A párta, szűzpárta: 1. a leányok fejét a szüzesség jelképeként övező pánt. A párta merevségét biztosító vasvázat vagy kéregpapírt finom textíliával vonták be és bélelték, islóggal, drágakőutánzatokkal, ezüst-, aranycsipkével (sík aranyos párta a Felvidéken), aranyhímzéssel (Hajdúság), gyöngyökkel díszítették. Ez utóbbiak elhelyezése szerint ágas- vagy folyópárta (Kalotaszeg) néven említették. 

A pántot hátul, a fej kerületéhez igazítva madzaggal húzták össze, a csatlakozást szalagköteggel takarva, amelyben a pántlikák száma általában páratlan volt (Erdély). A pártát az Alföldön „gyönggyel megrakott tűkkel” is biztosították. 

Formai változatai és viselési módja szerint megkülönböztetünk keskeny karika-, koszorú- vagy abroncspártát, amelyet a homlok fölé vízszintesen elhelyezve valószínűleg országszerte viseltek, legtovább az Alföldön és Erdélyben maradt meg. A párta másik, Erdély keleti felében ismert típusa a széles kontypárta, amely a leányok kontyát három oldalról keretezte. A középen magasodó előpártát pedig fejtetőre helyezték. A pártának ezt a változatát a sárközi tülkös vagy csücsökpárta képviselte, amelyet újabb nagybársony, ill. nagypárta követett.

A párta a honfoglalás korában is tartozéka volt a női fejviseletnek. A 13–15. sz.-i folytonosságát régészeti anyag bizonyítja. A 15–18. sz.-beli leány karika- és előpárták és asszonyi kontypárták a nemesi női viseletben az európai koronka és diadém hatásának megfelelő formai változatokat mutatták. Bár a 17. sz.-i adatok szerint a párta pl. a debreceni közrend leányainak ékessége is volt, paraszti divatja csak a 18. sz.-tól ismert. A múlt század derekán még pártában esküdött a debreceni menyasszony, de újabb leányfejdíszek, a homlokbársony, a pintli és a koszorú már a század elején általában a párta örökébe léptek. A menyasszonyi fejdíszként használt koszorú sok helyen örökölte a párta nevét is.