A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei több mint 96 ezer vadludat számoltak össze a Hortobágyon és a Nagykunságban, ebből 79 volt vörösnyakú lúd.
A vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listája alapján a veszélyeztetett, csökkenő állományú fajok közé tartozik. Magyarországon a védett madárfaj természetvédelmi értéke: 500.000 Ft. Világállományát a telelőterületeken történő számolás alapján 30 és 60 ezer példány közé becsülik. A faj fő veszélyeztetői a vadászat, valamint a költőterületeken és telelőterületeken bekövetkezett élőhelyromlás - olvasható a park közleményében.
A madár Oroszország Közép-Szibéria arktikus területein, elsősorban a Tajmír-, Gidan- és Jamal-félszigeteken költ, azon belül is az állomány 70 százaléka a Tajmíron. Az 1950-es évek előtt ez a színpompás vadlúdfaj elsősorban a Kaszpi-tenger nyugati partjainál telelt, majd a telelőterület –főképpen a túlzott vadászat és a telelőterületek tönkretétele miatt – fokozatosan áttevődött a Fekete-tenger nyugati partvidékére. A telelőterület nyugatra tolódásával egyidejűleg egyre többször vetődik el Európa nyugatibb felére, ennek megfelelően a Kárpát-medence területén is egyre gyakoribb jelenségnek számít ez a csökkenő világállományú madárfaj.
Magyarországon első alkalommal 1916-ban bukkant fel a Hortobágyon, mely azóta is egyik legfontosabb előfordulási helyének számít. Hazánkban leginkább a nagy lilik (Anser albifrons) csapataiban fordul elő, megjelenésére október végétől lehet számítani, a legmagasabb egyedszámok pedig novemberben észlelhetőek.
A hazánkban időző madarak száma az 1980-as évektől növekszik, a 2000-es években már elérte a 200 példányt is. A madarak a hajnali órákban az éjszakázóhelyekről a táplálkozóterületekre húznak ki, mely általában egy frissen kizöldülő szikes puszta vagy gabonavetés. Napos időjárás esetén a vadludak ivás és pihenés céljából valamilyen vizes élőhelyet keresnek fel, ahol számolásuk a legbiztosabb.
A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság (HNPI) munkatársai a madártani monitoring keretében minden hónap közepén végeznek vízimadár-számlálásokat, ám tekintettel arra, hogy a számolás alá vett területek nem fedik le az egész Hortobágyot, ezek nem minden esetben adnak pontos képet egyes ritkább madarak egyedszámáról. Ezért volt szükség arra, hogy a Hortobágy és a Nagykunság területén, elsősorban a pihenőhelyeken elvégezzék a vörösnyakú ludak felmérését. A szinkronszámlálásban a HNPI Természetvédelmi Őrszolgálata és a Hortobágy Természetvédelmi Egyesület önkéntesei vettek részt.
A megfigyelés során összesen 96.380 vadludat számoltak a felmérők, melyből 79 vörösnyakú ludat észleltek. A számadat a szakemberek számára kissé csalódást okozott, mert november elején, szórvány megfigyelések alapján minimálisan 140 példány tartózkodott a térségben. Az eltérés egyik oka lehet, hogy a nagy szél miatt a nagyobb kiterjedésű tavakon a vadlúdcsapatok a víztömegek közepére húzódtak, ami miatt nehezebbé vált a vörösnyakú ludak megtalálása az olykor több tízezer madár között.
A felmérés érdekessége, hogy előkerült a világviszonylatban sérülékeny madárfajnak számító kis lilik (Anser erythropus) 12 példánya. A vadászható vetési lúdból (Anser fabalis) mindösszesen egy példány, míg a frissen vadászhatóvá vált nyári lúdból (Anser anser) összesen 1265 példány került a távcsövek elé. Ritkaságnak számít az apácalúd (Branta leucopsis) egy és az örvös lúd (Branta bernicla) két megfigyelt egyede.
A madár Oroszország Közép-Szibéria arktikus területein, elsősorban a Tajmír-, Gidan- és Jamal-félszigeteken költ, azon belül is az állomány 70 százaléka a Tajmíron. Az 1950-es évek előtt ez a színpompás vadlúdfaj elsősorban a Kaszpi-tenger nyugati partjainál telelt, majd a telelőterület –főképpen a túlzott vadászat és a telelőterületek tönkretétele miatt – fokozatosan áttevődött a Fekete-tenger nyugati partvidékére. A telelőterület nyugatra tolódásával egyidejűleg egyre többször vetődik el Európa nyugatibb felére, ennek megfelelően a Kárpát-medence területén is egyre gyakoribb jelenségnek számít ez a csökkenő világállományú madárfaj.
Magyarországon első alkalommal 1916-ban bukkant fel a Hortobágyon, mely azóta is egyik legfontosabb előfordulási helyének számít. Hazánkban leginkább a nagy lilik (Anser albifrons) csapataiban fordul elő, megjelenésére október végétől lehet számítani, a legmagasabb egyedszámok pedig novemberben észlelhetőek.
A hazánkban időző madarak száma az 1980-as évektől növekszik, a 2000-es években már elérte a 200 példányt is. A madarak a hajnali órákban az éjszakázóhelyekről a táplálkozóterületekre húznak ki, mely általában egy frissen kizöldülő szikes puszta vagy gabonavetés. Napos időjárás esetén a vadludak ivás és pihenés céljából valamilyen vizes élőhelyet keresnek fel, ahol számolásuk a legbiztosabb.
A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság (HNPI) munkatársai a madártani monitoring keretében minden hónap közepén végeznek vízimadár-számlálásokat, ám tekintettel arra, hogy a számolás alá vett területek nem fedik le az egész Hortobágyot, ezek nem minden esetben adnak pontos képet egyes ritkább madarak egyedszámáról. Ezért volt szükség arra, hogy a Hortobágy és a Nagykunság területén, elsősorban a pihenőhelyeken elvégezzék a vörösnyakú ludak felmérését. A szinkronszámlálásban a HNPI Természetvédelmi Őrszolgálata és a Hortobágy Természetvédelmi Egyesület önkéntesei vettek részt.
A megfigyelés során összesen 96.380 vadludat számoltak a felmérők, melyből 79 vörösnyakú ludat észleltek. A számadat a szakemberek számára kissé csalódást okozott, mert november elején, szórvány megfigyelések alapján minimálisan 140 példány tartózkodott a térségben. Az eltérés egyik oka lehet, hogy a nagy szél miatt a nagyobb kiterjedésű tavakon a vadlúdcsapatok a víztömegek közepére húzódtak, ami miatt nehezebbé vált a vörösnyakú ludak megtalálása az olykor több tízezer madár között.
A felmérés érdekessége, hogy előkerült a világviszonylatban sérülékeny madárfajnak számító kis lilik (Anser erythropus) 12 példánya. A vadászható vetési lúdból (Anser fabalis) mindösszesen egy példány, míg a frissen vadászhatóvá vált nyári lúdból (Anser anser) összesen 1265 példány került a távcsövek elé. Ritkaságnak számít az apácalúd (Branta leucopsis) egy és az örvös lúd (Branta bernicla) két megfigyelt egyede.
0 Megjegyzések