Rántva, sütve, párolva, kenyérre kenve egyre gyakrabban találkozhatunk az étlapon az egzotikus külsejű padlizsánnal. Ismerkedjünk meg közelebbről vele!
Valószínűleg a formája miatt a Távol-Kelet egyes országaiban a nemiség jelképének tartják, az arabok pedig egy történet alapján vágykeltő hatást tulajdonítanak neki, és a szerelem almájaként tartják számon.
A padlizsán (Solanum melongena) népies neve törökparadicsom, amely elárulja, hogy Magyarországra a török uralom idején érkezett meg. Nevezik tojásgyümölcsnek is, amely viszont az alakjára utal - ez az elnevezés a német-angol megnevezés tükörfordítása. Eredetét a szakirodalom egy része Délkelet-Ázsia illetve Afrika trópusi vidékeire teszi, ahol a vadon élő, tövises fajból nemesítették ki a Dél-Ázsiában ismert tövistelen változatot. Más források szerint Indiából terjedt el Ázsiában, Észak-Afrikában, majd Európában. Augusztus végén, szeptember elején jelenik meg a piacon és az ma már folyamatosan kapható.
A padlizsán rendkívül értékes tápanyagokat, vitaminokat, ásványi anyagokat tartalmaz, miközben energiaértéke kicsi. Száz grammjában csupán 27 kalória (113 kJ) van. 1,3 gramm fehérjét, 0,2 gramm zsírt, 4,8 gramm szénhidrátot, 2,58 gramm élelmi rostot tartalmaz. C-vitaminban, folsavban, niacinban, patoténsavban gazdag. Jelentős kálium-, foszfor-,magnézium-, kalciumforrás. Az indiai természetgyógyászat szerint vérképző, vízhajtó, bélgyulladást gátló, emésztést fokozó hatású, ezen kívül nyákoldó hatása enyhíthet az asztmában illetve hörghurutban szenvedőknek is. Emésztőszervi, máj- vese megbetegedéseknél jó hatású, de nem ajánlott gyomorsavtúltengés és gyomorfekély esetén. A gyógyászatban a padlizsán terméskivonatát a máj és epefunkció javítójaként tartják számon. Japán kutatások szerint a padlizsán antocianintartalma csökkenti az összkoleszterin-szintet, és növeli a jótékony hatású HDL-koleszterinszintet. A fenolsavak megvédik a sejteket a szabad gyököktől, így rákellenes hatásúak.
Egyre népszerűbb húspótló zöldségféle: rántva, sütve, párolva, töltve, krém formában egyaránt jól használható. Előfordul, hogy túléretten kesernyéssé válik az íze, de besózással, lecsepegtetve ez a kellemetlen íz eltüntethető. A fűszerek közül a bors, a csombor, a bazsalikom, az oregánó illik hozzá, a hagyma, fokhagyma, zöldpetrezselyem mellett. A megsütött padlizsán húsa lefagyasztható, így télen sem kell nélkülözni a pikáns ízű padlizsánkrémet.
A padlizsán akkor a legalkalmasabb fogyasztásra, amikor érett, de még nem túlérett, a bőre fényes, ránctalan. A túl hosszan tárolt termés matt színű, ráncos lesz, magjai barnásak, a húsa szívós, kesernyés: ilyenkor fogyasztásra már alkalmatlan.
Noha a padlizsán konyhakészen csekély energiatartalmú, ez a tulajdonsága már nem jellemző minden, belőle elkészített ételre. Számításba kell venni, hogy a sütés során például a padlizsán annyi zsiradékot szív magába, hogy sokszorosára nő a kalóriatartalma, nem is beszélve az esetleges panírréteg energiatartalmáról, ha a kirántott padlizsánt kedveli valaki.
0 Megjegyzések