza mellett bizony bőven forgalomba kerül még ízléstelen, nem megfelelő gyártmány is. Beszerzésüknél egyaránt értékeljük a szépséget és használhatóságot.

A váza anyaga többféle: üveg, porcelán, agyag. Az utóbbiakat egyes vidékeken ma is kézzel, háziiparilag gyártják, népi motívumokkal díszítik. A növény szempontjából ezek a legjobbak, a víz hosszú ideig hideg, és így a virág élete is hosszabb lesz.

A virágot sohase helyezzük összekötözve a vázába. Így kevésbé tartós és nem szép. A kibontott csokrot a virágok nagyságának megfelelő vázába tegyük. A rövidebb szárú virágok elvesznek a magas edényben. Ugyancsak helytelen, ha a hosszú szárú virágot alacsony vázába tesszük. Száműzzük lakásunkból a papírból, bádogból, és a különféle műanyagból készült „virágokat”. A művirágok nem díszítenek, mert nemcsak hogy ízléstelenek, de ráadásul porfogók is. Tehát semmi szükség rájuk a lakásban.

Vágott virág tartósítása

A vágott virág tartóssága sok tényezőtől függ. A fa, a fajta vagy akár a változat élettartama sem egyforma. A virágok leszedésének ideje elsősorban befolyásolja tartósságukat. Sohase szedjük virágainkat tűző napsütésben, amikor a legnagyobb a nedvességpárolgás. A virágszedés legjobb ideje az alkonyat, de leginkább a kora reggeli órák. Az esős idő szintén nem megfelelő, mert a virágszirmok közé behúzódó nedvesség a virágok rothadását, egyes – különösen a fehér – virágok foltosságát okozza. Igen fontos, hogy a levágott virágok a lehető leggyorsabban friss, hideg vízbe kerüljenek.

Ha esetleg mégis fonnyadtan kerülnek haza, akkor a szárát metsszük újra és néhány órára az egész csokrot úgy helyezzük vázába, hogy a szár teljes egészét elfedje a víz, a virágfejekre pedig borítsunk nedves papírt. Így gyorsabban felfrissülnek. A vizet naponként cseréljük, a vázát és a virág szárát mossuk le. Ez fontos, mert nagyon kellemetlen a rothadó, bomlásnak induló növényi részek szaga, és a bomló vízben hamar elhervad a virág. A víz cseréjével egy időben a vágási felületet frissítsük fel, ez is elősegíti a virág tartósságának növelését. A felesleges lombot távolítsuk el. A vázába kerülő szárrészről szedjük le a leveleket. Ezzel csökkentjük a rothadási felületet. A légáramlás és erős fény fokozza a párologtatást, ezért ne tartsuk a csokrot napsütötte, huzatos helyen.

A vízbe, frissességnek megóvására, szoktak faszéndarabokat vagy faszénport tenni. A naponkénti vízcsere többet ér. Egyesek konyhasót, mások cukrot tesznek a vízbe, a virágok így valóban tartósabbak. Ennek az a kémiai magyarázata, hogy növényekben a víznél sűrűbb, nagyobb fajsúlyú oldat van, ez kiegyenlítődésre törekszik. Ha viszont a víz a benne oldott anyagoktól sűrűbb, akkor a növény a saját nedvét nem adja le. Természetesen legjobb kezelés esetén sem élnek virágaink örökké. Célunk csak az, hogy hervadásuk minél később következzen be.

Vágásra alkalmas virágok

Nyár végén, kora ősszel még bőven választhatunk vágásra alkalmas kerti és vadvirágokból. Szép és jó vágóvirágok a szegfűfajok. Kicsi és nagy csokrok, tarkán és egy színben, néhány szál zöld hozzáadásával jól érvényesülnek. A rózsák önállóan a legszebbek. Legbájosabb virágunk egyike a változatos színű tátika. Egy színben vagy tarkán, vegyes csokrokban egyaránt. Kellemes illata is vonzóvá teszi. Az őszirózsa színeiben és formájában is változatos. Tartóssága tette elterjedt virággá.

Ősz felé lakásunkban is a tátika kivételével, eltűnnek az élénk színek. A halvány rózsaszín erdei ciklámen illata tölti be szobánkat, s ez már az őszt idézi. Ezután a krizantémok gazdag színeiben dúskálhatunk. A nagy virágúakat hosszú szárral hagyjuk, ne zsúfoljuk a vázába, néhány szál elegendő. Az apró virágú krizantémokból többet helyezhetünk el, itt főképpen a színpompa érvényesül. Ősszel nyílnak a gerebcsinek, halványlila viráguk van, magukban is mutatósak, de ha találunk még, néhány szál sárga rudbekiát is tegyünk közéjük.

Mutatósak az őszi színes lombok, bárhol összegyűjthetők. A cserszömörce finom, vöröses tarkaságával, az iszalag bozontos termésével, a tölgy, a bükk aranysárga leveleivel együtt szép csokrot ad. Különösen, ha galagonya, berkenye, som piros termésű vesszőiből egyet-egyet még közbetűzünk. Szép a vadrózsaterméssel, csipkebogyóval borított ág is. A leszedett vesszőket is vízbe helyezzük, sokkal tartósabbak és szebbek maradnak.

Forrás: szepzold.hu