A Mezőföld déli csücskén, Tolna megyében fekszik Sióagárd. 

A hímzés alakulása a viselet fejlődésével követhető nyomon. Négy különválasztható szakaszra osztható:
- az 1980-as években a legjellegzetesebb ruhadarabjuk a 6 szeles kendervászonból készült, apró redőkbe szedett ”korcospéntő” volt, melyet fehér díszítőöltéssel erősítettek össze.
- az 1889-ből származó bevarrott ujjú, vállfoltos, pálhás női ing kendervászonból, majd gyolcsból készült, gazdagon hímezték fehér lyukhímzéssel. Lányok és fiatal asszonyok viselték pruszlikkal.
- az 1908-ban gépi slingelt anyag jelent meg a faluban. Az első világháború után már színes fonállal is varrtak.
- a viselet színesedése az 1920-30-as évekre tehető.
Anyaga: Fehér sifon vagy vászon.
Fonala: Gyöngyfonál, UC hímzőfonál, osztott hímző.
Színezése: Piros, bordó, permetkék, sötétebb kék, sötétlila, parasztrózsaszín, narancsos sárga, sötét olajzöld
Öltése: Laposöltés, száröltés, borsólyuk, (a fehérhímzésnél lapos öltés, száröltés, huroköltés, lyukazás)
Motívuma: Fuxia, vajvirág, taligakék, rózsa, tüskésrózsa, pöttyösrózsa, szalmavirág, szakállasbimbó, tulipánok, búzavirág, csillagvirág, lepke, holdacska, stb. A nagy virágok mindig feloldódnak apróba.
Alkalmazása: Régen női és férfi ingeken, pruszlikon, törölközőn, kötényeken, ”szoknyáskredens” tetején, kosárruhán fordult elő. Ma terítő, párna, ruhadísz.