„Egy nemzetet kétféleképpen lehet leigázni: karddal vagy adóssággal” (John Adams 1735-1826, az Egyesült Államok második elnöke)


"A gazdasági bérgyilkosok jól fizetett szakemberek, akik dollár-milliárdokat csalnak ki a világ országaitól. A Világbank, az USAID (Az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége) és más külföldi "segélyszervezetek" pénzét a világ természeti erőforrásait ellenőrző nemzetközi nagyvállalatok és néhány gazdag család zsebeibe töltik. Eszközeik között meghamisított pénzügyi jelentések, manipulált választások, megvesztegetés, erőszak, szex és gyilkosság is szerepel. A birodalmak létével egyidős játékot űznek, de ez a játék most, a globalizáció korában új és ijesztő méreteket öltött. Én tudom; én is gazdasági bérgyilkos voltam." John Perkins

A rendszer lényegében egy láthatatlan háborút folytat a lakosság ellen, amelyben az adósság egy fegyver, amellyel nemzeteket hódítanak meg és tartanak rabszolgaságban. A bankokból és multinacionális vállalatokból álló, törvények és kormányok alá nem tartozó globális birodalom létrejöttének, egyik legfontosabb „eszköze” az úgynevezett gazdasági bérgyilkos. Ez egy újfajta katona, aki már nem fegyverekkel harcol, hanem pénzzel, és különböző eszközökkel. Ha az érdekeltek - vagyis a bankok vagy multik - találtak egy országot a világban értékes nyersanyagokkal - például olajjal - akkor összehoztak az adott országnak egy hatalmas kölcsönt a Világbankkal, vagy más társszervezeteivel. A pénz persze valójában sosem az adott országnak megy, hanem az ott megtelepedő multi cégeknek, hogy fejlesszék az infrastruktúrát, az üzemeket, az utakat és kikötőket. Ezekből a javakból az emberek többsége egyáltalán nem részesül, az ország mégis az adósságtól fog függni. Ez olyan méretű adósság, amelyeket képtelenség visszafizetni – és ebben éppen az a lényeg: hogy nem lehessen visszafizetni. Így egy adott ponton a gazdasági bérgyilkos visszatér az országba, és azt mondja: „Figyeljetek, sok pénzt kaptatok, nem tudjátok visszafizetni. De semmi gond. Adjátok el az olajmezőiteket jó olcsón a mi cégeinknek, engedjetek katonai bázist létesíteni, küldjetek támogató csapatokat oda, ahová mi akarjuk…” De nem egyszer privatizálták az elektromos hálózatukat, vagy a vízrendszerüket, és eladták amerikai, vagy egyéb multinacionális cégeknek. 

Lényegében ugyanez a módszer működött a rendszerváltás idején Kelet-Európában és természetesen Magyarországon is. Ismerős lehet sokaknak a képlet: hatalmas adósság és privatizáció. Tipikus, ahogyan a Világbank és az IMF működik. Eladósítanak egy országot, aztán felajánlják a refinanszírozás lehetőségét – természetesen feltételekkel: hatalmas kamatok, és engedelmes kormányzás.

A gazdasági bérgyilkos precedense az ötvenes években alakult ki. 1953-ban Iránban Mohammad Mossadegh elnököt demokratikus úton választották meg. Egy alkalommal még a Time magazin is „Az év emberének” választotta. Ő azonban méreg drágán akarta az olajat eladni a külföldi cégeknek. Néhány millió dollár elég volt ahhoz, hogy a CIA puccsot szervezzen, és megdöntse az elnök hatalmát. Ez a módszer aztán hagyománnyá vált.

Igaz, nem mindenhol ment ez ilyen egyszerűen és békésen. A soron következő években, ha a világban valahol olyan vezető került hatalomra, amelyik nem az Egyesült Államok, a bankok, vagy a multi cégek érdekei szerint döntött, hamar süllyesztőbe került. Igaz, a módszerek kifinomultabbak lettek, hogy ne lehessen a CIA-ra vagy egyéb kormányszervre bizonyítani semmit. Így jöhettek a privát tanácsadók, a gazdasági bérgyilkosok: Guatemala – 1954 – Arbenz elnököt kiiktatták. Ecuador – 1981 – Jaime Roldos Aguilera elnök repülőgép-szerencsétlenségben hunyt el. Panama – 1981 – Omar Torrijos elnök gyilkosság áldozata lett. Venezuela – 2002 – Hugo Chavez ellen puccsot hajtottak végre, ám ez sikertelen volt. 

A gazdasági bérgyilkosok az első lépcső – a feladatuk, hogy megvesztegessék a politikusokat, vagy puccsot készítsenek elő. Ha ez sikertelen, odaküldenek egy bérgyilkost. Irakban, 1991-ben, Szaddám Husszein esetében mindkét módszer kudarcot vallott. Próbálták rávenni egy alkura, ami Szaúd-Arábia esetében működött. Nemet mondott. Az erős testőrsége miatt a merénylet-kísérlet is meghiúsult. Harmadik eszközként beküldték a hadsereget, hogy jobb belátásra bírják. Szaddámot ez sem riasztotta vissza. Így 2003-ban újabb katonai támadással, mondvacsinált okokkal kiiktatták. Földig rombolták az országot, amit aztán amerikai és multi cégek építenek újjá – ez óriási üzlet.

Ezekkel a módszerekkel új világrend épült fel. Minden korábbi birodalom katonákkal hódított: Róma, a görögök, az angolok, a franciák, a németek. Ürügy mindig volt. A világot ma már nem elnökök irányítják. Az USA elnöke is csak egy báb, aki bármikor lecserélhető. Kennedyt például meggyilkolták 1963-ban.

A tévében Obama elnököt látva azt gondoljuk, ő a leghatalmasabb ember a világon. Pedig csak egy báb. A háttérben működő bankok, multinacionális cégek vezetői sokkal hatalmasabbak – valójában ők irányítanak. Övék a média, ők fizetik a politikusok kampányait, egyszer egy nagyvállalat élén látjuk, a következő pillanatban már alelnök, vagy miniszter. Mindegy, melyik párt színeiben indul. A kormányok programjai lényegében a cégbirodalmak műhelyeiben készülnek, amelyeket aztán a kormány elé tesznek, és keresztülviszik általuk a törvényhozáson. Ez nem összeesküvés elmélet, mert ezeknek az embereknek nem kell titkos találkozókon összeülniük, hogy kiagyalják a következő lépéseket. Azért nem, mert mindegyikük ugyanazon szabály szerint gondolkodik és működik: maximalizálni kell a profitot társadalmi és környezeti hatásától függetlenül.

Ajánlott film: Zeitgeist Addendum – szabadon letölthető az Internetről.