A Rákóczi-szabadságharc címmel Mészáros Kálmán hadtörténész, a budapesti Hadtörténeti Intézet munkatársa találkozik a székelyudvarhelyi Művelődési Ház koncerttermében az érdeklődőkkel. A rendezvény Magyarország Kulturális Központja (Sepsiszentgyörgy) szervezésében valósul meg.
Arra kértük a rendezvény szervezői részéről Lakatos Mihályt, a Sepsiszentgyörgyön működő kulturális központ igazgatóját és a hadtörténészt, hogy röviden foglalják össze a rendezvénysorozat lényegét és szóljanak a mostani előadásról is.
A kulturális központ igazgatója elmondta, hogy a Rákóczi-szabadságharcról szerdén Sepsiszentgyörgyön tartottak előadást, csütörtökön Udvarhelyen találkoznak a korszak iránt érdeklődő diákokkal és felnőttekkel, pénteken pedig a Csíkszeredában működő Hargita Megyei Kulturális Központ biztosít helyet a rendezvénynek. Február és március folyamán további előadásokat terveznek, amelyek immár időben közelebbi periódusokat fognak majd át. Egyébként Magyarország Kulturális Központja egyik társzervezője annak a kiállításnak is, amely vasárnap a főtéren tartandó Orbán Balázs-emlékünnepség és koszorúzás után, a Haáz Rezső Múzeumban tiszteleg a száznyolcvannégy esztendővel ezelőtt született „legnagyobb székely” emléke és munkássága előtt. 
II_rakoczi_ferenc„II. Rákóczi Ferenc szabadságharca különleges helyet foglal el nemzeti tudatunkban – közölte egy rövid sűrítményben Mészáros Kálmán –, könyvtárnyi irodalom áll rendelkezésünkre a nyolc évig tartó rendi-nemzeti függetlenségi harcról, a korszak monografikus feldolgozásával azonban máig adós történetírásunk. Az utóbbi évtizedekben számos lépés történt a kuruc szabadságharc és az azt lezáró szatmári békekötés helyes értékelésének és a korszak jobb megismerésének irányába, ennek ellenére gyakran még a legújabb kiadványok egy részét is a nemzeti romantika és a marxista történetírás elavult beidegződései hatják át. E téren alighanem akkor léphetünk tovább, ha sikerül tisztázni a még feltárásra váró problémákat, s ha a feldolgozó munka során szigorúan ragaszkodunk a források alapján megismerhető tényekhez.”
Ezt a korszakot több irodalmi alkotásban feldolgozták az évszázadok során, színművek, játékfilmek készültek a kuruc korról. Ezek az ábrázolások olykor romantikusak, olykor – főleg a hozzánk közelebbi évtizedekben – inkább deheroizálók. „II. Rákóczi Ferenc azonban nem csupán a magyar szabadságeszmény egyik megtestesítője, de kiemelkedő erdélyi államférfi, Erdély utolsó fejedelme is volt. A kurucoknak ugyan nem sikerült tartósan berendezkedniük Erdélyben, hiszen az ország nagy része 1705 őszén előbb ideiglenesen, majd 1707–1708 folyamán végleg visszakerült a császáriak fennhatósága alá, Rákóczi azonban ennek ellenére mindvégig ragaszkodott a fejedelemséghez. Számára Erdély elsősorban nemzetközi legitimációs törekvéseit biztosító szuverén államként volt fontos, de a hagyományos magyar politikai gondolkodás szempontjából is nagy jelentőséget tulajdonított az önálló fejedelemség helyreállításának. A Habsburg ellenes rendi politika Bocskai óta nemzedékről nemzedékre öröklődő tétele szerint ugyanis a független Erdély volt Magyarország önállóságának a záloga.”
Mikes Kelemen emlékiratai és személyes áldozata révén – életéből negyvenkét esztendőt töltött száműzetésben – a székelyek ragaszkodása a fejedelem emlékéhez még inkább felerősödött, valóságos kultusza keletkezett, amely a Törökországi levelek nyomtatásban való megjelenése után (1794) kanonizálódott a köztudatban Rákóczi alakja, olyanformán, hogy a reformkorban és az 1848-49-es forradalmi eseményekben, majd a Béccsel fenntartott nem mindig „kordiális” viszonyban is folyton az ellenzékiség és a függetlenedés alfájaként működött.
A történész a Rákóczi-szabadságharcot most a székelység térfeléről közelíti meg. Az állam- és hadseregszervező kísérleteket, a székelyek hagyományos katonai szerepének a felújítását vizsgálja. Feldolgozatlan a különböző székek által felállított katonai egységek története, különösen a fejedelem udvari hadai közt felállított kopjás testőrezred története is. A szabadságharc katonai alakulatainak története egyébként is megoldásra váró feladat még, s az előadó saját kutatásainak erre vonatkozó eredményeit székelyföldi példákkal kívánja most bemutatni.
Forrás: szekelyhon.ro