Kevés gyógynövénynek van olyan rossz híre, mint a csombormentának, és nem is teljesen alaptalan, hiszen számos halálesetért felelős. Már az ókorban is használták, majd a 19. században felfedezték vetélést elősegítő hatását, és a nem kívánt terhességek megszakítására alkalmazták, de sokak végzetét okozta a helytelen adagolás.

A csombormentáról már Plinius is megemlékezett az 1. században, leírta, hogy nagyszerű bolhariasztó, de a bőrbe bedörzsölve a szúnyogokat és egyéb rovarokat is távol tartja. Emellett köhögéscsillapító és emésztésserkentő hatást is tulajdonított neki. A görög Dioszkoridész is ezen a véleményen volt, de még azt is hozzátette, hogy serkenti a menstruációt és enyhíti a szülés utáni fájdalmakat. A középkorban is használták, a 17. századi herbalista, Nicholas Culpeper például ezt írta róla: „Ihatjuk borral, s módfelett használ azoknak, kiket valamely méreggel csípő vagy harapó vadállat sebzett, az orrcimpára ecettel csepegtetve életre kelt az ájulásból, szárítva és elégetve erősíti az ínyt és segít a köszvényes nyavalyákon, flaszter vagy tapasz formájában eltünteti a karbunkulusokat, kelevényeket.” Az újkorban is széles körben használták, a 19. században kezdték alkalmazni az olaját is, és innen datálhatjuk a rossz hírét is, ugyanis már egyetlen kávéskanálnyi olaj mérgezést okozhat.

1897-ben egy brit orvosi lap beszámolt egy vetéléshez kapcsolódó csombormenta-mérgezésről, és azóta számos hasonló eset vált ismertté az orvosi szakirodalomban. A csombormenta olajában található pulegon ugyanis méhösszehúzódásokat vált ki, ezért a megesett lányok gyakran folyamodtak ehhez a szerhez, ha meg szerettek volna szabadulni a magzatuktól. A haláleseteket az okozta, hogy a vetélés előidézéséhez szükséges dózis majdnem megegyezik a halálos mennyiséggel, így az adagolásnál nagyon oda kell figyelni. Sok kétségbeesett nő azonban a biztos hatás reményében halálos dózist vett be belőle. Egy 18 éves lány például két kávéskanálnyival szerette volna megszakítani a terhességét, ami végzetesnek bizonyult annak ellenére, hogy viszonylag hamar kapott orvosi segítséget.

Ilyen hatása azonban csak az olajnak van, ami a növény nagyon koncentrált kivonata. Maga a növény teljesen veszélytelen, a teájából például 340 liter kellene meginni ahhoz, hogy halálos adagot vegyünk magunkhoz. Az olajjal tehát ajánlatos óvatosan bánni, de a növény kifejezetten hasznos lehet így a nyári időszakban, ugyanis Plinius nem tévedett rovarriasztó hatását illetően. Ha azt szeretnénk, hogy elkerüljenek minket a szúnyogok és más rovarok, dörzsöljük be a bőrünket a növény porított változatával vagy a testápolónkhoz keverjünk a tinktúrából, és kenjük a bőrünkre. Nemcsak a szúnyogok kerülnek minket messze, hanem a legyek, bolhák és kullancsok is. Mivel a mentafélék családjába tartozik, sőt azok között is a legillatosabb fajta, ugyanúgy nyugtató hatást gyakorol az emésztőrendszerre, mint egyéb mentafélék, illetve köptető és köhögéscsillapító hatása van.


Forrás: donna.hu