Volt egy barátnőm, akit jobban szerettem, mintha a testvérem lenne, és volt egy szerelmem, akiben már két éve úgy bízom, mint saját magamban. De most mindkettőt elvesztettem.

Ágival gyerekkorunk óta barátnők vagyunk. Úgy szerettem mindig, mint a testvéremet. Amikor apám részegen jött haza, hozzájuk szöktem át éjjelente. Az anyukája is kedves volt, soha nem mondta, hogy túl sokat vagyok náluk. Amikor felnőttünk, úgy terveztük, hogy közös lakásban fogunk élni, és soha nem megyünk férjhez.

Felköltöztünk Budapestre, és kibéreltünk egy közös lakást. Mindketten elhelyezkedtünk, és úgy éltünk, mintha soha, semmi gondunk nem lehetne többé. Mindent együtt csináltunk. Beiratkoztunk egy szakácstanfolyamra, és esténként finomakat főztünk egymásnak. Aztán nyelvtanfolyamra is elmentünk, mindketten megcsináltuk az angol középfokút. Hétvégén együtt jártunk szórakozni, nyaranta pedig sátorozni mentünk a nagy tavakhoz.

Semmi baj nem lett volna, ha két évvel ezelőtt, egy szép nyári estén meg nem ismerem Robit. Egy diszkóban láttuk meg egymást, és végigtáncoltuk az éjszakát. Otthon lelkendezve meséltem Áginak, hogy milyen édes, milyen vicces, és milyen jól táncol. Azt meg se mertem mondani, hogy búcsúzáskor megcsókolt és elkérte a számom, mert éreztem, hogy nem fog örülni neki.
Gyanakodva nézett rám.
– Belezúgtál? – kérdezte.
– Dehogy, csak tetszik – feleltem.

Csak titokban randizhattam a pasimmal

Mindketten 23 évesek voltunk akkor. Ági valamivel alacsonyabb és ducibb volt nálam, és valahogy sosem érdekelték a fiúk. De nem meleg, ebben biztos vagyok, csak éppen nem bízik a pasikban. Tizenévesen volt egy szerelme, aki kihasználta, elcsalta a pénzét, aztán lekoptatta, azóta nem akar hapsikkal ismerkedni.

Sokat beszéltünk erről, noszogattam, hogy próbálja meg újra, és ne ítéljen egyetlen esetből, mert a fiúk között is vannak szemetek, meg rendesek, de ő mindig csak azt mondta, nem érdeklik egyáltalán, se a randik, se a szex, és hagyjam már békén, mert neki más tervei vannak az életével. (Az ő titkos terve az volt egyébként, amit nekem se szívesen mesélt, hogy kimegy egy szegény afrikai országba ápolónőnek. Egészségügyi szakközépiskolát végzett, mehetne is akár, de inkább itt maradt velem.)

Szóval Robival csak súlyos titokban volt szabad találkoznom. Úgy éreztem, ha a barátnőm a kedvemért itt marad, és az egész élete köröttem forog, akkor nem tehetem meg vele, hogy fiúzok. Mert jó pár éve, amikor elindultunk a falunkból, abban állapodtunk meg, hogy sose hagyjuk cserben egymást.

Forrás: kiskegyed.hu