Oldalról világítja meg a nap a barnásvörös felhődudorokat. Nem extrém időjárást jelez, noha úgy néz ki, mint egy katasztrófafilm. Mozgalom indult azért, hogy a Meteorológiai Világszervezet elismerje új felhőtípusként az undulatus asperatust.

Valószínűleg korábban is megjelentek ilyen különös felhők az égen, azonban nem volt ennyi lelkes amatőr meteorológus és felhővadász, és nem volt szinte mindenkinek kamera a keze ügyében ahhoz, hogy dokumentálja őket.

Ugyan az undulatus asperatus felhő úgy néz ki, mintha egy katasztrófafilm vizuáliseffekt-csapata kreálta volna, nincs köze extrém időjárási jelenségekhez. Alábbi előfordulását Witta Priester fotózta Új-Zélandon, a felvételt a nap képének választották a NASA Astronomy Picture of the Day (APOD) című oldalának szerkesztői:

Hivatalosan is új felhőtípusként szeretné elismertetni a takarófelhőt a brit amatőr meteorológusok Felhőértékelő Társasága (CAS)

A felhőtípus egyelőre nem került be a Meteorológiai Világszervezet (WMO) hivatalos jegyzékébe, de a hivatalos osztályozás mintájára latin nevet kapott. Az "undulatus asperatus" kevert hullámokat jelent azért, mert a felhő leginkább egy felgyűrt takaróra hasonlít. Keletkezésének oka nem ismert. A Readingi Egyetem (Nagy-Britannia) egyik doktori hallgatójának elemzése szerint a zivatarfelhők alsó részét (üllőjét) alakítja ilyen formára a felszínről feláramló meleg levegő.

Egy másik elmélet szerint a magas hegy oldalán leérkező bukószél, a száraz és meleg főn játszik szerepet a kialakulásában, akárcsak a lencsefelhő esetében. Ilyen főn fúj Új-Zéland déli szigetének keleti partján, ahol ez a fotó is készült. A felvétel azért különleges, mert a napfény oldalról világítja meg az alakzatot, így kiválóan látszanak a mintázatok.