A Pro Cultura Sub­carpathica civil szervezet és a Beregszászi Római Katolikus Egyházközösség szervezésében az elmúlt héten csodálatos élményben lehetett része mindazoknak, akik eljöttek a Rákóczi-főiskolán megtartott jótékonysági koncertre.

Melyen Csuprik Etelka, a nagyszőlősi születésű zongoraművész, Ukrajna Érdemes Művésze koncertezett. Bár a koncertzongora kétszer is „megtréfálta” a művésznőt –, zongoraszerelőt, -hangolót kellett hívni –, az sem a nagyszámú hallgatóságot, sem a jó hangulatot nem tudta megzavarni. Csuprik Etelka ezúttal is feltalálta magát: olyan Bach-darabokat játszott, amelyekhez nem kellett pedál. Meg felkérte Michels Antal atyát, hogy a kényszerszünetben beszéljen a beregszászi rómaikatolikus templom felújításának terveiről.

És Tóni atya ezt meg is tette. Mint elmondta, az elmúlt évben hozták létre a Pásztor Ferenc Alapítványt, és kezdték meg a gyűjtést Kárpátalja egyik legszebb gótikus templomának és környezetének felújítására. Ezekről a tervekről korábbi számainkban már beszámoltunk, de hadd álljon itt ismét néhány terv, ami nem csak a rómaikatolikus egyházat érinti. Hiszem, hogy – vallási hovatartozás nélkül – egész Beregszász népét gazdagítja majd ez a megújulás. A templom, a kápolna felújítása, állagmegóvása igencsak időszerű. Már megkezdték a támfalak megerősítését. Idén szeretnék elvégezni a tetőszerkezet felújítását. A további tervekben szerepel a Pásztor Ferenc Közösségi Ház létrehozása (a templom melletti egyházi ingatlanban). De Isten segítségével – és ha lesznek jószívű adakozók meg önkéntesek –, akkor az emlékpark, a játszótér, a házaspárok útja is elkészül.

Két zongorajavítás közben – Balogh Vilmosnak köszönhetően végül sikerült használhatóvá tenni a zongorát (legközelebb egy jó hangversenyzongorára kell majd gyűjtést szervezni, hangzott el sok zeneszerető ember ajkáról) – a művésznőt kérdeztük a gyökerekről, a pályájáról. És ő igen nagy szeretettel mesélt a zene szeretete mellett a szülőföldjéhez, a népéhez való ragaszkodásról is...

– Csuprik Etelka nevét ismeri, művészetét elismeri a nagyvilág. Mégis megmaradt kárpátaljainak, ragaszkodik szülőföldjéhez…

– Számomra mindig is ez a vidék jelentette és jelenti a szülőföldet. Bár bejártam a fél világot, itt, az itteni emberek között érzem magam igazán otthon. A saját népemnek szeretnék minél többet játszani, dédelgetni őket a játékommal. Mert nekik sokkal kevesebb alkalmuk van komolyzenét, vagy éppen Csuprik Etelka játékát hallgatni. Itt van a legnagyobb igény a szépre, az értékesre, az igazi művészet megtapasztalására, átélésére. Amit „kint” tanultam, azt szeretném itthon átadni. Én itt, közöttük vagyok boldog.

– Hogyan indult a pályája?

– Egy véletlen folytán szülővárosomban, Nagyszőlősön, hatévesen Gergely Judit tanárnőhöz kerültem. És 19 éves koromig nála tanultam. Csodálatos tanárnőm volt ő! Majd az Ungvári Szakközépiskolában folytattam tanulmányaimat, ahol szintén nagyszerű tanáraim voltak. Mesterképzést Moszkvában a Csajkovszkij Konzervatóriumban Jevhen Malinin osztályában szereztem. Majd Lembergben egy fantasztikus ember, a nagyszerű zenész-pedagógus, Maria Krich tanítványa voltam. Bizton állíthatom: aranyból és gyémántból készült az a fundamentum, amire az én művészetem épült. Köszönet mindazoknak, akik elindítottak és segítettek pályámon.

– Most egy templom felújításáért hirdetett jótékonysági koncertre érkezett…

– Mert az Istentől kapott talentumommal segíteni szeretnék. Itt, szülőföldemen is… Hét évvel ezelőtt ikonfestészettel is elkezdem foglalkozni. Azóta teljesen megváltozott az életem, másként látom a világot. Hazajöttem. Elegem lett a nagyvilági heje-hujákból. Itthon, saját népemnek szeretnék a hétköznapokban is ünnepnapot varázsolni. Segíteni akarok. Ha ezzel a koncerttel hozzájárulhattam a templom felújításához, ha örömet szereztem a jelenlévőknek, akkor már hálás a szívem…

Mi pedig köszönjük a csodálatos zenét, a nagyszerű élményt.

Marton Erzsébet
Forrás: Kárpátinfo hetilap