Életének 74. évében, 2012. december 18-án elhunyt Detrekői Ákos Széchenyi-díjas magyar geodéta, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. 1986 és 1990 között a Budapest Műszaki Egyetem (2000-től Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) Építőmérnöki Karának dékánja, majd 1997 és 2004 között az egyetem rektora. Kutatási területe a geodéziai és a fotogrammetriai mérések, illetve a térinformatika volt.
Detrekői Ákos 1958-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Mérnöki Karán (ma a BME része). Itt szerzett kitüntetéses mérnökdiplomát 1963-ban. Ennek megszerzése után az egyetem fotogrammetriai tanszékének oktatója lett. 1967-ben védte meg egyetemi doktori disszertációját, illetve vette át adjunktusi, 1972-ben egyetemi docensi kinevezését. 1977-ben a fotogrammetria tanszék vezetésével bízták meg, majd 1980-ban nevezték ki egyetemi tanárnak. 1986-ban megválasztották a BME Építőmérnöki Kar dékánjának. Tisztségét 1990-ig töltötte be. 1992-ben az egyetem geodézia és geoinformatika doktori programjának alapító vezetője lett. 1997-ben az egyetem rektorává választották, amelyet az egyetem 2000-es átalakulása és a gazdaságtudományi résszel történő kiegészülése után is megtartott egészen 2004-ig. Tanszékvezetői megbízását is 2004-ig töltötte be. 2003-2004-ben a Magyar Rektori Konferencia elnöke volt. 2009-ben professor emeritusi címet kapott. Magyarországi állásai mellett több alkalommal volt vendégprofesszor Németországban.
     A műszaki tudományok kandidátusa 1971-ben lett, 1978-ban pedig megvédte akadémiai doktori értekezését. Az MTA Geodéziai Tudományos Bizottságának lett tagja – ennek 1990 és 1996 között elnöke is volt –, később az Informatikai Tudományos Bizottság munkájába is bekapcsolódott. 1990-ben megválasztották Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1995-ben pedig rendes tagjává. 2000 és 2008 között az MTA Felügyelőbizottságának is tagja volt. 1993-ban a Bajor Tudományos Akadémia Geodézia Tudományos Bizottsága, 2004-ben az Európai Tudományos Akadémia felvette tagjai sorába. Akadémiai tisztségei mellett 1976 és 1986 között a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület főtitkára, 1990-1993-ban a Magyar Földmérési, Távérzékelési és Térképészeti Társaság alelnöke volt, utóbbinak 1994-ben elnöke lett. Emellett 1993 és 1997 között a Magyarországi Humboldt Egyesület elnöke, 1997-től tiszteletbeli elnöke. 2004-ben a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács elnöke lett. 1990-től az Acta Geodetica et Geophysica, 1995-től a Geodézia és Kartográfia szerkesztőbizottságának tagja, valamint 1996 és 2003 között a Zeitschrift für Photogrammetrie című szakfolyóiratnál is tevékenykedett.
     Fő kutatási területe a geodéziai és a fotogrammetriai mérések, illetve a térinformatika volt. Jelentős eredményeket ért el a távérzékelés területén. Nevéhez fűződik a deformációs mérések matematikai modelljének kidolgozása. Számos térinformatikai rendszert hozott létre és vizsgálta ezen rendszerek adatainak minőségét. Rektorsága alatt alakult át a Budapesti Műszaki Egyetem, kiegészülve a társadalom- és gazdaságtudományi területekkel, emlékeztetve a második világháború előtti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem jellegére és vette fel a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem nevet.
     Több mint százhetven tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője, ebből négy jelent meg könyv formájában, illetve kilenc könyvfejezetben. Munkáit elsősorban magyar, német és angol nyelven adta közre.