Aggódom a lányomért. Tizenhat éves szép nagylány, de mintha valami nem lenne vele rendben mostanában. Sajnos, nem született testvére, de az anyjával azt szoktuk mondogatni, hogy így legalább ő kap minden szeretet, amin amúgy a testvéreivel kellene osztozni…

Bogi aránylag jól tanul, csak azokból a tárgyakból közepes, amik nem érdeklik. Gimnáziumba jár, fogalma sincs, mi akar majd lenni, de van még egy-két éve, hogy eldöntse. Romantikus lelkű kamaszlány, imádja a szerelmes könyveket, rajong a sztárokért, és bár fejlett gyerek, a fiúkról egyelőre csak a barátnőivel pusmog vihogva. Legalábbis az anyja meg én így tudjuk.

Nemrég majdnem elváltunk

Amikor kicsi volt, az egész család körberajongta, a négy nagyszülő, a sok unokatestvér, és mi is. Azóta ez a helyzet megváltozott, mert már csak két nagyszülő él, és ők is túl idősek ahhoz, hogy komolyan részt tudjanak venni Bogi életében.

De azt hiszem, ez nem is olyan nagy gond, hiszen ebben a korban már inkább a barátok kapják a főszerepet. A barátkozással sincs problémája, több barátnője is van, akiknél gyakran ott alszik. Ismerjük és kedveljük őket a nejemmel.

A családi körülményeiben még egy változás történt. Úgy két évvel ezelőtt a nejem és én úgy éreztük, a házasságunk befuccsolt, ennek anyagi okai is voltak. Én már nem tudtam azt a színvonalat nyújtani, mint addig, és ez sok feszültséghez vezetett. Kisebb, szegényesebb lakásba kellett költöznünk, nem volt annyi elszórni való pénzünk, így Bogi kívánságai is kielégítetlenül maradtak.

Egyre többet veszekedtünk, mire egy nap a nejem azt mondta, ennél még az is jobb, ha elválunk. Bogit látszólag a válásunk nem érdekelte annyira, mint a leszűkült anyagi lehetőségei. Örültünk is ennek, meg nem is. Örültünk, hogy nem rázza meg a dolog, miközben aggódtunk, hogy ennyire számító lett.

Egyre gyakoribbá váltak a dühkitörései

Már majdnem elindítottuk a válópert, amikor kaptam egy lehetőséget egy külföldi munkára. Mivel ez azzal járt, hogy Ausztriába költözzek, a válást elnapoltuk. Nem lett volna értelme elkapkodni. Most, tehát másfél éve Ausztriában élek, négyszázötven kilométerre Budapesttől, így jó, ha havonta egyszer meg tudom látogatni a lányomat.

Mivel ritkábban látom, szembetűnőbbek a változások. Bogi egyre szebb, egyre vonzóbb nagylány, de az anyja szerint még most sem fiúzik. Viszont nagyon gyakorivá váltak a dühkitörései. Mintha egyik pillanatról a másikra megszállná az ördög, és az addig kedves, simulékony gyerek hirtelen egy acsargó, vicsorgó, üvöltöző szörnybe megy át.

Az anyja szerint ezek a kirohanások elég rendszeresek, hetente kétszer is előfordulnak, és mindig olyankor, ha valamit nem enged meg Boginak. Ha például szeretne a barátnőjénél aludni, de az anyja azt mondja, hogy tanulnia kell másnapra, vagy ha nem nézhet meg egy filmet a tévében, mert az anyja szerint tizenhat évesen fiatal hozzá…

Forrás: kiskegyed.hu