Nem is tudom, hogy hol kezdjem! Elég nehéz egy olyan nép történelmét mérlegelni, amely tele van félrevezetéssel, hazugságokkal, igazságtalansággal. De mégis megpróbálom, mert szerintem nagyon érdekes!
Kezdeném azzal, hogy mi is az a honfoglalás? Az a tevékenység, amikor egy nép fegyverrel rákényszeríti akaratát egy más, szabad népre! De hunok ezt pont nem így csinálták! A magyar nép történelmében ilyen, hogy honfoglalás, nem volt, csak hazatérés! Ezt rosszakaróink találták ki, hogy elvágjanak minket gyökereinktől! Ugyanis, ha nincs múltja, akkor nincs jövője sem, mivel nincs mibe higgyen nincs, mire büszke legyen! Ezt természetesen a nem magyar érzésű emberek is tudják! Nagyon rossz sorsa lesz az elkövetkező időszakban a magyar népnek, mivel a környezetünkben élő népeknek – a mi kárunkra – stabil történelmi hátterük van! Miért van az, hogy a magyar történelemkönyvekben nem szerepel a 907-es Pozsonyi csata, ahol a nyolc-tízszeres túlerőben lévő Német-római- Birodalom seregeit tulajdonképpen tönkrevertük! Ez a kor legnagyobb serege volt, még a jóval későbbi Keresztes-hadjáratok ideje alatt sem tudtak összehívni ennyi embert (kb.:100 ezret). Felháborító, hogy ezt a híres csatánkat nem tanulják a magyar gyermekek, holott Amerikában, a West Point-on – ez a leghíresebb katonaképző az USA-ban – húzótétel! E nélkül nem lehet katona egy amerikai sem! Lehetne még beszélni rengeteget a történelemben minket ért igazságtalanságról. De ugorjunk egy nagyot a történelemben és térjünk rá Trianonra, ami a magyarság történetének legnagyobb gyalázata! Ha az eredeti dokumentumokat meg tudnánk mutatni a világnak, – ami egyébként teljességgel lehetetlen – akkor a magyarokról eddig alkotott kép teljes mértékben változna, feltehetően jó irányba! Talán még a magyar nép is összefogna egy kis időre. Véleményem szerint ez a gyalázat meg sem eshetett volna, ha a magyar nép egésze összefog. Hisz nem teljesen nyugodtak bele az egészbe, mivel akkor a csehek és a pánszlávok a Földközi-tengerig terjesztették volna ki határaikat, a szerbek pedig a Balatonig! De szerencsére voltunk még annyira erősek akkor, hogy ezt megakadályozzuk és országunk e kis részét megőrizzük. Az I. világháborúról inkább ne is beszéljünk! Gyalázat! A II. világháború vége felé viszont egy elég érdekes dolog történt. A világ akkori legerősebb hadserege – a szovjet hadsereg – Magyarországon több hónapon keresztül vonult, mert a magyar katonák önfeláldozóan védték hazájukat! Ehhez képest a nyolcszor nagyobb Németországon kevesebb, mint egy hónap alatt átvonult, mivel olyan kicsi volt az ellenállás! Ha ezt a tényt a magyarok összessége tudná, akkor ma nem tartanánk, ott ahol most tartunk, mivel összetartóbb nemzet lennénk! A magyar nép a történelem során mindig kitartó volt – példa erre ’48, vagy ’56! Ám ez mára megváltozott!  Feladtuk a reményt. A reményt, hogy egy jobb országban éljünk és, hogy pozitívan változzon a világ felfogása a magyarságról! Újra említeném 1848-at és 1956-ot. Mindkét esetben a nép lázadt egy olyan rendszer ellen, ami elnyomást alkalmazott! És mi van most? Amikor szabadok vagyunk és magunk dönthetnénk sorsunkról, tehetetlenek vagyunk. Amíg nincs múlt, addig nincs jövő, mivel a múlt határozza meg a jövőt.
Most viszont mérlegeljük, hogy az imént felsoroltak közül melyik cselekedet volt jó és melyiket nevezhetjük rossznak! A legrosszabb, amit a magyarság eddig tett az, hogy hagyta mindezt megtörténni, hogy belenyugodott abba, hogy „kis semmi nemzet” - ként kezeltek és kezelnek minket a mai napig! Az, hogy őseink a Kárpát-medencét választották egyben volt jó és rossz tett is. Jó, mert egyszerűen gyönyörű hely, mert kiválóak a természeti és éghajlati adottságai! De rossz is, mert ezek az adottságok – teljes mértékben érthető módon – vonzották és a mai napig vonzzák a szomszédos népeket! És ezek a népek tulajdonképpen Európa által törvényileg megengedve rabolnak ki bennünket! Ezeken felül hagyjuk, hogy Európa éléskamraként használja a magyar földet, aminek közel 50%-a külföldi kéz alatt van! Európa senki ahhoz, hogy megmondja, nekünk mit kell tennünk! Az egyik – ha nem a legrosszabb – cselekedete ennek a népnek, hogy beléptünk az Európai Unióba, mivel teljes mértékben kihasznál minket! Rossz dolog, hogy nem vagyunk összetartó nemzet, legalábbis én így látom. Bár a külföldiek pont az ellenkezőjét állítják. Ha egy ember ki akar törni a rendszer ellen, akkor a tömeg visszahúzza, hogy inkább hagyja az egészet és ne szóljon, mert csak rosszabb lesz! Pedig ennél már csak jobb lehet! Sajnos. Jó viszont, hogy van hit, igaz már csak kevés emberben, de legalább van! Mert ha nem hiszünk, akkor elvesztünk! A múltunkban nagyon sok mindent kell helyreraknunk, kijavítanunk, ahhoz, hogy egy szebb jövőben élhessünk mi és gyermekeink, illetve unokáink. Mindezt természetesen külső segítség nélkül, mivel nem érdeke Európának és senkinek sem, egy egységes Magyarország!
Nekünk, Attila magvainak, Árpád hős magzatjainak lehet és kell is, a múltunkból táplálkoznunk, mert van, méghozzá nem is akármilyen. Gyönyörű és dicsőséges! És akár hisszük, akár nem, a környékünkön élő népeknek – gondolok ez alatt Szlovákiára, Romániára – nincs stabil történelmi hátterük! Gondoljunk bele miért is olyan a szlovák zászló, amilyen! Csak rá kell nézni, mintha a magyar címert látnánk benne! És az is, csak megváltoztatták a színét! Csak ez a magyar nép számára nem publikus tény, mivel akkor lenne miben hinnünk! Nekünk pedig stabil, erős a történelmünk csak a dolgok mélyére kéne néznünk és hinni kéne benne! Amennyiben ebben nem hiszünk, nem beszélhetünk egységes magyar népről. Lehet, hogy egy kissé elfogult volta, de a szívemen viselem a magyar nép sorsát és szeretném, ha mindenkinek jó lenne!
Sajnos ilyen vagyok, ilyennek születtem.