A galambok is csatlakoztak azon állatok elit klubjához, melyek DNS-ét feltérképezték.
Amerikai, dán és kínai kutatók a Science magazinban tették közzé a szirti galamb (Columba livia) szekvenált génállományát. A munka lehetővé tette, hogy lekövessék a durván 350 fajta némelyikének eredetét. Sikerült még azon gént is megtalálniuk, mely számos tetszetős madár fejdíszéért felelős.
Az EphB2 gén szabályozza, hogy a madár fej vagy nyaktollai felfelé nőnek-e a feltűnő díszek előállítására, vagy pedig lefelé, hogy fenntartsák a puha tollazat egységét. A gén egyetlen mutációja váltja ki a díszek létrejöttét. A DNS vizsgálatával a kutatók meg tudták állapítani, hogy ez a jellegzetesség mindössze egyszer fejlődött ki, majd számos madárpopulációban elterjesztették a tenyésztők, akik saját madaraikon is szerették volna látni a díszes tollazatot.
Egyesek megkérdőjelezhetik a galambok DNS-e feltérképezésének fontosságát, hiszen a városközpontokban összegyűlő parlagi galambok sok ember szemében valamennyire már aláásták a szirti galamb reputációját. Dr. Mike Shapiro, a vizsgálat vezetője szerint viszont a galamb DNS-e néhány hasznos információt árulhat el az emberről is.
„Szinte minden állat ugyanazon génkészletet használja teste felépítésére és a fejlődés során felvetülő hasonló folyamatok szabályozására. Ha megismerjük, eme folyamatok hogyan mennek végbe az állatoknál, többet kideríthetünk a normál és abnormális variációkról az emberekben. Ha vesszük az azonosított EhpB2 gént, ez szerepet játszik bizonyos rákfajtákban is. Lehetséges, hogy az Alzheimer-kór súlyosbodásában is szerepe van.”
Hozzátette, a madarak a földi élővilág hatalmas részét képezik, és mégis meglepően keveset tudunk genetikájukról. "Több mint tízezer madárfaj van, de nagyon kevés adatunk van arról, mi teszi őket genetikailag és fejlődésileg ennyire változatossá." A galambok emellett a világ legrégebben háziasított madarai, történetük az emberrel legalább ötezer évre tekint vissza.
A galambgenetika vonzereje a kutyákét tükrözi. Mindkét fajnál a háziasítás és a szelektív szaporítás rengeteg különféle fajtát eredményezett, mindegyik egyedi alkattal, színnel és viselkedéssel. Ezek a különálló populációk lehetővé teszik a kutatóknak, hogy összehasonlítsák és szembeállítsák a különböző csoportok genetikáját, így megkönnyítve a speciális tulajdonságok okainak feltárását.
A galamb teljes DNS-szekvenciájának leolvasásához a kutatók a dán keringőgalamb-fajtából választottak ki egy hímet. A pekingi genomikai intézetben és a koppenhágai egyetemen végzett munkát aztán kiegészítették további 30 fajta és még néhány parlagi galamb – a népszerűtlen városi galambok – korlátozott DNS-szekvenciájával.
Ezek alapján kiderült, hogy a szirti galamb DNS-e mintegy 17 ezer 300 gént tartalmaz. Az EphB2-jelenség mellett az elemzés néhány fontos adatot szolgáltat a különféle fajták történetéről is. Megerősíti, hogy nagy többségük a Közel-Keletről származik. Az is egyértelmű, hogy a Közel-Kelet és Dél-Ázsia, valamint különösképpen India között a galambok jelentős cseréjére került sor, valószínűleg a régiók közötti történelmi kereskedelem eredményeképpen.
A kutatók azt is egyértelműen kimutatták, az elszökött versenygalambok miként duzzasztották fel a parlagi galambok populációit. Shapiro csoportja összehasonlította egy Utahban begyűjtött galamb szekvenált DNS-ét egy Virginiában lévő tónál élő madáréval. Annak ellenére, hogy több száz kilométer választja el a madarakat, genetikailag nagyon hasonlítanak egymásra és a klasszikus verseny postagalambokra.
Shapiro elmondta, a tenyésztőktől tudják, hogy nem minden versenygalamb tér haza a megmérettetések után, így ezek hozzájárulhatnak a szabadon élő populációk felduzzasztásához.
Az EphB2 gén szabályozza, hogy a madár fej vagy nyaktollai felfelé nőnek-e a feltűnő díszek előállítására, vagy pedig lefelé, hogy fenntartsák a puha tollazat egységét. A gén egyetlen mutációja váltja ki a díszek létrejöttét. A DNS vizsgálatával a kutatók meg tudták állapítani, hogy ez a jellegzetesség mindössze egyszer fejlődött ki, majd számos madárpopulációban elterjesztették a tenyésztők, akik saját madaraikon is szerették volna látni a díszes tollazatot.
Egyesek megkérdőjelezhetik a galambok DNS-e feltérképezésének fontosságát, hiszen a városközpontokban összegyűlő parlagi galambok sok ember szemében valamennyire már aláásták a szirti galamb reputációját. Dr. Mike Shapiro, a vizsgálat vezetője szerint viszont a galamb DNS-e néhány hasznos információt árulhat el az emberről is.
„Szinte minden állat ugyanazon génkészletet használja teste felépítésére és a fejlődés során felvetülő hasonló folyamatok szabályozására. Ha megismerjük, eme folyamatok hogyan mennek végbe az állatoknál, többet kideríthetünk a normál és abnormális variációkról az emberekben. Ha vesszük az azonosított EhpB2 gént, ez szerepet játszik bizonyos rákfajtákban is. Lehetséges, hogy az Alzheimer-kór súlyosbodásában is szerepe van.”
Hozzátette, a madarak a földi élővilág hatalmas részét képezik, és mégis meglepően keveset tudunk genetikájukról. "Több mint tízezer madárfaj van, de nagyon kevés adatunk van arról, mi teszi őket genetikailag és fejlődésileg ennyire változatossá." A galambok emellett a világ legrégebben háziasított madarai, történetük az emberrel legalább ötezer évre tekint vissza.
A galambgenetika vonzereje a kutyákét tükrözi. Mindkét fajnál a háziasítás és a szelektív szaporítás rengeteg különféle fajtát eredményezett, mindegyik egyedi alkattal, színnel és viselkedéssel. Ezek a különálló populációk lehetővé teszik a kutatóknak, hogy összehasonlítsák és szembeállítsák a különböző csoportok genetikáját, így megkönnyítve a speciális tulajdonságok okainak feltárását.
A galamb teljes DNS-szekvenciájának leolvasásához a kutatók a dán keringőgalamb-fajtából választottak ki egy hímet. A pekingi genomikai intézetben és a koppenhágai egyetemen végzett munkát aztán kiegészítették további 30 fajta és még néhány parlagi galamb – a népszerűtlen városi galambok – korlátozott DNS-szekvenciájával.
Ezek alapján kiderült, hogy a szirti galamb DNS-e mintegy 17 ezer 300 gént tartalmaz. Az EphB2-jelenség mellett az elemzés néhány fontos adatot szolgáltat a különféle fajták történetéről is. Megerősíti, hogy nagy többségük a Közel-Keletről származik. Az is egyértelmű, hogy a Közel-Kelet és Dél-Ázsia, valamint különösképpen India között a galambok jelentős cseréjére került sor, valószínűleg a régiók közötti történelmi kereskedelem eredményeképpen.
A kutatók azt is egyértelműen kimutatták, az elszökött versenygalambok miként duzzasztották fel a parlagi galambok populációit. Shapiro csoportja összehasonlította egy Utahban begyűjtött galamb szekvenált DNS-ét egy Virginiában lévő tónál élő madáréval. Annak ellenére, hogy több száz kilométer választja el a madarakat, genetikailag nagyon hasonlítanak egymásra és a klasszikus verseny postagalambokra.
Shapiro elmondta, a tenyésztőktől tudják, hogy nem minden versenygalamb tér haza a megmérettetések után, így ezek hozzájárulhatnak a szabadon élő populációk felduzzasztásához.
0 Megjegyzések