Tudod-e, hogy a magyar számnevek és a hét napjainak teljes mássalhangzós kiírásakor, egy egyszerű matemetikai műveletsor elvégzése után, megkapjuk a világnap, a világhónap és a világév pontos számát? 

Egy fiatal magyar matematikus, Rumi Tamás a székely-magyar rovásírás tanulmányozása közben, természetesen magyar nyelven, és csak magyar nyelven olyan, az idő feneketlen mélységéből érkező kódolt üzeneteket fedezett fel, ami bizton felkeltheti nem csak a tudományos világ, de a laikus érdeklődő figyelmét is. Mint tudjuk az ősi nyelvek írásai nem tartalmaztak magánhangzókat. A szavakban az információt a mássalhangzók hordozzák, a magánhanzók inkább az érzelem kifejezésére szolgálnak. Pl. iDe, oDa. A magas hangrendű „iDe” a hozzánk közel álló dolgokról hordoz információt, a mély handrendű „oDa” pedig a távoliakról. Ez a szabály következetesen jelen van minden szavunkban, pl. a magas hangrendű iSTeN, illetve a mély hangrendű SáTáN. Az információt az „STN” ősi forma hordozza, de érdekes, hogy egyedül a mi nyelvünk fejezi ki, ezt a két ellentétes emberek feleti hatalmat, tulajdonképpen egy szóval. Aki Rumi Tamás rendkivüli felfedezéséről többet szeretne tudni, keresse a könyvesboltokban a „Kör kódolónégyzet” c. munkáját és mindent meg tudhat számneveink genetikai kódjáról.