Carla Galli néven írja sikerkönyveit, vezeti tréningjeit. Barátainak és sokszínű élete régi szereplőinek azonban csak Galina. Galina, az életművész. Bármibe kezdett az életben, sikeres volt.

Volt újságíró, tolmács, táncos, szerkesztő, feleség, anya, üzletasszony. A rendszerváltás után ő nyitotta az első csempeboltot a fővárosban. Volt hamburgersütödéje a Móricz Zsigmond körtéren, sportszerüzlete a Váci utcában. Ő a  Magyar Para-Kutatási Tudományos Társaság egyik alapító tagja, részt vett Albert Ignatyenkó ukrán hipnotizőr és parafenomén magyarországi szerepléseinek megszervezésében is. Annak idején ezek az előadások indították arra Déri Jánost, hogy belekezdjen a parapszichológiát népszerűsítő tévéműsor, a Nulladik Típusú Találkozások megszervezésébe, amelyben Galina volt a társszerző. A lány, aki folyékonyan beszél legalább négy nyelven, köztük kínaiul is. S aki egész biztosan lassabban öregszik, mint más földi halandók. Mindig jókedvű és csinos.

A szerelem hozott Magyarországra

Egy kijevi börtönben született. Abban az időben, amikor a dicsőséges Szovjetunióban nagyon könnyű volt a rendszer ellenségeként börtönbe vagy akár munkatáborba kerülni. Elég volt egy rosszindulatú szomszéd, egy gonosz házfelügyelő, egy irigy beosztott ahhoz, hogy az embert hazaárulásért letartóztassák. Így járt Galina állapotos édesanyja, aki kenyérgyár-igazgatóként ítéltek el feketézés vádjával. Azzal „bukott le”, hogy az aláírása szerepelt az eltűnt (és utóbb persze megkerült) élesztőszállítmányon. Az ilyesmiért természetesen „börtön járt.” Akkor is, ha az asszony gyermeket várt. – Anyám, miután engem világra hozott, a börtönben tej helyett csak vizet kapott – mondja Galina. – Pisis pelenkáimat magán szárította meg. De az  Isten akkor is velünk volt, mint azóta is mindig. Hat hónapos voltam, amikor elfogták az igazi bűnöst, azt az embert, aki ellopta azt a szállítmányt, amelynek eltüntetése miatt anyámat bezárták. Következett a rehabilitáció. De nem lett sokkal könnyebb az élet. Mérnök édesapám vidéken dolgozott, anyám férfi nélkül nevelte három gyermekét. Akkor Kijevben nagyon nehéz volt az élet, nyolcévesen beadott a kínai iskolába, kollégiumba. Ott is érettségiztem.

Gyerekként estem teherbe

– A kínainak, mármint a nyelvnek, később sok hasznát vettem. Nemcsak a kínai gondolkodásmódot, a kínai írásjeleket, filozófiát, a Tao bölcsességét  ismertem meg ott, de sokféle embert is, akik különböző nemzethez tartoztak. Ám gyerekfejjel börtönnek éreztem a kollégiumot. Boldog voltam, amikor kimehettem táncórára, előadásra. 17 éves voltam. Egyik este a színpadról, minden forgás után ugyanarra a hatodik sorban ülő, piros pulóveres  fiúra néztem. Első férfi volt az életemben; gyönyörűszép  magyar fiú. Nem tudtam én az életről semmit. Azt sem, hogy védekezni kell. Terhes lettem. Anyám szidott, könyörgött, vetessem el. De győzött az igazság: gondoltam, a léleknek, ha akar, meg kell születnie. Így aztán megszületett a fiam. Az apja feleségül vett, s áthozott Magyarországra.

A veszéllyel a szerelem is elmúlt

– A mese vége nem lett szép. Házasságunk rosszul sikerült, elváltunk, s én vissza akartam utazni Kijevbe. Bementem a követségre, ahol az elvtársak azt mondták, hazaáruló vagyok, mert idegen férfihoz mentem feleségül, ezért bűnhődnöm kell. Nem engedtek haza. Azt mondták, majd ők szólnak, ha már levezekeltem a bűnömet, s visszatérhetek a hazámba. A történetben az a gyönyörű, hogy néhány év elteltével, akkor, amikor már elváltan éltem, a bölcsészkarra jártam, volt állásom, önálló életem, behívattak a követségre, és közölték, hogy három napon belül el kell hagynom az országot. Másnap az egyik barátom feleségül vett. A követségiek nem tehettek semmit, hiszen újra egy magyar férfi feleség voltam. Sűrű évek következtek. Ahogy  megszűnt a veszély, ennek a házasságnak  is „lejárt a mandátuma” – ahogy barátilag összeházasodtunk, így barátilag el is váltunk. Hamar beleszeretettem egy gyönyörű jogászfiúba.

A kezeim között halt meg

– Béla életem legnagyobb szerelme volt. 27 éves korában kiderült, hererákja van. Egy éven át ápoltam, küzdöttem érte, hiába. A kezeim között halt meg. Akkoriban Hubay Miklós íróéknál laktam, a Lapkiadó Vállalat munkatársa voltam. Amikor Béla meghalt, úgy éreztem, vége az életemnek. Pedig még mindig csak 30 éves voltam. A Budapesti Nemzetközi Vásáron dolgoztam, amikor megismertem a későbbi férjemet; fotósként dolgozott a cégnél.  Persze nem voltam én még felkészülve egy új kapcsolatra. Ő azonban kinyomozta, hol lakom, és addig-addig udvarolt, mígnem házasság lett a dologból. S megfogant az én gyönyörű lányom, Nóri. Amikor megszületett, tökéletesen új élet kezdődött számomra. A rendszerváltás körüli évek ezer lehetőséget tartogattak az újrakezdéshez. Egyik üzletet nyitottam a másik után. Aztán tulajdonképpen a véletlennek köszönhetően rátaláltam az igazi utamra: teljes elhivatottsággal, nemzetközi profizmussal segíteni az emberek személyes fejlődését, életük teljessé válását. Tanultam NLP (Neurolingvisztikus Programozás) technikákat,  2003-ban egy nemzetközi kongresszuson találkoztam először személyesen Bert Hellingerrel és a családállítás módszerével, amelynek hatékonysága döbbenetes volt. Ennek köszönhetően ismertem meg a morfogenetikus mező fogalmát, a csoportdinamikát, a családi kötések-kötődéseket fontosságát és a családi törvények működését. 2008-ban a hipnózis került az érdeklődésem középpontjába, ezért e témakörben kezdtem tanulmányokat folytatni, sikeresen levizsgáztam, így az NGH Certified Hypnotist címet is viselem. Ezt a tudást azóta is alkalmazom a magán- és az üzleti szférában egyaránt. Ma már nem elismerésért, nem pénzért dolgozom elsősorban. Hivatásomnak tekintem sikerhez segíteni az embereket. Ha kell, családállítással, személyes tanácsadással, neurolingvisztikával. Minden olyan módszerrel, amelyet az elmúlt húsz évben megtanultam és tökélyre fejlesztettem.

A Kiskegyed ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és szerkesztőséggel kapcsolatos friss infókért!

Forrás: kiskegyed.hu