Nagyon szokatlan időjárási helyzet miatt alakult ki az elmúlt napok válsághelyzete: egy földközi-tengeri ciklon egy hideg légtömeggel ütközött össze. A hófúvásban több száz méter hosszú dűnék alakultak ki. Ha mindez januárban történik, három-négy napra is megbénult volna az ország.
A hét végi katasztrofális hófúvásokat hozó ciklon a Földközi-tenger térségéből sodródott az ország fölé. Az alacsony légnyomású képződmény azért volt ennyire erős, mert szokatlanul nagy hőmérsékleti különbség állt elő az Észak-Európában felhalmozódott hideg levegő és az afrikai eredetű meleg légtömegek között - ez a lényege annak az elemzésnek, amelyet Horváth Ákos, az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársa készített a március 14-i és 15-i időjárásról.
A sarki eredetű hideg levegő már néhány nappal korábban lezúdult Nyugat-Európára, olyan intenzív havazást és lehűlést okozva Nagy-Britanniában, Franciaországban és Németországban, mint amilyen azután Magyarországon is bekövetkezett. Ha az ilyen hidegbetörések északnyugatról érik el a Kárpát-medencét, akkor gyorsan mozgó hidegfront vonul át Magyarországon, ami rendszerint jóval kevesebb bajt okoz.
Ezúttal azonban a hideg levegő először a Földközi-tenger medencéjébe zúdult, ahol emiatt egy hatalmas mediterrán ciklon keletkezett. A hideggel elkeveredő meleg levegő miatt nagyon sok felhő képződött, így mélyülni kezdett a ciklon, és a folyamatra rásegített az úgynevezett jet stream, a 9-10 kilométer magasban mozgó futóáramlás.
Ebben az egész féltekét körbefogó futóáramlásban 100-250 kilométer/órás sebességgel fúj az szél, a jelenség nagyon hasonlít a tengeráramlatokhoz. Március 13-án éppen a fejlődő ciklon közelében volt a legerősebb a futóáramlás. A két hatás miatt ciklonunk gyorsan mélyülve érte el az Adria partját 13-én este, és emiatt kezdett el esni az eső Magyarország déli, délnyugati részén.
Ráadásul az Alpok keleti oldalán is erőteljesen áramlani kezdett a hideg levegő kelet felé, amely szabályosan kettévágta a ciklont, éppen a Kárpát-medence fölött. Így a képződményből egy önálló ciklonmag fűződött le Magyarországtól délkeletre. Ez az újabb képződmény gyorsan mélyülni (erősödni) kezdett, és március 15-én hajnalra már rendkívül alacsonyra, 985 hPa alá csökkent a légnyomás a középpontjában:
Hosszan tartott a hóvihar
Az Alpok felől érkező hideg miatt már 14-én egyre többfelé váltott át havazásba az eső a Dunántúlon. Ha semmi szokatlan nem történik, akkor a földközi-tengeri meleg és nedves levegő mindössze bőséges tavaszi esőt hozott volna, így viszont intenzív havazás lett belőle. A nedves hó sok helyen rátapadt a vezetékekre, amelyek részben leszakadtak - emiatt következtek be a súlyos áramszünetek északnyugaton.
A magasabb légrétegekre csak jóval később hatott ki a ciklon kettéválása, így a nedves légtömegek délnyugatról folyamatosan szállították a csapadékutánpótlást. A legtöbb havat így az ország délkeleti részében mérte az OMSZ. A Dunántúlra jóval kevesebb hó jutott, azonban a viharos szél miatt mégis itt voltak a legmagasabbak a hófúvások. A Balaton környékén 108-110 kilométer/órás széllökések voltak.
Az erős hóvihar 12-18 órán át tartott, és az átlagszél is nagyon erős volt, 58-65 kilométer/óra. Az ország legszelesebb helyén, a bakonyi Kab-hegyen március 15-én 160,6 kilométer/órás széllökést mértek, ami nem sokkal marad el az eddigi rekordtól, a 162 kilométer/órától (ez utóbbit 2010. május 17-én mérték, 120 km/h felett már orkánerejűnek számít a szél).
Önmagukat növelték a hóbuckák
A mostani hófúvás nagyon szokatlan a Kárpát-medencében Horváth Ákos szerint. Télen rendszerint úgy halmozódik fel a csapadék, hogy a porhó ráhull az átfagyott talajra, és rátapad. Ilyenkor a hó felhalmozódásához még erős szél sem szükséges. Most viszont meleg volt a talaj, így a nedves havat eleinte nem is tudta felkapni a szél. A nagy hópelyhek miatt viszont rohamosan csökkent a látótávolság. Ahogy erősödni kezdett a havazás, összefüggő hóréteg alakult ki, ahonnan már elfújhatta a szél a havat. A hótorlaszok március 14-én délután kezdtek kialakulni a viharos szél miatt.
Végül nem hullott rendkívül sok só, azonban orkánerejűvé fokozódott a szél, így a hó vastagsága a tereptárgyaktól függően pár méteren belül is sokat változott. Sík terepeken a hóbuckák önmagukat hizlalták: felgyorsult fölöttük az áramlás, akár egy repülőgép szárnya fölött, majd a bucka szél alóli oldalán a lelassuló légmozgás nagyobb mennyiségű havat rakott le.
Mivel a szél 48 órán keresztül ugyanabból az irányból fújt, így több száz méter hosszú dűnék alakultak ki. Ha a hókotrók megtörték az úton keresztül húzódó dűnét, annál gyorsabban rakódott vissza a hó. Sokat rontott a helyzeten az, hogy az út menti fasorokat az elmúlt években szisztematikusan kivágták, a hófogókat pedig sokfelé már összeszedték a meteorológus szerint.
Megdőltek a hidegrekordok
Március 15-én aztán valamelyest javult a helyzet a Dunántúlon, éppen azért, mert a hó nem egyenletesen borította be az országrészt. Ahol a szél elfújta a havat, foltos lett a hótakaró a még mindig meleg talaj miatt. Az időnként megjelenő nap gyorsan megolvasztotta a havat, amit már nehezebben mozdított meg a még mindig viharos szél.
Ugyanilyen időjárási helyzet januárban három-négy napon keresztül megbénította volna az egész országot a meteorológus értékelése szerint. A mostani extrém időjárás sok tekintetben hasonlított a 2010 tavaszán pusztító két viharra, a Zsófia és Angéla névre keresztelt ciklonokra. További szempont, hogy az is baj, ha nem érkeznek rendszeresen csapadékot szállító mediterrán ciklonok Magyarországra: a 2011-es és 2012-es rendkívüli szárazságot jórészt ez okozta.
A sarki eredetű hideg levegő már néhány nappal korábban lezúdult Nyugat-Európára, olyan intenzív havazást és lehűlést okozva Nagy-Britanniában, Franciaországban és Németországban, mint amilyen azután Magyarországon is bekövetkezett. Ha az ilyen hidegbetörések északnyugatról érik el a Kárpát-medencét, akkor gyorsan mozgó hidegfront vonul át Magyarországon, ami rendszerint jóval kevesebb bajt okoz.
Ezúttal azonban a hideg levegő először a Földközi-tenger medencéjébe zúdult, ahol emiatt egy hatalmas mediterrán ciklon keletkezett. A hideggel elkeveredő meleg levegő miatt nagyon sok felhő képződött, így mélyülni kezdett a ciklon, és a folyamatra rásegített az úgynevezett jet stream, a 9-10 kilométer magasban mozgó futóáramlás.
Ebben az egész féltekét körbefogó futóáramlásban 100-250 kilométer/órás sebességgel fúj az szél, a jelenség nagyon hasonlít a tengeráramlatokhoz. Március 13-án éppen a fejlődő ciklon közelében volt a legerősebb a futóáramlás. A két hatás miatt ciklonunk gyorsan mélyülve érte el az Adria partját 13-én este, és emiatt kezdett el esni az eső Magyarország déli, délnyugati részén.
Ráadásul az Alpok keleti oldalán is erőteljesen áramlani kezdett a hideg levegő kelet felé, amely szabályosan kettévágta a ciklont, éppen a Kárpát-medence fölött. Így a képződményből egy önálló ciklonmag fűződött le Magyarországtól délkeletre. Ez az újabb képződmény gyorsan mélyülni (erősödni) kezdett, és március 15-én hajnalra már rendkívül alacsonyra, 985 hPa alá csökkent a légnyomás a középpontjában:
Hosszan tartott a hóvihar
Az Alpok felől érkező hideg miatt már 14-én egyre többfelé váltott át havazásba az eső a Dunántúlon. Ha semmi szokatlan nem történik, akkor a földközi-tengeri meleg és nedves levegő mindössze bőséges tavaszi esőt hozott volna, így viszont intenzív havazás lett belőle. A nedves hó sok helyen rátapadt a vezetékekre, amelyek részben leszakadtak - emiatt következtek be a súlyos áramszünetek északnyugaton.
A magasabb légrétegekre csak jóval később hatott ki a ciklon kettéválása, így a nedves légtömegek délnyugatról folyamatosan szállították a csapadékutánpótlást. A legtöbb havat így az ország délkeleti részében mérte az OMSZ. A Dunántúlra jóval kevesebb hó jutott, azonban a viharos szél miatt mégis itt voltak a legmagasabbak a hófúvások. A Balaton környékén 108-110 kilométer/órás széllökések voltak.
Az erős hóvihar 12-18 órán át tartott, és az átlagszél is nagyon erős volt, 58-65 kilométer/óra. Az ország legszelesebb helyén, a bakonyi Kab-hegyen március 15-én 160,6 kilométer/órás széllökést mértek, ami nem sokkal marad el az eddigi rekordtól, a 162 kilométer/órától (ez utóbbit 2010. május 17-én mérték, 120 km/h felett már orkánerejűnek számít a szél).
Önmagukat növelték a hóbuckák
A mostani hófúvás nagyon szokatlan a Kárpát-medencében Horváth Ákos szerint. Télen rendszerint úgy halmozódik fel a csapadék, hogy a porhó ráhull az átfagyott talajra, és rátapad. Ilyenkor a hó felhalmozódásához még erős szél sem szükséges. Most viszont meleg volt a talaj, így a nedves havat eleinte nem is tudta felkapni a szél. A nagy hópelyhek miatt viszont rohamosan csökkent a látótávolság. Ahogy erősödni kezdett a havazás, összefüggő hóréteg alakult ki, ahonnan már elfújhatta a szél a havat. A hótorlaszok március 14-én délután kezdtek kialakulni a viharos szél miatt.
Végül nem hullott rendkívül sok só, azonban orkánerejűvé fokozódott a szél, így a hó vastagsága a tereptárgyaktól függően pár méteren belül is sokat változott. Sík terepeken a hóbuckák önmagukat hizlalták: felgyorsult fölöttük az áramlás, akár egy repülőgép szárnya fölött, majd a bucka szél alóli oldalán a lelassuló légmozgás nagyobb mennyiségű havat rakott le.
Mivel a szél 48 órán keresztül ugyanabból az irányból fújt, így több száz méter hosszú dűnék alakultak ki. Ha a hókotrók megtörték az úton keresztül húzódó dűnét, annál gyorsabban rakódott vissza a hó. Sokat rontott a helyzeten az, hogy az út menti fasorokat az elmúlt években szisztematikusan kivágták, a hófogókat pedig sokfelé már összeszedték a meteorológus szerint.
Megdőltek a hidegrekordok
Március 15-én aztán valamelyest javult a helyzet a Dunántúlon, éppen azért, mert a hó nem egyenletesen borította be az országrészt. Ahol a szél elfújta a havat, foltos lett a hótakaró a még mindig meleg talaj miatt. Az időnként megjelenő nap gyorsan megolvasztotta a havat, amit már nehezebben mozdított meg a még mindig viharos szél.
Ugyanilyen időjárási helyzet januárban három-négy napon keresztül megbénította volna az egész országot a meteorológus értékelése szerint. A mostani extrém időjárás sok tekintetben hasonlított a 2010 tavaszán pusztító két viharra, a Zsófia és Angéla névre keresztelt ciklonokra. További szempont, hogy az is baj, ha nem érkeznek rendszeresen csapadékot szállító mediterrán ciklonok Magyarországra: a 2011-es és 2012-es rendkívüli szárazságot jórészt ez okozta.
0 Megjegyzések