A legtöbb kaptárkő és fülke Cserépváralja és Szomolya határában található. 

A kaptárkövek különböző alakú és nagyságú, de általában kúpos formát mutató riolittufa sziklák. Geológiailag egyfajta tanúsziklák ezek – a környezet puhább kőzeteit elhordták az évszázadok, de ezeken a helyeken a földből (az utóvulkáni tevékenység során) feltörő kovasavas víz átitatta és megkeményítette a tufát, ezért ellenállt. Ezek a környezetükből kiemelkedő sziklák önmagukban is látványos képződmények, de nem ez igazi értékük. Valamikor valakik a sziklák oldalába szabályos formájú, precízen kivitelezett fülkéket véstek, általában egy-egy sziklába többet is. A fülkék magassága átlagosan hatvan, szélessége harminc, mélysége húsz-harminc centiméter. De kik, mikor és miért tették ezt? Magyarázatként erre egyelőre több elképzelés is adódik, de ezek többsége hibádzik valahol. Egyes elméletek szerint kelta urnatemetők, de van, aki honfoglalás kori szakrális emlékeknek esetleg áldozati fülkéknek véli. Olyan vélekedés is van, hogy egy, a koraközépkorban ide menekült, méhészettel foglalkozó bolgár törzs vájta az üregeket a sziklákba, méhkaptárok gyanánt. Bár ez utóbbi ellen meglehetősen sok ellenérv fogalmazódott meg, mégis innen kapták nevüket a sziklák.